Mézhangyafarm az Alföldön, kiviszüret a Kunságban – így képzelik a 2050-es magyar valóságot a fiatal művészek
„2050-ben, a kitűzött karbonsemlegesség célévében Magyarország drasztikusan más hely lesz, mint amilyennek most ismerjük, és ez a szociokulturális és gazdasági életet sem fogja változatlanul hagyni. A hallgatók a spekulatív dizájn és a dizájnfikció eszközeinek segítségével vázolták fel a lehetséges lokális jövőképeket” – mondja Herrmann Markus, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Innovációs Központjának kutatója.
Az Innovációs Központ tavaszi kurzusán részt vevők az általánosan tapasztalható disztópikus pesszimizmus helyett a megoldásokra koncentrálva egészen egyedi fejlesztésekkel álltak elő. Herrmann elmondása szerint hallgatók feladata nem csak egy-egy formatervezési szempontból értelmezhető tárgy vagy tárgykollekció megalkotása volt: ötleteik ökológiai, gazdasági és szociokulturális vetületeit is részletesen ki kellett dolgozniuk.
A „Fikciós Tervezés: Net Zero/Max Profit” kurzus eredményeit az őszi Budapest Design Héten rövid ideig a nagyközönség is láthatta. A Qubit most mind a hat kiállított projektet bemutatja, amelyek közül Kiss Botond Levente Méhészetek után című munkája nem mellesleg a spekulatív dizájn kategóriában 2022-ben elnyerte a szakma egyik legrangosabbjának számító Core77 Design Awards diák-díját.
Mézhangyák az Alföldön
A formatervezés szakos Kiss Botond Levente nagyszülei falujának, az alföldi Átánynak három évtizeddel későbbi viszonyait képzelte el.
A tökéletesen elsivatagosodott ökoszisztémában 2050-re a háziméhek ellehetetlenültek, ugyanakkor a megváltozott klíma kedvező körülményeket biztosít a Myrmecocystus nemzetséghez tartozó mézhangyafajoknak, amelyek különleges dolgozói speciális élő éléskamraként szőlőszem nagyságúra duzzadt potrohukban mézszerű cukros váladékot gyűjtenek, termelnek és tárolnak, amelyből a kolónia többi egyede táplálkozhat.
Kiss koncepciója szerint egy szakmájából kiábrándult 53 éves formatervező az egyik felhagyott átányi majorban építi fel új vállalkozását, „amelynek célja visszahozni a méz nosztalgikus ízét a reggelizőasztalra”.
A leírása szerint „a hangyafarmok sorai között egy fejőgép közlekedik, amely egy hosszú tűvel lecsapolja a megduzzadt potrohokat”.
Az összegyűjtött nektárt üvegbe töltés után a helyi termelői piacon és online értékesítik.
Energiatermelő testékszerek
A szintén formatervezés szakos Gergely Ambrus és Szabó Zsolt abból indult ki, hogy a kitűzött karbonsemlegességet Magyarország csak a lakossági energiafelhasználás minimalizálásával tudta elérni. Vagyis az akkori kormányzat pontosan meghatározta azt az energiamennyiséget, amit egy háztartás felhasználhat. Viziójuk szerint az Energia Alapjövedelmet meghaladó energiamennyiséget mindenkinek magának kell megtermelnie.
A Gergely és Szabó által megálmodott Microgy nevű tech-márka épp ezért olyan testékszereket dob a piacra, „amelyek az irodai dolgozók alapjövedelmen túli energiaigényeinek kielégítésére adnak megoldást”.
A test különböző pontjaira rögzíthető okosékszerek az ülőmunkát végzők apró, tudatalatti mozgásait gyűjtik össze és tárolják el.
„A megtermelt kiegészítő energiával az élet apró örömeinek engedhetünk újra teret” – fogalmaznak koncepciójuk összefoglalójában a leendő formatervezők.
Az ökoszisztéma szintetikus őrei
A fotográfia szakos Nagy Iza elképzelése szerint 2050-re az emberiséggel egyetemben a magyarországi döntéshozók is ráébrednek, hogy alig egy évszázad alatt sikerült tönkretenni a jól működő ökológiai rendszereket. Ezért sorra hozzák létre az olyan rezervátumokat, „ahol nagyobb területeket évszázadokra elzárnak az emberek elől, hogy azok háborítatlanul regenerálódhassanak”. A Velencei-tó is az egyike az ilyen védett zónáknak.
A Velentisz című koncepció szerint „az ilyen rezervátumokban a visszavadulás folyamatát online, saját avatarok segítségével követhetjük végig. A személyre szabott, szintetikus élőlényeket a tóba engedve streamelik a befogadónak, aki emberként nem léphet be a területre”.
Nagy szerint „az érzékelés kiterjesztésével a nézőt érzékenyíteni és tájékoztatni lehet a természet folyamatairól”.
Szüretek a szőlő utáni világban
2050-re a kivi lesz az egyik meghatározó gyümölcs Magyarországon – legalábbis a forma- és textiltervező szakos Elek Bálint és Nagy Fanny elképzelése szerint. A szőlőhöz hasonlóan ez a délszaki növény is alkalmas alkoholos ital előállítására, így a szőlőtermesztés és borkészítés évszázados hagyományát sem kell feltétlenül veszni hagyni.
A hallgatók koncepciója szerint a Kunsági Kivészetben „Bálint, a gazda és Fanny, a néprajzkutató összeáll, hogy tovább éltesse és ápolja a múlt szüreti hagyományait a megváltozott világban”.
A 2050-es szüreti program vendégei időutazáson vehetnek részt. Ennek során beavatást nyernek a „puttonyos, taposós, éneklős” szüretek hagyományával.
A tradíció ápolása kiterjed a közös szüreti étkezésre is.
A vendégsereg népművészeti tárgyakat is vásárolhat, az igényes kézműves szuvenírek örök emlékek maradnak.
Orvosi high tech
A Qubiten is számos alkalommal foglalkoztunk már a mikroműanyagok jelentette környezeti veszélyekkel. Tercza Gréta animáció és Treffler Máté formatervezés szakos hallgatók is úgy vélik, hogy a „műanyaghasználat visszaszorításával sem szűnik meg a probléma, ugyanis a műanyag nem bomlik el teljesen, csak kisebb részecskékre darabolódik fel. Az eleinte főként a vizeket érintő szennyeződés idővel a környezet más területeire is elterjedt, komoly veszélyt jelentve az élővilág minden egyedére”.
A Plastosóma című projektjükben ők egy olyan céget vizionáltak, amely 3D nyomtatással személyre szabott, high-tech eszközökkel és mesterséges szervekkel orvosolja a problémát. A mikroműanyag-krízis hatására fejlesztett megoldások egyike a részecskéket már a levegőből kiszűrő orrimplantátum.
A mégis a véráramba kerülő mikroműanyagok kiválasztását segítő művese pedig „a keratinon át vezeti ki a szervezetből, aminek hatására a színes körmök és frizurák az egészségi állapot jelzőivé válhatnak” – olvasható a projektleírásban.
Okosan?
A Haszonkedvencek titkos élete címen a formatervezés szakos Kisgyörgy Balázs és Tímári Blanka érzékenyítő társasjátékot fejlesztett, amely a 2050-ben élő családokat szórakoztathatja. A klasszikus Gazdálkodj okosan! mintájára a játékosoknak az ismerősnek tűnő lakást kell berendezniük.
Csakhogy ebben a világban az elektromos áram luxuscikké vált, a háztartás gépeinek működtetése jórészt az időközben teljes jogú családtagokká vált háziállatokra hárul.
„Így a kis kedvencek az embernek is hasznos módon kapják meg a lakásban gyakran kielégítetlen fizikai és mentális stimulációt. A projektet egy állateledelt gyártó cég jövőbeli működésének megtervezése alapozta meg” – fogalmaznak az alkotók.
A játékban különféle környezetkímélő, illetve -terhelő, természetrongáló, illetve - védő feladattal megszerzendő szentjánosbogarak biztosítják a világítást, a mosógép forgatását egy veterán szánhúzó kutya végzi, a konyhai gépeket pedig hörcsögök működtetik. Ennek megfelelően a pénz helyett állateledel a fizetőeszköz is.
Kisgyörgy és Tímári annyira végig vitte a koncepciót, hogy a prototípus (a fenti fotó jobb szélén látható) dobozát gombamicéliumból készítették el.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: