Fény derült a Tully-szörny titkára
A Tullimonstrum gregarium, ismertebb nevén a Tully-szörny különös egy jószág: az állat első fosszíliáit 1958-ban találta meg Francis Tully, akiről a nevét is kapta, és bár azóta már több mint 1200 hasonló lelet került elő, a tudósok még mindig nem igazán tudtak megállapodni benne, hogy ez tulajdonképpen micsoda. Nem is csoda: a szörny a hátán hordta a szemét, több sor foga és hosszú nyaka volt, és úgy általában tényleg elég nehéz volt elképzelni, hogy mit művelhetett egy ilyen a Földön. Az állatok körülbelül 300 millió évvel ezelőtt éltek, a legnagyobb fellelt példány testhossza tizenöt centiméter volt.
A legfőbb kérdés az volt, hogy a Tully-szörny gerinces vagy gerinctelen volt-e. A fosszíliákban nem maradtak fenn csontok, de ez önmagában még nem perdöntő, a helyzetet pedig tovább bonyolította, hogy az állat nem igazán hasonlított egyetlen ismert kihalt vagy élő faj képviselőire sem.
A Yale kutatói 2016-ban arra jutottak, hogy az állat testében megfigyelhető bélszerűség tulajdonképpen egy primitív gerinc. Egy következő kutatás az állat szemét vizsgálta, ez alapján azt feltételezték, hogy inkább a halakhoz tartozhatott, mint a puhatestűekhez. Később egy másik kutatócsoport arra jutott, hogy bár az állat szeme hasonlíthatott a gerincesekéhez, de ahhoz nem eléggé, hogy kizárja, hogy gerinctelen lenne.
Plusz egy érv a gerinc ellen
A Tokiói Egyetem kutatói elhatározták, hogy megpróbálnak pontot tenni a vita végére. A kutatást vezető paleontológus, Mikami Tomojuki és társai mintegy 150 Tully-szörny maradványait vizsgálták 3D lézerszkennerekkel és CT-vel, különös figyelmet fordítva azokra az ismertetőjegyekre, amelyek alapján eddig azt feltételezték, hogy a Tullimonstrum gregarium a gerincesekhez tartozhatott.
A kutatók nem találtak erre utaló jeleket: a vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy az állatnak nem voltak sem úszói, sem kopolyúi, és az eddig a gerinces-hipotézis mellett felhozott fizikai jegyeket sem hordozhatták az állatok. Mikami szerint mindez a gerinctelen-hipotézist erősíti, sőt, minden eddiginél valószínűbbnek tűnik, hogy a Tully-szörny gerinctelen volt. Mikami szerint erre a legfőbb bizonyíték annak a résznek a szegmentációja, ahol a fej kinyúlik a testből, ilyesmit ugyanis egyetlen gerincesnél sem figyeltek még meg.
Az viszont még mindig kérdés, hogy a lény a gerincteleneken belül pontosan hova sorolható, és mihez állhatott közelebb, a ma ismert lándzsahalakhoz, vagy inkább a csigákhoz vagy gilisztákhoz.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: