Könnyen lehet, hogy Magyarország soha nem zárkózik fel Nyugat-Európához

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Az elmúlt harminc év adatai alapján Magyarország közepesen sikeresen zárkózott fel az Európai Unió átlagához, de létezik olyan elmélet, amely szerint elképzelhető, hogy a legfejlettebb országok szintjét soha nem érjük el. Kertész Krisztián, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszékének kutatója tizenhét EU tagállam felzárkózási pályáját hasonlította össze a Közgazdasági Szemle július-augusztusi számában megjelent tanulmányában, és azt is elemezte, hogy milyen tényezők segítették a sikeres felzárkózást.

Az elméleti közgadaságtan klasszikus tétele szerint a kevésbé fejlett, alacsonyabb szintről induló országok gyorsabb növekedésre képesek, mert könnyebb a már fejlettebb gazdaságokból átvenni technológiákat, mint a fejlettebb technológiákat továbbfejleszteni. Újabb elméletek szerint viszont a felzárkózás akadálya lehet az egyes országokban a munkaerő képzettségi szintje, információval való ellátottsága, a technológia és az emberi tőke színvonala. Nem mindegy tehát, hogy milyen a befogadó környezet: a rosszabb strukturális helyzetben lévő felzárkózó országok nem tudnak probléma nélkül végigmenni a felzárkózási pályán. Az emberi tőke, a képzettségek, a szaktudás szintje nagyban hozzátesz a sikeres felzárkózáshoz, mutat rá ezekre az elméletekre is tanulmányában Kertész. 

Az elméleteket az élet is igazolta: több olyan empirikus kutatásra is hivatkozik a tanulmány, amely alátámasztja, hogy minél nyitottabb egy ország, és minél inkább képes megismerni, befogadni, átvenni és a nemzetgazdaságába beépíteni a fejlett külföldi technológiákat, annál gyorsabb az adott ország gazdasági növekedése, felzárkózási folyamata. Az viszont még nyitott kérdés, hogy az EU esetében folytatódik-e a magországokhoz képest fejletlenebb tagállamok felzárkózása, és tovább közelednek-e egymáshoz a jövedelemszintek. Az úgynevezett klubkonvergencia-elmélet szerint a teljes felzárkózás nem fog bekövetkezni. Ez az elmélet azt mondja, hogy az egyes nemzetgazdaságok teljesítménye akkor közeledik egymáshoz, ha „egy klubba tartoznak”. A különböző klubok, csoportok között azonban akár tartósan is megmaradhatnak a jövedelemkülönbségek. Korábbi magyar kutatások szerint van arra esély, hogy az EU-hoz a 2000-es években csatlakozott kelet-közép-európai tagállamok felzárkózása csak körülbelül az EU15 átlagának háromnegyedéig történik meg, és ott egy klubot alkotva, a nyugat-európai országoktól tartósan leszakadva fejlődnek tovább – mutat rá Kertész.

A tanulmány kiindulópontjai a következők:

  • Az Európai Unióban megvalósult az egységes belső piac, nincs akadálya a technológia, az áruk, a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlásának.

  • Az Európai Unión belül is igaz azonban, hogy minél nyitottabb egy tagállam, annál gyorsabb az adott nemzetgazdaság fejlődése is az egy főre jutó GDP tekintetében.

  • Minél alacsonyabb szintről indul egy tagállam felzárkózása, annál gyorsabb lehet a felzárkózás üteme.

  • Inkább a beruházások növekedése képes növelni a gazdasági felzárkózás sebességét. 

  • A külgazdasági nyitottság hatása szintén jelentős lehet.

Felzárkózás az újabb tagállamokban

Kertész a jelenlegi 27 EU tagállam egy főre jutó GDP szintjének átlagát veszi 100 százaléknak, és ahhoz képest vizsgálja az egyes tagállamokat, illetve azok felzárkózását. 

1993-ban a legalacsonyabb fejlettségi szintről induló országok valóban nagy fejlődést tudhatnak maguk mögött: 2020-ra Észtország, Litvánia, Lettország és Románia 35 százalékot faragott le a hátrányából az EU átlaghoz képest. Bulgária is alacsony szintről indult, de nem volt ennyire sikeres. 

A közepesen fejlett szintről induló országok között Magyarország rajtolt az élről: 1990-ben a mostani EU 27-ek egy főre jutó GDP-je átlagának feléről. A négy közepesen fejlett szintről induló ország közül 

  • Lengyelország és Szlovákia felzárkózása volt a leggyorsabb, körülbelül 33–37 százalékpontos felzárkózással; 

  • őket Magyarország jelentősen lassabb, körülbelül 24 százalékpontos felzárkózással követi; 

  • Horvátország volt ebben a körben a leglassabb, körülbelül 20 százalékpontos felzárkózással.

Voltak azonban kifejezetten  magas fejlettségi szintről induló országok is, amelyek az EU-átlag 67–85 százalékáról indították a felzárkózást az 1990-es évek elején. 

  • Közülük Málta volt a legsikeresebb, körülbelül 30 százalékpontos felzárkózással, és így mára szinte teljesen fel is zárkózott az EU átlagához; 

  • Máltát Csehország követi ebben a körben körülbelül 20 százalékpontos fejlődéssel, 

  • majd Szlovénia körülbelül 15 százalékponttal;

  • a sort Ciprus zárja, nagyjából 5-6 százalékponttal. 

A korábban csatlakozott országok azonban eltérő pályákat jártak be. Az alábbi ábrán látható, hogy Spanyolország, Portugália és Görögország nem igazán jutott előre a felzárkózásban, sőt Görögország kifejezetten rontott a pozícióján. Írország azonban valódi gazdasági csodát hajtott végre az egy főre eső GDP tekintetében. 

Azon tagállamokban, amelyek egy főre jutó GDP-je (vásárlóerő-paritáson) nem éri el, nem érte el az uniós átlag 75 százalékát, kivétel nélkül mindenütt gyorsabb volt a gazdasági növekedés, mint az EU átlagnövekedése, és ezáltal ezekben az országokban megvalósult egy valódi felzárkózási folyamat.

Kertész az adatok alapján hat csoportba sorolja az országokat: 

  • Szupersikeres ország: Írország (gazdasága az EU27 átlagának 90 százalékáról 193 százalékára nőtt); 

  • Nagyon sikeresen felzárkózó országok: Észtország és Litvánia (körülbelül 35-50 százalékról közel 85 százalékos szintre zárkóztak fel);

  • Sikeresen felzárkózó országok: Lettország, Románia, Lengyelország, Szlovákia és Málta (30–40 százalékpontos felzárkózással); 

  • Közepesen sikeres országok: Magyarország, Csehország, Szlovénia, Bulgária és Horvátország (18–25 százalékpontos felzárkózással);

  • Kevéssé sikeres országok: Ciprus, Portugália, Spanyolország (1–6 százalékpontos felzárkózással);

  • Leszakadó ország: Görögország (körülbelül 20 százalékpontos leszakadással).

A beruházás együtt mozog a fejlődéssel 

Kertész statisztikai elemzésekkel azt is vizsgálta, hogy mivel mutat összefüggést egy-egy ország sikeressége. Arra jutott, hogy ahol főleg beruházásokra költötték el a megtermelt javaknak egy jelentős részét, ott gyorsabb volt a felzárkózás üteme. A Qubit kérdésére Kertész elmondta, hogy az Eurostat definíciója szerint beruházásnak számít a vállalati szektor minden gépbeszerzése, felújítása, ingatlanberuházása és a háztartások új ingatlanépítései valamint a régi ingatlanok felújítása és bővítése is, de a háztartási gépek, használati tárgyak beszerzése már nem és a használt lakásvásárlások sem. 

A tanulmány rámutat, hogy a beruházás és a fejlődés együttmozgása teljes mértékben megegyezik a közgazdaságtani elméletekkel. A kutató ugyanakkor kiemelte, hogy a vizsgált országok esetében kimutatott kapcsolat még az előzetes várakozásoknál is erősebb. 

Kertész a beruházásokat is több részre bontotta a vizsgálatai során, és arra jutott, hogy lényegesen gyorsabb volt a jövedelem felzárkózása azokban az országokban, ahol kifejezetten a gép- és berendezés-beruházások volumene növekedett gyorsabban.

Kissé kevésbé jelentős, de hasonlóan pozitív hatással volt a nemzetgazdaságok felzárkózására az infrastrukturális és üzleti ingatlan- valamint a szellemi tulajdonba történő beruházások növekedése. Ez utóbbival kapcsolatban azonban Kertész azt is felveti, hogy egy felzárkózásban lévő ország esetében költséghatékonyabb lehet a fejlettebb országokban már meghonosított, bizonyítottan sikeres technológiák átvétele, adaptálása, mint a saját szellemi tulajdon fejlesztése. 

A kutató szerint érdemes lehet a kutatási-fejlesztési ráfordítások és a humán erőforrásba történő beruházások (oktatás, egészségügy, stb.) fejlődéssel való összefüggéseit külön is vizsgálni, bár ez módszertanilag már bizonytalanabb eredményekre vezethet, mint az általa most kimutatott összefüggések. Azt is elmondta, még ennél is bizonytalanabb lehet például a jogbiztonság és a gazdasági fejlődés összefüggéseinek vizsgálata, pedig ezekkel is érdemes lehet foglalkozni. 

A tanulmány jelentős megállapítása továbbá, hogy a beruházásoknak az a része, amelyet lakásberuházásra fordítottak, nem mutat összefüggést a felzárkózás sebességével. Azt persze Kertész is leírja, hogy a lakásberuházások a GDP-t növelhetik, de az biztos, hogy az egy főre jutó GDP nem növekedett érdemben azokban az országokban, ahol a lakásberuházás magasabb volt. Tehát hiába költött sokat egy ország lakásberuházásra, ez három évtizedes távon nem mutatott összefüggést a felzárkózásával. 

Nyitott gazdaság és fejlődés

Mindezeken túl Kertész azt is kimutatja az elemzett adatokon, hogy a világgazdaságba való integráltság segíti a felzárkózást. A világgazdasági integráció és gazdasági nyitottság ugyanis lehetőséget teremt a szakosodásra, növeli a további működőtőke beruházásokat, segíti az új technológiák behozatalát és ezzel növeli a munkaerő képzettségi szintjét is. Emellett pedig ez fokozza a gazdasági versenyt. Kertész szerint azok az országok gyorsabban tudtak felzárkózni, amelyekben 

  • az áruk és szolgáltatások exportjának és importjának átlaga a GDP százalékában magasabb volt; 

  • a külföldi vállalatok által előállított hozzáadott érték átlagos aránya a nemzetgazdaság teljes GDP-jén belül jelentősebb; 

  • a külföldi vállalatok által foglalkoztatottak átlagos aránya a foglalkoztatottak teljes létszámán belül magasabb.

A nyitottságnak persze vannak veszélyei is, és a beruházások sem minden környezetben növelik a versenyt. A Qubitnek Kertész elmondta, hogy a gazdaság kiszolgáltatottabbá válik a szakosodással megcélzott termékek világpiaci árának változására és a világpiaci kereslet csökkenése, túlzott szakosodás esetén könnyen alááshatja az egész gazdaságot, de véleménye szerint egy nyitott gazdaság a globális technológiák átvételével ezekhez a folyamatokhoz is sokkal gyorsabban képes alkalmazkodni. Kertész szerint ráadásul egy kis ország nem is igazán teheti meg, hogy ne szakosodjon, hiszen megfelelő munkaerő-, tőke- és természetierőforrás-kapacitás hiányában úgysem tud magának előállítani  minden szükséges terméket.

Magyarország tehát Kertész szempontjai szerint gazdaságilag kifejezetten nyitott ország, mégis csak a közepesen sikeresen felzárkózók között kaphatott helyet. Ezt persze részben magyarázza, hogy a bruttó nemzeti termékünknek csak egy kisebb részét fordítjuk beruházásokra a többi felzárkózó országhoz képest.

A szerző a TASZ Regionális Programjának koordinátora. A cikkben nem a TASZ álláspontját fejti ki.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!


Kapcsolódó cikkek a Qubiten: