Cukinak cuki, de ha ugrani kell, szörnyen béna a miniatűr spix nyerges varangy
A fül nemcsak a hallásért felelős szerv az állatvilágban, hanem, akárcsak az emberek esetében, az egyensúlyozásban és a térbeli tájékozódásban is elengedhetetlen. Az apró békafajokat tömörítő Brachycephalus család (nyerges varangyok) tagjainak azonban annyira kis hallójáratai vannak, hogy azokkal képtelenek biztosítani az ugrás során szükséges egyensúlyt.
Ezért ezek a békák botrányosan rosszak ugrásban, számolt be róla a Science Advances nyomán az IFL Science. A hivatkozott kutatás szerint a fülben található folyadéknak, az endolimfának némi mozgástérre lenne szüksége ahhoz, hogy biztosítsa a térbeli helyzet felismerésének képességét és az egyensúlyozást. A spix nyerges varangy (Brachycephalus ephippium) viszont olyan kicsi, hogy a fülében nem fejlődhetett elég nagy méretűre a félkörös ívjárat, amely érzékelhetné az elmozdulásokat. Így ugrás után elveszíti koordinációs képességeit, képtelen testhelyzete megfelelő szabályozására a levegőben, ezért gyakran nem ott köt ki, ahol eredetileg szeretett volna, vagy éppen a fejére esik.
Íme:
A nyerges varangyok levegőben mutatott szerencsétlenkedését azt is magyarázza, hogy a családba tartozó fajok miért váltak élénk színűvé és mérgezővé. Könnyű prédát jelentenek ugyanis a ragadozóknak, hiszen nem tudják megfelelően szabályozni a földet érést.
A testméretük viszont nem csak hátrányokkal jár. A miniatűr békák feje aránytalanul nagy a testméretükhöz képest, állítja Richard Essner, a Dél-Illinois-i Egyetem biológiaprofesszora és munkatársainak cikke, ami szerdán jelent meg a Science Advances folyóiratban. Ezzel az érzékelésük kifinomultabb lehet, mint az arányos testalkatú fajtársaiké.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: