Mi történik a szegény megyékkel, ha elindul a gazdasági fejlődés?

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Nemrég mutattuk be Kertész Krisztián tanulmányát arról, hogy az EU újabban csatlakozott tagállamai milyen pályát járnak be a felzárkózásban. A kutató most azt elemzi a Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmányában, hogy a gyorsabb fejlődés nem vezet-e az országokon belüli területi egyenlőtlenségek növekedéséhez.

A közgazdaságtan már 1950-60 körül elkezdte vizsgálni, hogyan hatnak a felzárkózási folyamatok egy adott országon belüli területi egyenlőtlenségek növekedésére. A klasszikusnak tekinthető Williamson-hipotézis szerint az országok fejlettsége és területi egyenlőtlenségei között fordított U alakú összefüggés van: ahogy fejlődik egy ország, úgy nőnek a területi egyenlőtlenségek, legalábbis egy bizonyos pontig, aztán ha elérnek egy fejlettségi szintet, szépen elkezdenek csökkeni.  

Léteznek azonban olyan elméletek is, amelyek szerint nem jön el a különbségek csökkenésének fázisa: a fejlettebb területek sokkal könnyebben fejlődnek tovább, a fejletlen területek viszont mindig le lesznek maradva, néha egyre jobban. 

A váltómozgásos konvergenciaelmélet ezeknek az elméleteknek a szintézise. E szerint minél alacsonyabb relatív fejlettségi szintről indul egy nemzetgazdaság a felzárkózásban, és minél gyorsabb a nemzetgazdaság növekedése, annál nagyobb és annál tartósabb regionális különbségek alakulhatnak ki az országon belül. Az országon belüli regionális jövedelemkülönbségek növekszenek a felzárkózással, mert a fejlettebb régiók gazdasági teljesítménye gyorsabban, a fejletlenebbeké pedig lassabban fog növekedni addig a bizonyos fordulópontig.

Kertész hipotézise szerint ez így történt és jelenleg is így történik az újonnan csatlakozott EU-tagállamokban is. A kutató azt feltételezi, hogy a divergencia egy ponton megszűnik, és konvergencia indul be az országon belüli régiók között is, azaz bekövetkezik a Williamson-hipotézisben leírt fordulat. Kertész az EU-hoz csatlakozott 15 országon és azok NUTS 3 szintű – a magyarországi megyei szintnek megfelelő – régióinak vizsgálatával tesztelte elméletét.

Felzárkózás és régiók 15 EU-tagállamban  

Az EU-tagállamokat és azok kisebb régióit megvizsgálva Kertész arra jut, hogy minél gyorsabb volt egy újonnan csatlakozott tagállamban a felzárkózás, annál jobban nőttek az országon belüli különbségek. Egész pontosan „minden egy százalékpontnyival gyorsabb felzárkózás 0,2 százalékponttal növelte meg az adott országban az egy főre jutó jövedelem relatív regionális szóródását (azaz a nemzetgazdasági átlagtól való átlagos százalékos eltérését).” Ez igazolja a hipotézis első részét.

A számok ugyanakkor azt a feltételezést is megerősítették, hogy az egyenlőtlenségek növekedése egy bizonyos ponton elkezd lassulni, aztán megáll, és végül megfordul. Amikor „a nemzetgazdaság egésze már közelebb került az EU-átlaghoz, azaz a felzárkózásnak egy érettebb szakaszába került, akkor a kevésbé fejlett régiókban szintén beindult a gyorsabb növekedés” – írja Kertész. aki szerint tehát nem kell attól félni, hogy a gyors növekedés szétszakítja az országot nagyon fejlett és nagyon fejletlen területekre. 

Sikeres és sikertelen gazdaságpolitika

Kertész azonosít néhány olyan tényezőt is, ami jobban növeli a gazdasági teljesítményt az országban, mint amennyire hozzájárul a területi különbségek növekedéséhez. Arra mutat rá, hogy a beruházásoknak és ezen belül kifejezetten a gép- és berendezés-beruházásoknak lényegesen nagyobb hatásuk van a felzárkózásra, mint a területi egyenlőtlenségek kialakulására. Azaz, lehet, hogy egy győri Audi-gyár hozzájárul a Győr-Moson-Sopron és Békés megye közötti területi egyenlőtlenségek növekedéséhez, de sokkal többet jelent az egész ország felzárkózásában, mint amennyivel növeli ezeket a különbségeket. 

Ugyanígy működtek az infrastrukturális és üzleti ingatlanberuházások is a vizsgált országok esetében: lényegesen nagyobb hatásuk volt az elemzett 15 ország felzárkózására, mint a területi egyenlőtlenségek növekedésére. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne növelhetnék a területi egyenlőtlenségeket, csak azt, hogy az ebbe fektetett pénzek jobban segítik a felzárkózást, mint amennyire hozzájárulnak az országon belüli területek szétszakadásához.  

A külkereskedelem elősegítése és a külföldi vállalatok jelenlétének ösztönzése Kertész szerint ugyanígy sikeres gazdaságpolitikának bizonyultak, mert erősebben hatottak a felzárkózásra, mint a területi különbségek növekedésére. Ezek nyilván összefüggésben vannak a beruházások növekedésével, hiszen azok egy részét mindig külföldi vállalatok valósítják meg.

Kertész nem tér ki rá a a cikkében, de a Qubit megkeresésére elmondta: a különbségek kiegyenlítődését valószínűleg az teszi lehetővé, hogy a fejlettebb régióban megtelepedett cégek egyszer csak elkezdenek az olcsóbb munkaerő miatt a fejletlenebb régiókban is beruházni. Egy példával illusztrálva: egy esztergomi gyár beszállító cége inkább Kazincbarcikára telepít üzemet, mert ott sokkal könnyebben toboroz munkaerőt, a szállítás pedig az országon belül gyorsan megoldható.

Van még másik két tényező is, aminek viszont Kertész nem tulajdonít nagyobb szerepet ebben a folyamatban: 

  • egy bizonyos fejlettségi szint után megnőhet az országon belüli újraelosztás: a Győrben megtermelt GDP-ből fog jutni például a kisvárdai vasútfejlesztésre is; 

  • az országon belüli belső migráció miatt jövedelmek jutnak az országon belüli más részekbe is: a Székesfehérváron dolgozó ózdi munkás otthon fogja felújítani a házát, és ott költi el a jövedelme egy részét. 

Mit jelent ez Magyarországon?

Kertész az EU 15 újabb tagállamát egyben elemzi, és ezért tud egyértelmű megállapításokra jutni, de éppen ezért az adatokból nem látszik, hogy egészen pontosan mi történt Magyarországon.

Az persze egyértelmű, hogy Magyarország fejlettsége 1994 óta folyamatosan közelít az EU-tagállamok átlagához (kék vonal) és az is, hogy a megyék közötti különbségek nagyjából 2009-ig nőttek, azóta viszont stagnálnak (piros vonal). 

Forrás: Kertész Krisztián

A KSH adataból megyékre lebontva is nyomon követhető ez a folyamat, igaz csak rövidebb időtávon. Nézzük meg Magyarország (Budapesten kívüli) három legfejlettebb (Győr-Moson-Sopron, Fejér, Komárom-Esztergom) és három legfejletlenebb (Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád) megyéje fejlettségének alakulását az országos átlaghoz képest! Ha az országos átlag egy főre jutó GDP-t vesszük száznak, ehhez képest meg lehet határozni, hogy az adott évben hol álltak a vizsgált megyék.

Forrás: Kertész Krisztián

Az ábra valamelyest igazolja Kertész eredményeit. A három legfejlettebb és a három legfejletlenebb magyar megye közötti különbség az elmúlt tíz év gazdasági fejlődést hozó időszakában nagyjából 2016 körül volt a legnagyobb, azóta a területi egyenlőtlenségeik csökkentek - igaz, nem a legfejletlenebb megyék közeledtek jelentősen az átlaghoz, hanem a legfejlettebbek. 

A legfejlettebb (Budapest) és a legfejletlenebb (Nógrád) magyarországi NUTS 3 régiók összehasonlítása így mutat:

Forrás: Kertész Krisztián

Ezen viszont csak annyi látszik, hogy az egy főre eső GDP országos átlagának több mint kétszeresét produkáló Budapest és az átlag felét vagy annál is kevesebbet produkáló Nógrád között nem volt érdemi közeledés az elmúlt 10 évben, de az is igaz, hogy a megyék közötti olló nagyjából 2009 óta nem nyílik tovább. 

A szerző a TASZ Regionális Programjának koordinátora. A cikkben nem a TASZ álláspontját fejti ki.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: