„A könnygáz nem tanít” – skandálták szerdán a tanáraikért, a státusztörvény ellen és a saját jövőjükért tüntető diákok a Karmelita kolostornál, ahol a rendőrök, akárcsak a múlt heti tüntetés során, könnygázzal oszlatták a jelentős részben 18 éven aluliakból álló demonstrálókat. Abból kiindulva, hogy a diáktüntetők már a múlt héten is gyűjthettek tapasztalatokat könnygázos oszlatásból, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy ismét a Karmelita kolostor elé vonuljanak és ott kordont bontsanak, akár az is következhet, hogy igazuk van: a könnygáz valóban nem tanít. De akkor mit tesz vagy mit tehet a könnygáz az emberi szervezettel?

Az összefoglaló néven könnygázként emlegetett, elsősorban tömegoszlatásra használt taktikai vegyi fegyver többféle hatóanyagú, így különböző erősségű kivitelben létezik. Noha a szóban forgó anyagok egyáltalán nem gáz halmazállapotúak, a fegyveres erők és a civilek is rendszerint könnygázként utalnak minden olyan anyagra, ami elméletben nem okoz maradandó károsodást, csak átmenetileg harcképtelenné teszi azt, aki belélegzi. A szóban forgó hatóanyagok túlnyomó többsége folyékony, és csak a használatára kifejlesztett eszközök, szórófejes flakonok vagy a kilövésükhöz használt puskák porlasztják olyan finomra, hogy gázként fejtik ki a hatásukat. Aki ellen könnygázt használnak, a hatóanyagok nyálkahártya-irritáló hatása miatt jellemzően erősen könnyezni kezd, nem tudja nyitva tartani a szemét, köhög, öklendezik, fulladozik. A hatás szinte azonnali, és 15 perctől akár egy óráig is tarthat.

A paprikaspray-től a CS-ig

A könnygáz legenyhébb formája a mára a civilek által önvédelemre is használt paprikaspray. Ennek legfontosabb, de nem az egyetlen hatóanyaga a különféle csilipaprikákban is megtalálható kapszaicin vagy annak szintetikus variánsa, a desmetildihidro-kapszaicin. Noha a rendőrség világszerte hosszú ideig használt tömegoszlatásra is puskákból kilőhető, kapszaicintartalmú könnygázlövedéket, manapság a fegyveres erők ezt inkább rutinintézkedések során vetik be. Igaz, ma sem kizárt, hogy oszlatásra használják a festékpatronszerű lövedékként is a tömegbe juttatható paprikabombát – ilyenkor gyakran épp azzal legitimálják a kapszaicin fegyverként való felhasználását, hogy nem használtak könnygázt. Bár hatóanyaga miatt kézenfekvőnek tűnhetne, ha a kapszaicin tartalmú spray-k a könnygázoknak nemcsak a legenyhébb, hanem a legrégebb óta használt verziói is lennének, a fegyverként bevethető csípős paprikát valójában csak az 1960-as évektől kezdték fejleszteni, és az 1970-es években terjedt el a használata.

Az első könnygázt az I. világháború elején vetették be Franciaországban, ahol a németek ellen harcoló francia csapatok etil-brómacetát tartalmú könnygázzal próbáltak előnyhöz jutni. A művelet nem járt sikerrel, a németek viszont alig pár hónappal később xilil-bromidot és klórgázt is használtak a harcokban; mindkét hatóanyag több ezer halálos áldozatot követelt. A titok nemcsak a hatóanyagban, hanem annak koncentrációjában is rejlett: a brómacetátot Franciaországban már 1912-től használták tömegoszlatásra, és bár nagyobb koncentrációban halálos is lehet, kisebb mennyiségben csak olyan hatást vált ki, mint a ma is használt könnygázhatóanyagok. A klórgázról éppúgy elmondható, hogy bár az I. világháborúban több ezer ember lelte halálát klórgáztámadásban, ha a koncentrációja nem éri el azt a mértéket, ami roncsolni kezdi a tüdő szöveteit, elsősorban erős légút és nyálkahártya-irritációt, hányást, köhögést okoz. A klórgáz minősített esete a foszgén, vagyis karbonil-klorid gáz: a foszgén erősen mérgező, már nagyon kis koncentrációban is tüdővizenyőt, így halált okoz.

A civil tömegek oszlatásához használt legrégebbi könnygáz-hatóanyag, a klór-acetofenon, ismertebb nevén a CN ugyancsak az első világháború terméke. Bár az 1910-es évek végén fejlesztették ki, majd a II. világháborúban is vizsgálták hatékonyságát, a harctéren nem vetették be. Annál elterjedtebb lett a civilek ellen, elsősorban az Egyesült Államokban, az 1960-as években, Mace márkanéven.

A CN kis koncentrációban nyálkahártya-irritációt, könnyezést, orrfolyást, köhögést vált ki, nagyobb koncentrációban azonban öklendezést, hányást is előidézhet. Bár a klór-acetofenont tömegoszlatásra használó fegyveres erők világszerte ártalmatlan hatóanyagként emlegették, a CN-t az 1960-as évektől fokozatosan felváltotta egy 1959-ben kifejlesztett hatóanyag, a kevésbé toxikusnak mondott, és a könnygázokban ma is leginkább használt CS, vagyis a 2-chlorobenzalmalononitril.

A CS-t elsőként két amerikai vegyész, Ben Corson és Roger Stoughton állította elő 1928-ban, a vegyület rövid neve az ő vezetéknevük kezdőbetűit őrzi. Hatásait és használhatóságát azonban csak az 1950-es évektől kezdték el vizsgálni, először Nagy-Britanniában majd az Egyesült Államokban. Akkor olyannyira biztatónak találták az eredményeket, hogy az 1960-as években a vietnámi háborúban hatalmas mennyiségben és óriási területen vetették be félelemkeltésre és a lakosság kontrollálására. Mint arról Matthew Meselson harvardi biológiaprofesszor egy 1970-es szenátusi meghallgatáson beszélt,

„Vietnámban 15 millió fontnyi [közel 7 millió kilogramm] könnygázt használtunk, eleget, hogy egész Vietnam területét többször is elárasszuk hatékony koncentrációval, megítélésem szerint a használatukból származó előnyök meg sem közelítik annak a kockázatát, hogy megszegjük azt a régóta elfogadott elvárást, hogy nem vetünk be vegyi fegyvereket”.

A könnygáztól meg is lehet vakulni

A könnygáz hatóanyagok élettani hatása nagyban függ attól, milyen körülmények között, mekkora mennyiségben és milyen hosszú ideig érik az emberi szervezetet. Noha a tömegek kontrollálására használt anyagokról a fegyveres erők hivatalosan azt állítják, hogy veszélytelenek, ez nem feltétlenül fedi a valóságot. A könnygázhatóanyagok, a CS, a CN, de még a kapszaicin is lehetnek veszélyesek, például ha nagy mennyiségben, rövid idő alatt vagy zárt térben vetik be őket. A British Medical Journal vonatkozó cikke, valamint az amerikai egészségfelügyelet honlapja szerint általános hatásaik:

• szemek: nagyfokú könnyezés, égés, homályos látás, szempirosság
• orr: orrfolyás, felső légutak égető érzése, nyálkahártyák duzzanata
• száj: égető érzés, irritáció, nyelési nehézségek, nyáladzás
• tüdő: mellkasszorítás, köhögés, fojtogató érzés, nehézlégzés, légszomj
• bőr: kiütések, bőrpír
• egyéb: szédelgés, hányás.

Hosszú távú hatások, például nagyobb dózisoknak vagy kisebb dózisnak zárt térben való kitettség esetén:

• vakság
• zöldhályog, ami vaksághoz vezethet
• azonnali halál a tüdőt vagy a garatot érő kémiai égés következtében
• fulladásos halál.

Nem mindegy, hogy fociultrák vagy diákok

Mint az a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) honlapjáról kiderül, a rendőrségi törvény egyik fejezete külön is foglalkozik a kényszerítő intézkedésekkel. Eszerint könnygázt vagy paprikasprayt csak a rendőrségnek ellenszegülőkkel szemben vagy erőszakos tüntetés esetén használhat a rendőrség. Más kérdés, hogy az ellenszegülés és a tüntetés közben elkövetett erőszak megítélése nagyban függhet az intézkedő rendőr ingerküszöbétől. A TASZ szerint ugyanakkor az efféle eszközökhöz folyamodó rendőrnek kötelessége a kényszerítő eszközök, így a könnygáz bevetése előtt jól hallható módon figyelmeztetni a tüntetőket arra, hogy mi következik, „mert a könnygáz káros hatásait olyanok is elszenvedik (...), akikkel szemben kifejezetten tilos volna bevetni (gyerekek, idősek, tüdő- vagy bőrbetegségben szenvedők, terhes nők)”.

Hogy pontosan milyen hatóanyagú könnygázt vetett be szerdán és a múlt héten a rendőrség a tüntetők ellen, azt nem tudni, de annyi bizonyos, hogy sajtóértesülések szerint a tavalyi év második felétől az Országos Rendőr-főkapitányság több száz millió forint értékben vásárolt könnygázt. Kérdéseinkkel felkerestük a Belügyminisztériumot és a Honvédelmi Minisztériumot is; amellett, hogy szerettük volna megtudni, hogy milyen hatóanyagú könnygázt használnak, azt is megkérdeztük, hogy a rendőrök kapnak-e kiképzést arról, hogy a könnygáz milyen élettani hatással van az emberi szervezetre és hogy mindezt mérlegelik-e, amikor a tömegoszlatáshoz könnygázt használnak 18 éven aluliakkal szemben. Kérdéseinkre a cikk megjelenéséig nem kaptunk választ.

Hegyi Szabolcs, a TASZ munkatársa kérdésünkre elmondta, hogy „a kiskorúak fokozott védelmét előíró általános jogszabályok vonatkoznak a rendőri munka kereteire, illetve vonatkozik erre az általános arányossági követelmény is, hogy az intézkedés fajtáját és a kényszer mértékét úgy kell megválasztani, hogy az a lehető legkevesebb jogkorlátozással járjon az érintettekre nézve. Ez nyilván azt is jelenti, hogy másként kellene megítélni egy feldühödött fociultra tömeget, mint egy alapvetően kiskorúakból és tanárokból álló tüntetés résztvevőit.” Hegyi szerint egyébként a könnygáz bevethetőségét az elszenvedők életkora nagyban befolyásolja, mert „míg terhes nőkkel vagy egészen kicsi gyerekekkel szemben a legveszélytelenebbnek ítélt anyagot sem lehet bevetni, a 14 év felettiek esetében az egészségügyi szabványok és korlátozások már rugalmasabbak”.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: