És azt ismered, hogy a fizikus, a közgazdász és a biológus bemegy a kocsmába?

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

A fizikus, a közgazdász és a biológus bemegy a kocsmába – ez akár egy vicc kezdete is lehetne, de nem az, hanem egy jó kutatási ötlet receptje. De miért? 

A kutatás egy jó ötlettel kezdődik, ebben a fél viccben pedig benne van minden, ami egy jó ötlethez kell: 1. nagyon különböző emberek, 2. futnak össze, 3. hogy egy mindannyiukat érdeklő kérdésről beszélgessenek. Ezt a receptet nemcsak egy kutatóintézet munkatársain próbálhatjuk ki, de használhatjuk a saját életünkben is, hogy ne kelljen várni, amíg a múzsa homlokon méltóztatik csókolni minket.

A jó ötletek ritkán teremnek csak úgy a semmiből: meglepően gyakran már létező tudásmorzsák újszerű összeillesztéséből jönnek létre. Ha magunkhoz akarjuk vonzani az innovációt, akkor a tudásmorzsáknak valahogy egy fejbe vagy legalábbis egymással kapcsolatban lévő fejekbe kell kerülniük, és a megfelelő módon össze kell illesztődniük. Pont úgy, ahogy a legókockákból készíthetünk házat, űrhajót vagy valamit, ami eddig nem is létezett. A tudásdarabokat lassú magányos tanulással is megszerezhetjük, de egyszerűbb kihasználni, hogy mások már megtanulták azt, amire éppen szükségünk van, mi pedig beszélhetünk velük, azaz sokkal hatékonyabb és jobb érzés is csoportban ötletelni, mint egyedül. 

Az igazán jó ötletekhez sokszor egymástól távoli tudásdarabokat kell összekapcsolni, ezért érdemes minél sokszínűbb társaságban beszélgetni. A sokszínűséget mérhetjük szakmai háttérben, tapasztalatban, korban vagy nemben is – ezek mind segítenek akkor, ha a csoportunknak kreatív folyamatot kell megoldania. A nembeli diverzitás nem csak azért segít, mert a nők és férfiak más tapasztalattal és tudással rendelkeznek a világról, hanem mert a nők elősegítik a csoporton belüli kommunikációt és ezzel a tudásmorzsák összekapcsolását. Egy kutatócsoport esetében például kifizetődőbb multidiszciplináris kutatócsoportokat alkotni, azaz olyan emberek tenni egy kutatócsoportba, akik különböző szakmai háttérrel rendelkeznek, és a világ különböző oldalairól van nagy tudásuk. A viccben szereplő fizikus, közgazdász és biológus teljesen más szemmel fog ránézni egy problémára, a háttértudásukból pedig olyan megoldás jöhet létre, ami egyedül egyikőjüknek sem jutott volna eszébe.

A sokszínű csoport nemcsak a tudásmorzsák széles spektrumát fedi le, és nemcsak nagyobb eséllyel rendelkezik a Nobel-díjas ötlethez szükséges információval, de azok újszerű összeszerelésében is jobban teljesít. A jó ötlethez érdekes kombinációkra van szükségünk, az összedugott kobakokban pedig többféle kombináció valósul meg, mintha egyedül brainstormingolnánk. A beszélgetés környezete is számít. A munkaasztal leszűkíti  gondolkodásunkat a munka világára, így lehet, hogy nem találunk rá a megfelelő kapcsolatokra a már meglévő tudásunkban. Egy oldottabb hangulatú, nem csak munka-fókuszú környezetben termékenyebbek az innovátorok. Egy beszélgetés indító fröccsözés, közös ebéd vagy kávézás (a koncentrációt elősegítő koffeinnel) jó inkubátora lehet az innovációknak. Nem véletlen, hogy híres íróink olyan sok időt töltöttek kávéházakban: ott jutottak hozzá az új tudásmorzsákhoz pletyka formájában, ott kezdték el összerakni a darabkákat egy kávé mellett beszélgetve, majd távoztak az ihlettel. Ne feledkezzünk meg a kávéházakban fogant forradalmi ötletekről sem: gondoljuk csak a Pilvaxban megszülető tizenkét pontra!

A munkacsoportok sokszínűségének kimérhető hatása van a kreativitásra: a korban, nemben, szaktudásban vagy tapasztalatban eltérő kutatócsoportok többet publikálnak, és mivel ötlet nélkül nincsen publikáció, feltételezhetjük, hogy több ötletük is van. A sokszínű orvoscsapatok páciensei gyorsabban és olcsóbban gyógyulnak, a nemüket és szakmai hátterüket tekintve sokféle céges munkacsapatok innovatívabbak.  

A címben szereplő fizikus, közgazdász és biológus nem légből kapott példa, hanem egy konkrét, új kutatói együttműködés konkrét szereplői, akik az Eötvös Loránd Kutatóhálózat két intézetének, az Ökológiai Kutatóközpontnak és a Közgazdaságtudományi Intézetnek az összefogásában vesznek részt, és akik most a való életben is kipróbálják, hogy a kutatócsoport sokszínűsége milyen hatással lesz a publikációs sikerükre. Ehhez kérik a kedves olvasók segítségét. A kutatás egy emberi viselkedést vizsgáló játékos kísérlet, amihez önkéntesek jelentkezését várják. A kutatás egy rövid online kérdőív kitöltéséből és egy egyórás számítógépes játékból áll, amin akár 3000 forintot is lehet nyerni. A megjelenésért további 2000 forintot kapnak a résztvevők. A helyszíne a Humán Tudományok Kutatóháza

Felkeltettük az érdeklődésed? Írj nekünk a kutatas.jatek@gmail.com emailcímre. Csináljunk együtt tudományt!

További olvasnivalók és források: 

  • Royston M. Robert: Serendipity - Véletlen felfedezések a tudományban

  • Steven Johnson: Where good ideas come from – The seven patterns of innovation

  • Michael Pollan: Your Mind on Plants

  • David Stein: Sokoldalúság - Miért tarolnak a generalisták specializált világunkban?

  • Dumas D, Dunbar KN (2016) The Creative Stereotype Effect. PLoS ONE 11(2): e0142567. doi:10.1371/journal.pone.0142567

  • Gomez L. E., Bernet P (2019) Diversity improves performance and outcomes. Journal of the National Medical Association 111(1) 383-392. doi:10.1016/j.jnma.2019.01.006

  • De Saá-Pérez, P., Díaz-Díaz, N.L., Aguiar-Díaz, I. and Ballesteros-Rodríguez, J.L. (2017), Diversity in academic research teams performance. R&D Management, 47: 165-179. 

  • Christian R. Østergaard, Bram Timmermans, Kari Kristinsson, Does a different view create something new? The effect of employee diversity on innovation, Research Policy, Volume 40, Issue 3, 2011, Pages 500-509, ISSN 0048-7333.

  • Horwitz SK, Horwitz, IB (2007) The effects of team diversity on team outcomes: a meta-analytic review of team demography. Journal of Management (33)6 987-1015. doi: 10.1177/0149206307308587

  • Christoph Riedl, Young Ji Kim, Pranav Gupta, Thomas W. Malone and Anita Williams Woolley (2021) Quantifying collective intelligence in human groups. PNAS2021 Vol. 118 No. 21 e2005737118

A szerző az MTA-ELTE Elméleti Biológiai és Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportjának segédmunkatársa, az ELTE biológus doktorandusza. Címlapkép: Fortepan / Bauer Sándor