Mit olvasol? Áhh, csak a Semmit!

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

„Semminek nincs értelme.
Ezt régóta tudom.
Ezért semmit sem érdemes csinálni.
Erre most jöttem rá.”

Egy kamasz, Pierre Anthon felül egy szilvafára, és miközben galád módon dobálja, köpködi és riogatja osztálytársait az iskolába vezető úton, elültet egy gondolatot a fejükben. Mind közül talán ez a legveszélyesebb és leginkább végzetes cselekedete a regényben, még akkor is, ha Janne Teller dán írónő valóban fordulatosra szabta eredetiben 2010-ben, magyarul egy évvel később megjelent kamaszregényét, amelynek címe egyszerűen csak annyi, hogy Semmi. A Semmi nem pusztán egy történet, vagyis történetként nagyon egyszerű. Valódi tartalommal az tölti meg, ahogyan mi értelmezzük – ez teszi annyira veszélyessé, mint Pierre Anthon szavait a történetben szereplő gyerekek értelmezése.

Jó, de akkor van az életnek értelme?

A nyolcadikosok szerint van, és ezt az osztálytársuknak szeretnék is bebizonyítani. Különleges megoldást választanak, belekezdenek a Fontos Dolgok Halmának építésébe, egy olyan kupacéba, amelyben kizárólag olyan dolgok lesznek, amelyek egytől egyig értékesek és fontosak. Tehát van értelmük.

Hogy valójában van-e értelme egy kupac tárgynak, az sokáig az olvasóban is kérdéseket vethet fel. Hiszen ezek végül is csak tárgyak, ráadásul jelentéktelenek: régi játékok, ruhadarabok, apró csecsebecsék. Ezek töltik meg a halom alját, ez az aprólék, amit még a tulajdonosok sem tartottak igazán értékesnek, ezért a gyerekek szépen sorban egymás fontos tárgyainak leadására szólítják fel egymást.

Az így kialakuló kupac már kétségkívül értékes, de még mindig fennáll a kérdés, hogy valóban az élet értelmét reprezentálja-e. Pierre Anthon szerint ugyanis önmagában semminek sincs értelme, így magának a kupacnak sem. A 8/a osztály pedig már a kezdetektől fogva a szilvafán bambuló Pierre Anthonnak szeretné bebizonyítani, hogy a Fontos Dolgok Halma valóban értékes, és ha egy kupac tárgy értékes, akkor az életnek is van értelme: hiszen vannak dolgok, amik valóban fontosak.

Ha a felnőttek ezt megtudják

Teller okosan választotta ki főszereplőit. Egy maréknyi kamasz mutat fricskát gépiesen működő, elvált, egyáltalán nem irigylésre méltó életet élő szüleinek. Aztán ahogy eltűnik otthonról a Danneborg, a dán zászló, amikor hiányzik az imaszőnyeg, vagy amikor a formalinban pácolt kígyó kerül a halomra, a felnőttek is gyanút foghatnának, de nem teszik. Senkinek nem tűnik fel, hogy bármi is történik, mert nem történik semmi. 

Janne Teller ifjúsági regénye úgy szól a semmiről, hogy közben nagyon mélyre megy. Egy osztálynyi kamasz történetén keresztül mutatja meg, mire képes a bosszú, hogyan árthat a gondolat, és mi hiányzik ordítóan az iskolákból.

Az élet értelme viszont várat magára: a halom épül, a gyerekek egyre komolyabban veszik a kéréseket, és egyre sokkolóbb ötletekkel állnak elő azzal kapcsolatban, hogy mit kell beszolgáltatnia a következőnek a sorban. A leírás nem változik meg, de a gyerekek egyre brutálisabbá válnak. Sebeket kapnak és sebeket ejtenek, egymás lelkén és testén egyaránt.

„Alig bírom elmondani, Sofie-nak mit kellett leadnia”

A cselekményt Agnes nézőpontjából ismerjük meg, aki sokáig szinte kívülállóként meséli el nekünk az eseményeket. Agnes is az osztály része, benne van a Fontos Dolgok Halmának építésében, aktívan kiveszi a részét a feladatokból, és ugyanúgy titkolózik, mint a többiek, de egy szandállal megússza a dolgot. Mégis ez teszi őt olyanná, mint a többiek: osztálytársa, Gerda hörcsögét kéri a halomra, amely ezzel az első és egyben utolsó élőlény a kupac tetején.

Ezen a ponton indul el valami, amire már nehéz lenne azzal legyinteni, hogy semmiség. A gyerekek sírt gyaláznak, megölnek egy kutyát, végül egy osztálytársuk ujját is levágják, mert a halom csak azáltal lehet teljes, hogy mindenki meghozza a tőle elvárt áldozatot, ami egyre komolyabb lesz.

Sofie-nak, Agnes osztálytársának a szüzességével kell hozzájárulnia a Fontos Dolgok Halmához – valószínűleg ez az az áldozat, ami az értelemkeresés megszállottjává teszi a lányt a könyv hátralevő részében. Ő az, aki a halom értékesítése után is kitart a fontossága mellett, aki a médiafigyelem közepette is váltig állítja, hogy az egésznek volt értelme. Nem tartja semmiségnek a halmot, hiszen önmagát is beleadta, ezért  hajlandó szembeszállni Pierre Anthonnal és bárkivel az osztályból.

„Jelentős? Jelentősebb? Legjelentősebb?”

A fokozás a regény utolsó fejezeteiben új értelmet nyer, miután a gyerekek a templomi feszületet is ellopják, kivégzik a hozzájuk szegődött öreg kutyát, majd a főkolompos mutatóujjára kerül a sor. Karácsony előtt pár nappal viszont nem a halom színpadias bemutatásával ünnepelnek, hiszen Pierre Anthont továbbra sem érdekeli a kupac; Jan-Johan mutatóujja viszont olyan áldozat volt, ami lebuktatta az egész osztályt.

A Fontos Dolgok Halma viszont ezzel nyert igazán nagy figyelmet – még ha értelmet nem is –, hiszen a rendőrség után, a média is kezd érdeklődni iránta. Számos interjú, helyszíni riport és a két hónapig tartó, varázslatos hírnévvel átszőtt január után márciusra elapadt a figyelem, és a hit is az értelemben, a kupac fontosságában.

Pierre Anthonnak igaza lesz – legalábbis abban az értelemben, hogy a halom nem fontos, a fiatalok ugyanis egy amerikai múzeumnak adják el a halmot. Az értékesítés tehát megmutatta: semminek nincs értelme. „Az értelem az értelem. Szóval ha tényleg megtaláltátok az élet értelmét, akkor még mindig itt lenne” – mondja Pierre Anthon az eladás hírére, de soha nem derül ki, hogy valóban igaza volt-e. Ahogy az olvasó sem kap választ arra a kérdésre, hogy volt-e értelme a gyerekek szenvedésének. A regény nem szolgál ilyesmivel, tehát mondhatjuk azt is, hogy semmire nem ad választ; helyette feltesz egy sor kitűnő kérdést.

Janne Teller regényét először betiltották Dániában, majd egy évvel később díjat nyert, ma pedig kötelező olvasmány. Teller 2012-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon adott interjút, amelyben elmondta, hogy a Semmit nem a provokáció szándékával írta: regényében egyszerű, de jelentőségteljes történetet mesél el, olyan nyelvezettel és stílusban, ami a kamaszokat is megszólítja. Gazdag munkásságából kiemelkedik még Minden című novelláskötete, illetve a Ha háború lenne nálunk című regénye.

2016-ban a regény alapján ifjúsági opera készült, 2022-ben pedig filmként is bemutatják a történetet. Magyarországon 2022 októberétől lesz látható a mozikban.

(Janne Teller: Semmi. Scolar Kiadó, Budapest, 2011., fordította:Weyer Szilvia)

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: