Van, aki hazajön külföldről, de ha kinn adatelemző volt, itthon sem lesz belőle orvos
A diákok százait angliai és amerikai egyetemek általában négyéves képzéseire sikerrel felkészítő Milestone Intézetet sokan vádolják azzal, hogy a legjobb magyar diákokat szívja el a hazai felsőoktatásból vagy a munkaerőpiacról. Pedig ez csak első ránézésre tűnhet így, a személyre (és az angolszász egyetemek felvételi rendszerére) szabott képzést kínáló intézet ugyanis komoly energiákat fektet abba, hogy aki egyszer elhagyja az országot, az később, a tanulmányai végeztével, vagy pár év szakmai tapasztalattal a zsebében térjen haza.
Ebben pedig a már végzett milestone-osok segítségére is támaszkodnak, hiszen ők azok, akik hitelesen tudnak beszélni arról, hogy mi tenné számukra vonzóvá a magyar munkaerőpiacot. Ebben egyébként nincs nagy meglepetés: a legtöbben jobban el tudják képzelni a munka és a magánélet közötti egyensúly megvalósítását Magyarországon, mint például az angolszász mókuskerékben. De nem ez az egyetlen érv amellett, hogy pár év után visszatérjenek.
Család, barátok, anyanyelv, egyensúly és kelet-európaiaknak szóló üvegplafon
Zeitler Ádám, az egyik alapító szerint kevesen vannak, akik azért mennek el Magyarországról, mert az országot akarják elhagyni. A legtöbben azért választanak külföldi oktatási intézményt, mert a brit, holland, dán vagy akár az amerikai képzési rendszerben találják meg azt, amiben szívesen kipróbálnák magukat. A külföldi, elsősorban az angolszász képzési rendszer ráadásul ad egyfajta szabadságot is, egy szemléletet, ami rámutat, hogy tulajdonképpen bárkiből bármi lehet, jószerével bármilyen diplomával.
Persze az orvosokból ritkán lesz adatelemző és fordítva, de Londonban sokkal nyitottabb a munkaerőpiac a bölcsészekre például, akik gyakran helyezkednek el a versenyszférában valamelyik nagyvállalatnál. A kint tanuló diákok ráadásul már akár az egyetem első évében lehetőséget kapnak arra, hogy jó gyakorlati helyeket zsebeljenek be, ehhez tulajdonképpen különlegesen kimagasló teljesítményre sincs szükség. Kis szerencsével ott nem jelent tortúrát a megfelelő szakmai gyakorlat megszerzése, mint Magyarországon, ahol rengeteg mérnök kávét főz a hathetes nyári gyakorlatán.
A Milestone Institute által végzett átfogó kutatás megvizsgálta, hogy merre vannak azok a diákok, akik a 15 éves működés alatt megfordultak az intézetben. Egyetemi tanulmányaik végeztével több mint 50 százalékuk Angliában él, 30 százalékuk pedig Magyarországon, de Hollandiában, az Egyesült Államokban és Németországban is tartózkodnak alumnik. Azoknál, akik jelenleg tanulnak, hasonló a sorrend, kétharmaduk brit, 10 százalékuk pedig magyar egyetemen tanul, ezeket holland, amerikai és osztrák intézmények követik. Színes palettán mozog az is, hogy mivel foglalkoznak a végzett diákok, ez pedig egyáltalán nem csak a végzettségen múlik.
Zeitler úgy fogalmaz, hogy már eleve azzal a küldetéssel vágtak neki a Milestone-nak, hogy elérhetővé tegyék a külföldi tanulást a diákoknak, mégis, az intézet működésének visszhangja az lett, hogy külföldre exportálják a legjobb diákokat. Pedig ez egyáltalán nem így néz ki a gyakorlatban.
Valójában a cél, hogy külföldön tanult és tapasztalatot szerzett szakemberek térjenek vissza Magyarországra, ezt azonban tényleg nem lehet úgy megszerezni, hogy a diákok nem teszik ki a lábukat az országból. “Míg 20 éve az volt a baj, hogy a fiatalok nem beszélnek nyelveket, addig a Milestone indulásakor a külföldi tanulmányok elég negatív benyomást keltettek. Aztán eljutottunk oda, hogy az ország vezetése is felismerte a nemzetközi képzésben rejlő potenciált és elkezdték támogatni is” – mondja Zeitler. Példaképp a 2013-ban alapított Stipendium Hungaricum ösztöndíjat is megemlíti, amivel Magyarországon tanuló külföldi diákokat támogat az ország, ezzel segít abban, hogy minél nemzetközibb légkör alakuljon ki a hazai egyetemeken is. Ez tulajdonképpen hasonló célt szolgál, mint amit a Milestone szellemisége is tükröz: nemzetközibbé tenni a felsőoktatást, tapasztalatot cserélni és támogatni abban a fiatalokat, hogy a megszerzett tudást az otthonukban kamatoztassák.
Az viszont nem elég, hogy a külföldi egyetemekre való bejutás könnyebbé válik. A tanulmányokkal boldoguló fiataloknak utána a munkahelyükön is helyt kell állniuk, ami komoly vízválasztó. Míg sokan pár éves szakmai tapasztalatot akarnak csak szerezni, addig akadnak, akik az egész életüket külföldön képzelik már el és őket tulajdonképpen semmivel nem lehet hazahozni. Az üvegplafon, ami a kelet-európai fiatalokat érintheti, ha nem is törhető át, de nem minden szakmában van jelen, van aki számára pedig a honvágy nem olyan erős, mint másoknak. Nekik nem olyan nehéz elengedni az anyanyelvet, le tudnak mondani a családjuk közelségéről és megtalálják a munka-magánélet egyensúlyt is a külföldi hajtásban.
De akik haza akarnak jönni, azok keresni fogják a módját annak, hogy Magyarországon folytassák, de a segítség mindig jól jön és ebben lát igazi lehetőséget Zeitler is. A Milestone Knowledge Port (Tudáskikötő) célja, hogy kapcsolatot teremtsen a diaszpóra tagjai között és, ha van rá mód, tudást csatornázzon Magyarországra. Az alapító ebben lát lehetőséget arra, hogy a régiót sújtó “brain-draint” (a tudás elszívása) helyett “brain-gainbe” (a tudás felhalmozása) fordítsuk át.
Otthon is van jövő, de fel kell építeni
Gaál Rebeka szerint, aki a Future:Hungary egyik alapítója és jelenleg Londonban él, a diaszpóra menedzsment, vagyis a külföldön élő magyarokkal való kapcsolattartás eléggé gyerekcipőben jár Magyarországon. Ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy kevés adat van a kint tanulókról és dolgozókról, de kevés közösség is szerveződik számukra. Véleménye szerint arra van szükség, hogy helyi csoportok jöjjenek létre, például egy-egy városban vagy kampuszon, de ezeket össze is kell hozni egymással. A Future:Hungary által szervezett éves konferenciák erre hivatottak: elsősorban Nagy-Britanniában kapcsolják össze a helyben élő magyar fiatalokat, de törekednek arra, hogy megszólítsák azokat is, akik más európai városokban tanulnak vagy dolgoznak. A szervezet célja pedig hasonló, mint a Milestone Tudáskikötőjének, a megszerzett tudást és tapasztalatot igyekeznek egy helyre csatornázni, hogy abból aztán a diaszpóra tagjai akár közösen is profitáljanak.
Egyébként nemcsak arra van szükség, hogy a kint élők egymással kapcsolatba léphessenek, hanem arra is, hogy összeköttetésük legyen a hazai munkaerőpiaccal, ugyanis, ha egyszer haza akarnak jönni, akkor ez lesz az egyik legfontosabb szempont. “Kell, hogy legyen egy kapcsolati háló, egy kiindulási alap, ami mentén elkezdenek keresni, amikor úgy döntenek, Magyarországon folytatják” – mondja Gaál. Ők ezért cégekkel is folyamatosan keresik a kapcsolatot, valamint szakmai és civil szervezetekkel, akik nemcsak munkáltatói lehetnek a külföldön letelepedett magyaroknak. “Az is egy lehetőség az otthonnal való kapcsolattartásra, hogy hazai szervezeteket támogatnak a kinn élők” – teszi hozzá. Emellett persze fontos az, hogy az ilyen eseményeken a fiatalok lássák, munka akad bőven Magyarországon is, ráadásul olyan pozíciókat is találnak majd, amelyek kielégítik a szakmai kíváncsiságukat és a karrierúttal kapcsolatos elvárásaikat.
Ilyen lehetőség pedig tényleg akad számukra bőven: nemzetközi szakmai tapasztalatokkal a zsebükben és egy nívós egyetem diplomájával, kiváló nyelvtudással igen kelendőek a szakemberek, igaz, nem akárhol. Ezekhez a lehetőségekhez kell hidat építenie az alumni-szervezeteknek, hogy leszállva a repülőről ne a csalódás várja a hazatérőket.
Az egy dolog, hogy elmennek, de a valódi cél, hogy a megszerzett tudás itthon kamatozzon tovább
A lehetőség- és kapcsolatépítés, illetve az emögött húzódó logika viszont rámutat arra is, hogy sem a Milestone Knowledge Portnak, sem a Future:Hungary-nek nem az a célja, hogy az első fapados géppel haza repüljenek az évekig kint tanuló magyarok. Már csak azért sem, mert abból lehet valódi tudást építeni és az válik igazán az ország előnyére, ha nemcsak az egyetemi kultúrát, hanem a munkamorál egy részét is magukba szippantják a visszatérők, mielőtt felpattannak a gépre.
Ez volna igazából a Milestone Intézet valódi küldetése is, ahogy az alapító Zeitler megfogalmazta. 13 évvel ezelőtt azzal a céllal indították el a képzéseiket, hogy támogassák a fiatalokat abban, hogy külföldi, elsősorban brit egyetemek hallgatóivá váljanak. Akkor még ez a lépés úgy tűnt, csupán arra szolgál, hogy a legjobb diákok elszivárogjanak az országból, de az intézet mérete és kapacitása sem tette volna lehetővé, hogy ez megvalósuljon. Helyette az elszánt és érdeklődő fiatalok számára elérhető távolságba kerültek a rangos angliai egyetemek, ahonnan az intézet által végzett kutatás szerint már minden 20. diák ismét Magyarországon tartózkodik.
Köztük Csányi Péter, aki a Vates megalapítása miatt tért vissza Magyarországra. 4 év angliai tartózkodás után döntött úgy, hogy vállalkozását itt hozná létre, ezért az egyetem után még pár hónapot dolgozott kinn, majd elindította a ruházati márkáját, immár Budapesten. Huczka Eszter szintén kipróbálta már magát a külföldi oktatásban és dolgozott is Londonban. A négyéves alapképzés után már várta, hogy újra közel legyen a családjához, ezért hazaköltözött, de a nemzetközi légkörről itt sem kellett lemondania. Jelenleg egy magyar alapítású, budapesti székhelyű, főleg az Egyesült Államokban működő startup irodamenedzsere. Ő biztos abban, hogy szeretne még külföldön tanulni és szívesen dolgozna újra más országban is, de hosszútávon mindenképpen Magyarországon képzeli el az életét.
A legtöbben tehát nem azért döntenek amellett, hogy Magyarországon folytatják, mert sikertelenek lennének külföldön, Zeitler szerint ennek inkább racionális döntés az oka. Magyarországon jobb életszínvonalat tudnak elérni, mint egy London méretű nagyvárosban, ahol nemcsak a fizetések, hanem a megélhetési költségek is a többszörösei a hazaiaknak. Egy idő után pedig ezt nem kompenzálja az újdonság varázsa vagy a karrierlétra. Utóbbi ráadásul még komplikáltabb is lehet külföldön, ami megint csak egy érv amellett, hogy a külföldi tapasztalatokkal visszatérők Magyarországon próbáljanak szerencsét.
A Milestone alapítói pedig arra számítanak, hogy egyre többen lesznek így ezzel. Persze ismernek sok olyan alumnit, aki örömmel marad a választott másik országban, de jól látszik az is – már a képzés alatt is –, hogy bőven lesznek, akik hazajönnek. Ráadásul olyan tudással teszik mindezt, amit itthon nem tudtak volna megszerezni, ezzel pedig gazdagíthatják Magyarországot. Így végső soron megvalósul az intézet víziója, igaz, erre azért 10-15 évet várni kellett az indulástól kezdve a program jellegéből adódóan.
A cikk elkészítését a Milestone Institute támogatta.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: