A kenguruk egyedfejlődése evolúciós szempontból az emberénél is fejlettebb
A méhlepényes emlősök (Placentalia) egymástól látszólag nagyon eltérő fejlődési stratégiákkal rendelkeznek. Az embercsecsemők születésükkor gyakorlatilag tehetetlenek, még a helyzetváltoztatásuk is korlátos, szemben például a patás növényevőkkel, amelyek borjai vagy csikói órákon belül lábra állva képessé válnak a gyors helyváltoztató mozgásra. Ugyanakkor egyetlen méhlepényes újszülött sem annyira éretlen, mint az erszényes emlősök (Marsupialia) utódai. Mint ismert, a kenguruk és koalák (hogy csak a legismertebb erszényeseket említsük) fejletlen embriókat hoznak világra, amelyek a szülőcsatornából az anyjuk erszényébe másznak, hogy befejezzék fejlődésüket.
Eddig úgy tartották, hogy az erszényesek egyedfejlődési stratégiája jelenti az evolúciós átmenetet a mintegy 160 millió évvel ezelőtt megjelent elevenszülő ősemlősök (Theria) és a méhlepényesek között.
A Live Science-ben most ismertetett, a Current Biology folyóiratban április végén publikált tanulmány azonban cáfolja a korábbi elképzeléseket.
A londoni természettudományi Múzeum kutatói 22 faj 165 egyedének koponyájáról készítettek 3D-s képet a magzati kortól az ivarérettség eléréséig. Ezek alapján mérőpontok segítségével azt határozták meg, miként fejlődnek a koponyák az egyes fajoknál. Mindezek alapján összehasonlították egymással az erszényeseket és a méhlepényes emlősöket a feltételezett közös ős mérőszámai mentén.
Kiderült, hogy a méhlepényesek koponyafejlődése jobban hasonlított az ősemlősökéhez, mint az erszényeseké. A kutatók ebből azt a következtetést vonták le, hogy az erszényesek stratégiája későbbi és komplexebb evolúciós fejlemény, mint azt eddig gondolták. A kutatók szerint az erszényesek szaporodási, utódnevelési megoldása egyedülállóan specializált és fejlett mintát képvisel az állati egyedfejlődésben.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: