2021-ben Magyarországon volt a második legalacsonyabb az EU-n belül a fogyasztás. Sokak számára meglepő, hogy még Románia is köröket ver ránk abban a rangsorban, ami azt mutatja meg, hogy a vásárlóerőt is összehasonlítva mennyit tudnak elfogyasztani az egyes háztartások az EU átlagához képest.

Nem feltétlenül az a jólét, ha valaki sokat fogyaszt

A fogyasztás persze csak korlátozottan tudja megmutatni még az anyagi jólétet is. Nem attól él valaki jól, hogy nagyon sokat költ. A boldogság csak részben függ össze azzal, hogy mennyi pénzért tudunk árukat és szolgáltatásokat vásárolni, és sokkal inkább mutat összefüggést a lelki, közösségi jóléttel.

Az OECD élettel való elégedettségét mérő számain például az látszik, hogy a velünk megegyező mértékben keveset fogyasztó szlovákok jóval elégedettebbek az életükkel, mint mi. A 10 fokú skálán amúgy a dánok, izlandiak, finnek tartják magukat átlagosan a legelégedettebbnek, és nem a legtöbbet fogyasztó luxemburgiak.

A fogyasztás ugyan bizonyos szintig korrelál az élettel való elégedettséggel, hiszen az OECD-rangsor végén a törökök, a dél-afrikaiak és az oroszok kullogtak, akik a GDP alapján a legszegényebbnek is számítanak. A csehek és a lengyelek sokkal többet tudnak fogyasztani, mégsem sokkal elégedettebbek az életükkel.

A nagyobb fogyasztás tehát nem feltétlenül jár együtt a valódi jóléttel, és emellett s környezetet is jobban terheli, ami komoly fenntarthatósági kérdéseket vet fel.

Nem annyit költesz, amennyit keresel

Ha elvonatkoztatunk attól, hogy az anyagi jólét nem mindig egyenlő az élettel való elégedettséggel, a továbbiakban azt látjuk, hogy az elköltött pénz sem feltétlenül egyenlő a megkeresett pénzzel. A régió országaiban a háztartások eladósodottsága különböző szinteken áll. Az Eurostat 2020-ra vonatkozó adatai szerint Magyarország és Románia háztartásai jóval kevésbé eladósodottak a többi régiós országhoz képest.

A kevesebb fogyasztás tehát részben abból is adódhat, hogy kevesebb hitelt veszünk fel. Magasabb eladósodottság mellett azonban nemcsak a magyar háztartások fogyasztása lenne magasabb, hanem a román háztartásoké is még magasabb lenne. Azt is fontos látni, hogy a régiós országok háztartásainak 15-50 százalékos GDP-arányos eladósodottsága jellemzően jóval alatta marad a legtöbb nyugat-európai ország háztartásaira jellemző eladósodottsági aránynak.

Ki mennyit takarít meg?

Az is jelenthet problémát, ha a hitelezés fűti a fogyasztást, és az is lehet kedvező, ha a megtakarítási kedv hűti azt. Az Eurostat nem GDP-arányosan, hanem a háztartások jövedelmeihez képest vizsgálja a megtakarítási kedvet, ezért nem könnyű kimutatni, hogy mennyivel csökkentik a fogyasztást az egyes országok háztartásainak megtakarításai. Arról azonban kaphatunk képet, hogy magyarázza-e egyáltalán az adott országban a fogyasztás színvonalát a megtakarítások mértéke.

Románia nem közöl ilyen adatokat, a magyarnál magasabb lengyel fogyasztásra azonban magyarázat lehet, hogy a lengyel háztartások kevesebbet, majdnem fele annyit takarítanak csak meg, mint a magyarok. A szlovák adatok is azt mutatják, hogy ott a magyarral azonos fogyasztás csak kisebb takarékoskodás árán tartható fenn. A régió többi országa nagyjából ugyanabban a 15-20 százalékos sávban takarít meg a jövedelmeihez képest, ami meg is egyezik a régebbi EU-tagállamok értékeivel.

Nem mindegy, ki fogyaszt, és mit

Az is fontos, hogy miként oszlik el a fogyasztás a háztartások között. Ha a legjobban kereső 5 százalék extrém sokat fogyaszt, és vagyonokat költ luxusra, az nem feltétlenül jó a társadalomnak, de akkor is megemeli a fogyasztási szintet, ha a jövedelem szerinti középosztály vagy a szegények még annyit sem tudnak fogyasztani, amennyire szükségük lenne. Azt nem tudjuk, hogyan oszlik el a fogyasztás a társadalmon belül, de a jövedelmek eloszlását a Gini együttható ismeretében lehet vizsgálni. A Gini azt mutatja meg, hogy mennyire terülnek szét a jövedelmek a társadalomban: ha az értéke 100, akkor minden jövedelem egy ember kezében összpontosul az adott országban, ha pedig 0, akkor minden háztartása pont ugyanannyi jövedelemben részesül, és teljes az egyenlőség. Ezeket az extrém értékeket a Gini a valóságban nyilván soha nem veszi fel: az 50 fölötti érték már extrém egyenlőtlenségekre utal, míg a 30 alatti érték viszonylag egyenlő jövedelmi helyzetben lévő társadalmat mutat. Nézzük, hogyan alakul ez 2020-ban a régiós országokban az Eurostat szerint.

Látszik, hogy a román háztartások magasabb fogyasztása valószínűleg egyenlőtlenebbül oszlik el: kevesebben fogyasztanak többet. Az is látszik, hogy a szlovák háztartások magyarral megegyező fogyasztása viszont egyenlőbben oszlik el. Egyébként a régiós értékek világviszonylatban egy viszonylag egyenlő társadalom képét mutatják, még az euróövezet országainál is kicsit egyenlőbbet.

Az állam szerepe

Nem mindegy, hogy az állam mekkora részét finanszírozza a háztartások fogyasztásának. Ha az állam központilag fizeti ki a rezsiköltség nagy részét, akkor ennek költsége nem jelenik meg a háztartások fogyasztásában. Egy sokat újraelosztó állam nagy terhet vehet le a háztartásokról, és azok alacsonyabb fogyasztása is takarhat nagyobb anyagi jólétet. Érdemes megvizsgálni, hogy a régiós országok a GDP mekkora részét osztják el újra. Ez nyilván nem mutat mindent, hiszen lehet sokat költeni autópályára, honvédségre és akár felesleges építési projektekre is, de az újraelosztás valamekkora része biztosan oktatásra, egészségügyre és rezsitámogatásra megy el, vagyis olyasmire, amit így a háztartásoknak már nem kell megvásárolniuk.

A fenti ábrán jól látszik, hogy a régióban Magyarországon és Horvátországban költ a legtöbbet az állam a GDP-hez mérten, és a román állam költi a legkevesebbet. Ez persze tényleg nem mutatja meg, hogy mire mennek el az adófizetők zsebéből kivett és központilag elosztott pénzek. Arra azonban felhívja a figyelmet, hogy a háztartások alacsonyabb fogyasztása nem feltétlenül jelent kisebb anyagi jólétet, ha az állam értelmesen költ olyan árukra és szolgáltatásokra, egészségügyre és oktatásra, amit így a háztartásoknak nem kell a piacon beszerezniük.

A szerző a TASZ Regionális Programjának koordinátora. A cikkben nem a TASZ álláspontját fejti ki.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: