Petőfiben nem a történeti figura az érdekes, hanem a petőfiségét megteremtő képalkotási zsenialitás
„Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészete új költői szerepeket jelölt ki a magyar irodalomtörténetben: a lángoszlop-népvezér és a vátesz (látnok) szerepét. Az élet ezekben a szerepekben is Petőfit igazolta, hiszen az 1848–1849-es eseményekben saját maga személyesítette meg a témában megszületett költeményeinek üzenetét”.
A tizedikes tankönyv definíciója a CEU Határtalan tudás sorozatának szerda esti eseményén azt volt hivatott példázni, hogy mi zajlik a mai közoktatásban Petőfi-témában. A Minek nevezzelek? Petőfi 200 című rendezvényen Kalla Zsuzsa irodalmi muzeológus, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató-helyettese, Schiller Mariann magyar-angol szakos tanár, a Magyartanárok Egyesületének választmányi tagja és Margócsy István irodalomtörténész, egyetemi tanár próbálta oszlatni az elmúlt másfél évszázad különféle kultuszai által táplált homályt. Az előadások utáni kerekasztalbeszélgetés azt is tisztázta, hogy mi igaz és mi nem „a köztudottan legnagyobb” magyar költőt övező legendáriumból.
Mindenki Petőfije?
A figura értelmezése helyett végre a versekkel kellene foglalkozni, és szentségtörő módon nem tartalomról, hanem mondjuk a magyar nyelvű lírát máig hatóan felforgató, újító képalkotásáról beszélni – kezdte előadását a Petőfi-kutatásairól is ismert irodalomtörténész, Margócsy István.
A legendás egyetemi tanár szerint ma sem egyértelmű, hogy az életművet igenis szabad összehasonlító elemzésekkel vizsgálni, ér kétségbe vonni az évszázados állítást, miszerint a petőfiség kizárólag Petőfihez mérhető. Ahogy az is egy közkeletű tévedés, hogy Petőfi volna a legérthetőbb, mindenkit és bárkit egyformán megszólító költő, aki valaha magyar nyelven alkotott. Margócsy az abszurditásig fokozott metaforákat hozta fel példának, amilyennel az 1844-es Megy a juhász szamáron is indul, ahol a címszereplő legénynek nemcsak hogy földig ér a lába, de mindjárt azzal a képtelenséggel szembesül az olvasó, hogy „Nagy a legény, de nagyobb/ Boldogtalansága”.
Az irodalomtörténész szerint a 19. század végének izmusait előrevetítő versnyelvi újításai, brutális vagy épp látomásosan szövevényes hasonlatai miatt Petőfi kétségtelenül valódi képalkotó zseni. Aki viszont attól még nem volt sem politikus, sem forradalmár, hogy ikonikusnak tartott verseiben magára próbálta mindkét szerepet.
A lírai én Petőfinél páratlanul sokféle, és ha valamit, hát ezt mindenképp tanítani kellene, mert ebben valóban világraszólót alkotott. Bár Margócsy szerint az is igaz, hogy néhány jobban sikerült angol fordítástól eltekintve Petőfit legfeljebb mint szabadságharcost ismeri a világirodalom. Az viszont tény, hogy a halála óta eltelt időszakban nem akadt olyan jelentősebb magyar lírikus, akinek ne lett volna dolga vele. Ady Endrétől Weöres Sándoron át Tandori Dezsőig mindenkinek megvolt a maga Petőfije, mondta az irodalomtörténész.
Kortársiasítás
Schiller Mariann szerint a 20. század első évei óta szinte alig változott a Petőfiről szóló iskolai tananyag. Így semmit sem vesztett érvényéből a Karinthy Frigyes 1916-os Tanár úr kérem című örökzöldjében olvasható tanulói összegzés, miszerint „Petőfi mindig a szubjektivitásra törekedett, és célját a legnagyobb mértékben el is érte, mert költeményei utat találnak a legegyszerűbb nép szívébe éppenúgy, valamint a paloták ragyogó és fényben úszó csarnokaiba is!...”
Schiller szerint ugyanakkor a Petőfi halála után szinte azonnal építeni kezdett kultuszból mára a kiüresedett koszorúzások, március 15-i szavalatok maradtak, és az olyan játékosnak szánt és vélt tananyagszemléltető eszközök, mint amilyet nemrégiben ajánlottak figyelmébe. A Nemzeti dal 1890 forintért akciósan kínált 88 darabos kirakós verziója helyett azonban szerinte inkább a korai Petőfi-versek és a mai rapszövegek összehasonításával volna érdemes felkelteni az ifjúság kíváncsiságát.
Kalla Zsuzsa irodalmi muzeológus, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató-helyettese a költőről elnevezett intézmény évfordulós projektjeit ismertette. A megújult honlap és az állandó kiállítás, valamint a valódi közkincsként szabadon letölthetővé tett Petőfi-relikviák mellett a márciustól a Budapesten túli országban barangoló Petőfi 200 nevű buszjárat az az eszköz, amelynek, mint mondta, az iskolás csoportokon kívül célcsoportja a vidéki értelmiség és a fesztiválok ifjúsága is.
A három előadás és a kerekasztalbeszélgetés az alábbi videóban nézhető meg teljes egészében:
A CEU médiapartnere a Qubit.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: