Alkímia, asztrológia, mágia – a Harry Potter rejtett kultúrtörténeti forrásai

Köztudott, hogy J. K. Rowling Harry Potter-regényei nagyon sok klasszikus utalást tartalmaznak: hogy Minerva McGalagony professzor keresztneve egy ókori római istenre utal, vagy hogy a háromfejű óriáskutya, Bolyhoska az alvilág görög mitológiai őrének, Kerberosznak (Cerberus) a megfelelője, bárkinek feltűnhet, aki valaha meglátogatott egy képzőművészeti múzeumot. Azonban nem minden utalás ilyen egyértelmű: egy részük Rowling családjából és gyerekkorából származik, mint például a Kórbor Grimbusz sofőrje és kalauza, akik Rowling két nagyapjának keresztneveit viselik, a türkizkék Ford Anglia, amelynek eredetijét az írónő egy gyerekkori barátja birtokolta, vagy a King’s Cross pályaudvar, ahol Rowling szülei megismerkedtek. A beszélő nevek némelyikének a jelentése szintén kevésbé közismert, ilyen például a Dumbledore, ami a 18. századi angol nyelvben poszméhet jelentett, vagy egy másik régies kifejezés, az Aberforth, aminek a jelentése „letérni az útról”.

De még a tisztán irodalmi utalások között is akad, ami igényel némi utánajárást. A németországi Fekete-erdőben honos varázslény, az erkling neve szójáték, amelynek feloldása Erl King, ami a német folklór szereplőjére, az Erlkönigre utal – ezt Johann Wolfgang von Goethe (1749–1832) verse tette híressé, a magyar fordításban az alternatív neve ennek megfelelően villi lett. Egy másik példa: „Egyetlen olyan esetet ismerünk, amikor valakinek sikerült elpusztítania egy kimérát, de a győztes varázsló annyira kimerült a harcban, hogy nem sokkal később lezuhant szárnyas lováról” – olvashatjuk a Legendás állatok és megfigyelésük című roxforti tankönyvben. Ebből a leírásból talán szintén nem egyértelmű elsőre, hogy a görög mitológiai hősről, Bellerophontészről és Pegazusról (Pégaszosz) van szó. Rowling ramora nevű hala pedig egy valóban létező állat, a remora (gályatartóhal, Echeneidae család), amelyről már az idősebb Pliniusnál (23/24–79) olvashatunk.

A nevekkel és az utalásokkal – ahogy az egész regényfolyammal – természetesen nagyon sokan foglalkoztak. David Colbert The Magical Worlds of Harry Potter című könyve, amely először az 5. kötet megjelenése után látott napvilágot, rendkívül informatív és szórakoztató kalauz a „történet mögötti történetekhez”. Számos név vagy utalás eredetét maga Rowling fedte fel interjúkban vagy a Pottermore honlapon. Azt például már régebben is sejtették, hogy Gilderoy Lockhart keresztnevét egy híres útonállótól kölcsönözte, de ezt később Rowling is megerősítette. Más értelmezésekről azonban később kiderült, hogy tévesek. A zárnyitó Alohomora varázsigét korábban a hawaii aloha (viszontlátásra) és a latin mora (akadály) szavakból magyarázták, a Wingardium Leviosa (wing, angolul szárny + arduus, latinul magasság) mintájára, ami egy hasonlóan kevert szóösszetétel, ám ez tévesnek bizonyult (valódi eredetéről kicsit később).

Az alábbiakban néhány név és motívum eredetére szeretnék rávilágítani, amelyek kevésbé közismertek, és abba a hatalmas és alapos kutatómunkába engednek bepillantást, amit a klasszika-filológus Rowling a regények írását megelőzően végzett.

Okkultizmus és a középkori orvoslás

Rowling tudatosan építette be regényeibe a különböző okkult és ezoterikus hagyományokat. Ezek leginkább Sybill Trelawney professzor (keresztneve utalás az ókori szibüllákra) jóslástan óráinak tananyagában kaptak helyet (teafűjóslás, tenyérjóslás, kristálygömb, asztrológia, álomelemzés, tarot), de kevésbé nyilvánvaló utalás formájában a történet számos más pontján is. Az eredeti változatban Fleur Delacour gúnyneve (Phlegm) és az An Excess of Phlegm fejezetcím például az ókori és középkori humorálpatológiára utal: az elmélet szerint a betegségeket a négy testnedv, a vér, a sárga epe, a fekete epe és a nyál(ka) közti egyensúly felborulása okozza. Az erre utaló kolerikus és szangvinikus szavak ma már talán ismeretlennek hatnak, de a flegma és a melankolikus szavakat ma is használjuk. Fleur gúnyneve mint utalás kimaradt az egyébként kiváló magyar fordításból, a Szent Mungó kórházat rejtő Purgall & Metell Ltd. (az angolban Purge and Dowse, Ltd.) neve azonban magyarul is a középkori orvoslás módszereire utal.

A középkori orvoslás részét képezték a gyógynövények is. A regényben szereplő növények és bájital-hozzávalók egy része egyszerű gyógynövény, mint például a sisakvirág vagy a boszorkányfű (nagyezerjófű), de ördöghurok (devil’s snare) néven is létezik valódi növény, a Datura stramonium (csattanó maszlag). Más alapanyagok, mint a bezoár vagy a mandragóra, néprajzi-mitológiai eredetűek. A legérdekesebb kulturális utalást azonban a számítógépes játékokban találjuk meg. Az első kötet számítógépes változatában a Wiggenweld Potion (magyar fordítása, mivel csak a játékban szerepel, nincsen) egyik hozzávalója a moly. Ez nem a repülő rovar, hanem egy növény, a μῶλυ (mólü). Az Odüsszeiában a Hermész istentől kapott növény segítségével védi meg magát Odüsszeusz attól, hogy Kirké állattá változtassa. A növény pontos azonosításáról vitatkoznak a tudósok. Leírása Devecseri Gábor fordításában:

„Éjszinü volt a gyökér és tejszinü volt a virága:
istenek úgy nevezik, hogy mólü; kiásni nehéz ezt
földi halandónak; de bizony mindent tud az isten.”

Ahogy a mozifilmek, úgy a számítógépes játékok esetében is kérdéses, hogy azokban mennyi Rowling személyes kontribúciója, ám ez a részlet aligha származhat mástól, mint a klasszika-filológus írónőtől. Kirké varázslókártyán is szerepel, Harry akkor találkozik a nevével, amikor először utazik a Roxfort expresszen.

A Griffendél klubhelyiség két jelszava, a Caput draconis (latinul sárkányfej) és a Fortuna maior (latinul nagyobbik szerencse) is egy kevésbé ismert középkori jóslási eljárásból, a geomanciából származik. A geomancia az asztrológiával együtt az arab művek latin nyelvre fordítása révén érkezett Európába a 12. században. Nevét talán onnan kaphatta, hogy a jeleket eredetileg homokba írták. Logikája, a jelek felépítése a Ji csingre hasonlít, csak a lehetséges kombinációk száma nem 64, hanem csupán 16. Egyébként mindkét elnevezés – ahogy maga a geomancia is – kapcsolódik az asztrológiához is. A Sárkányfej ugyanis a felszálló holdcsomópont, a Nap és a Hold égi pályájának egyik metszéspontja. Maga a Sárkányfej elnevezés az indiaiaktól származik, ők iktatták a két holdcsomópontot (Rāhu és Ketu) a bolygók sorába. A fortuna maior a bolygók közül a Jupiter az asztrológiában. Rowling elmondása szerint az Alohomora varázsigét szintén geomanciai szövegekből kölcsönözte (jelentése Rowling szerint: „tolvajok barátja”).

Alkímia és a négy elem

Az aranycsinálás rejtélyes középkori művészete, az alkímia is megjelenik a történetben, és nem csak akkor, amikor Harryék a bölcsek kövét keresik. Albus Dumbledore és Rubeus Hagrid keresztneve sok mindenre utalhat: a fehéret jelentő albus szó az ősz hajra vagy a Dumbledore által képviselt jóságra és erkölcsi tisztaságra, a vöröset jelentő rubeus pedig a Griffendél ház színére vagy egyszerűen a bátorságra. Ugyanakkor mindez egy mélyebb szimbolika része is lehet: Carl Gustav Jung (1875–1961) svájci pszichológus szerint a középkori alkímiai szövegekben leírt folyamatok három fontos fázisa az anyag elfeketítése (nigredo), kifehéredése (albedo), majd pirossá válása (rubedo). Sirius Black családneve ugyan nem latinul, hanem angolul van, ám ükapja, Phineas Nigellus jóvoltából a latin névalak is szerepel a regényben. Az 5. kötetben Sirius, a 6-ban Dumbledore kap fontos szerepet, mindkettőjük halála mérföldkő Harry lelki fejlődésében, a 7. kötetben pedig Hagrid cipeli ki a halottnak hitt Harryt a Tiltott Rengetegből. A három szín tehát pontosan az alkímiai sorrendben szerepel a regényekben is. Felmerülhet a kérdés, hogy mindez mennyire tudatos döntés eredménye Rowling részéről. Mindenesetre az Albus és a Rubeus egy-egy geomanciai szimbólum neve is, így maguk a nevek akár onnan is származhatnak – mint láttuk, az első kötetben több helyen kimutatható a geomancia befolyása.

A négy elem szintén ókori eredetű szimbolikája is végigvonul a történeten. Először is a Roxfort négy házában jelennek meg: a Griffendél a tűz, a Hollóhát a levegő, a Hugrabug a föld, a Mardekár a víz megfelelője. Nem véletlen, hogy a Hugrabug klubhelyisége az alagsorban van, a Mardekár klubhelyiségének az ablakaiból pedig a tóra nyílik víz alatti kilátás. A negyedik könyvben a francia Beauxbatons („szép pálcák” franciául) iskola diákjai repülő hintón érkeznek, így értelemszerűen a Hollóhát asztalánál foglalnak helyet, míg a Durmstrang iskola (nevének eredete: „Sturm und Drang”) képviselete hajóval érkezik, tehát a víz elemű Mardekár asztalához ülnek le. A Trimágus Tusa négy bajnoka közül Cedricet a Hugrabugból, Harryt a Griffendélből választják, így a négy bajnok ismét a négy elem képviselője.

Maga a három próba is három elemet vonultat fel: az elsőn Harry repüléssel cselezi ki a sárkányt (levegő), a második próbán a tóba kell alámerülni (víz), a harmadik pedig a sövénylabirintussal a föld elem képviselője. A tűz elem hiányzik, és innen nézve válik érhetővé a Tűz Serlegének a szerepeltetése, amely a három elemet ismét néggyé egészíti ki, és egyébként sem nagyon magyarázható más kulturális vagy mitológiai utalással.

Asztrológia

Rejtett, de fontos szerepet kap a történetben az asztrológia is: a regények szereplőinek születésnapjait Rowling az asztrológia jellemleírásai alapján rendezte el. Az excentrikus Arthur Weasley és Luna Lovegood a Vízöntőhöz került; az anyagi javakat értékelő Lumpsluck professzor a Bikához; Dobby, a házimanó a házias Rákhoz; a szabálykövető emberek, mint Percy Weasley, Dolores Umbridge és Hermione a Szűz jelhez; Voldemort és Piton a zárkózott Bakhoz. Rowling kedvenc szereplői (Harry, Neville, Ginny, Tina Goldstein és Celestina Warbeck) az Oroszlánhoz kerültek – a Griffendél ház szimbólumát idéző állatövi jelben született maga Rowling is, július 31-én. Elsőre talán nem egyértelmű, hogy Draco Malfoy miért az Ikrek jelhez került. Ennek egy lehetséges magyarázata, hogy az ókori Egyiptomban az úgynevezett dódekaórosz rendszer (amely az állatövhöz hasonló módon 12 állatot foglal magába) állatai közül a kígyót az Ikrek jellel feleltették meg.

Trelawney professzor regénybeli ábrázolása esetleg azt a benyomást keltheti, hogy Rowling megveti és sarlatánságnak tartja az asztrológiát. Azonban a kép talán ennél árnyaltabb: 2010-ben elárvereztek egy horoszkópot és a hozzá tartozó asztrológiai elemzést, amit Rowling készített egy újszülöttnek 1994-ben, még a világhírnév előtt. A ritka kézirat 25 ezer fontért kelt el. A helyenként iróniával tűzdelt szöveg megfelel annak az ambivalens hozzáállásnak a jósláshoz, amit a Harry Potter-regények két jóslástan-tanára, Trelawney professzor és Firenze, a kentaur tükröz. Amikor asztrológusok 2001-ben az írónő pontos születési ideje felől érdeklődtek ügynökénél, azt a választ kapták, hogy Rowling szeretné megtartani magának ezt az információt. Egyszer egy interjúban arról kérdezték, mi a véleménye, létezik-e sors – tekintve, hogy a regényben a Harryvel történt események meglehetősen sorsszerűek. Rowling az válaszolta, ő a kemény munkában hisz. Később A szerencse színes szökőkútja (angol címe még kifejezőbb: The Fountain of Fair Fortune) című mesében részletesebben kifejtette, hogy mit gondol szerencséről, sorsról és boldogulásról.

Dracónak nem csak a születésnapja, hanem a keresztneve is a Mardekár ház címerállatára utal: a szó latinul sárkányt vagy kígyót jelent, és egyben egy csillagkép is. Lucius Malfoy keresztneve arra a legendabeli római császárra utal, aki ellen Arthur király harcolt. Lucius első felbukkanásakor össze is verekszik Arthur Weasleyvel az Abszol úti Czikornyai és Pacza boltban, míg Ginny Weasley keresztneve, Ginevra, illetve Dumbledore második neve, Percival is az Arthur-mondakörre utal. Draco nagyapját Abraxasnak hívták, az azonos nevű alakot pedig az ókori gemmákon kígyólábakkal ábrázolták – családnevük egyszerűen tévhitet jelent franciául (mal foy, rossz hit).

Az angolokat és a franciákat évszázados történelmi ellenszenv köti össze. Bizonyára ennek köszönhető, hogy Voldemort neve (vol de mort, menekülés a halál elől, vagy szó szerint: a halott elől), amit Rowling szerint franciásan, t nélkül kell ejteni, és a halálfalók Sötét Jegyét megidéző varázsige, a Morsmordre (mors, halál latinul + mordre, harapni franciául) is részben vagy egészben francia. Háttéranyagaiban Rowling a Malfoy családot is a normann hódítóktól származtatja.

A kígyó nemcsak a Malfoy család, hanem egy másik mardekáros família, a Black ház fontos jelképe is. A Grimmauld téri ház (amely nevének megfelelően grim és old, vagyis zord és régi) berendezési tárgyain kívül ezt a kapcsolatot egy rejtett névrokonság is megerősíti. A Baziliskus azért a Kígyók királya, mert görög neve, a βασιλίσκος azt jelenti, hogy királyocska – ezért van a mitológiában és a regényben is kakastaréj-szerűség (kvázi korona) a fején.

Görögül szintén βασιλίσκος-nak hívtak egy csillagot az Oroszlán csillagképben (α Leonis), aminek a latin neve Regulus. Ez a szó szintén azt jelenti, hogy királyocska, ami elég találó név Sirius Black öccsének, egy önhitt aranyvérűnek. A Regulus csillag másik latin neve (arabból és görögből kölcsönözve) Cor Leonis, vagyis az Oroszlán szíve – egy regénybeli utalás Regulus Black bátorságára. Egyébként a Black család számos tagja valamilyen égi objektumról kapta a nevét: a Sirius, a Bellatrix és az Alphard csillagok, az Androméda-köd pedig egy galaxis. A Bellatrix harcosnőt jelent latinul, a Sirius csillag pedig a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillaga – utalás Sirius Black animágus alakjára. A Rowling által közzétett családfán szerepelnek a Black család további tagjai is: neveik közül az Orion, a Cygnus (hattyú) és a Cassiopeia csillagkép, az Arcturus (α Bootis) és a Pollux (β Geminiorum) csillag.

Mágia és történelem

A regényfolyam szereplői és tárgyai tehát komoly történeti kutatás útján születtek. Ennek újabb bizonyítéka a „Dicsőség Keze”, amelynek egyik lehetséges forrását szintén a történeti szakirodalomban találjuk meg. A 11. századi Besatei Anzelm adja elő, hogy unokatestvére, Rotiland hogyan tört be egy házba egy halott ember kezét használva. A Harry Potter-történetben szereplő Dicsőség Keze egy aszott kéz, amely, ha gyertyát dugunk bele, csak annak világít, aki tartja. Mr. Borgin meg is jegyzi róla: „Tolvajok és betörők nagy barátja.” A középkori történet Richard Kieckhefer Magic in the Middle Ages című könyvében van leírva, amely először 1989-ben jelent meg, így Rowling is olvashatta a regényeinek megírása előtt.

Ugyanakkor Rowling nem csak a mágia történetét használta fel forrásként. A regényekben egy-két helyen, míg a varázsvilág háttértörténeteiben már számos alkalommal bukkannak fel történelmi személyek. A kötetekben néha név szerint is szerepelnek valós történelmi szereplők (Nicholas Flamel, Ptolemaiosz, Cornelius Agrippa vagy Paracelsus), de ezeknél sokkal érdekesebbek a rejtett utalások. Ezeket jobbára a regényfolyamon kívül, kiegészítő szövegekben találjuk. A Legendás állatok tankönyvben olvasható 1932-es “ilfracombe-i incidens” például a Loch Ness-i szörny körüli 1933-as médiaszenzációra utal. Harry jóslástan tankönyvének, A jövő zenéjének szerzője, Cassandra Vablatsky a 19. századi orosz misztikusra, Helena Blavatskyra (1831–1891) utal, míg Beatrix Bloxam az angol meseíró, Beatrix Potter (1866–1943) regénybeli mása. A varázslókártyán szereplő trollkutató, Gondoline Oliphant egy főhajtás J. R. R. Tolkien előtt (Gondolin fontos város A szilmarilokban, az olifantok elefántszerű lények Tolkien könyveiben), akinek a regényei talán először csináltak a trollokból, a skandináv mitológia ártalmatlan, manószerű lényeiből hatalmas, erős és tompaagyú behemót szörnyetegeket, amilyenek a Harry Potter-univerzumban is megjelentek. A szintén varázslókártyán szereplő Sir Herbert Varney nevű vámpír Varney the Vampire viktoriánus irodalmi alakját olvasztja magába, és egyben utalás Hasfelmetsző Jackre is. De történeti utalást tartalmaz a mágiaügyi miniszterek listájának számos szereplője, például az 1939–1948 közötti mágiaügyi miniszter, Leonard Spencer-Moon, aki egyértelmű utalás Winston Churchillre, vagy teljes nevén Sir Winston Leonard Spencer Churchillre.

A regényekben kevés nyíltan történelmi utalás található. Ezek egyike a Dumbledore által 1945-ben legyőzött Gellert Grindelwald személye, aki a történetnek ezen a pontján Adolf Hitler regénybeli alteregója. Németes családneve és magyar keresztneve (Gellért püspök neve a Gerhard magyar alakja) az első és második világháborút kirobbantó hatalmakra utal. Grindelwaldnak azonban csak az évszámai régiek, a fellépése igencsak aktuális. A Legendás Állatok-filmsorozatban szereplő Grindelwald nagyon is modern ihletésű, céljai és retorikája a jelenkori autokrata vezetőket és diktátorokat idézi. Hitler vértisztaságon alapuló és nyíltan gyilkoló rendszerének regénybeli párja Voldemort rémuralma. Egy másik diktátor, a portugál António de Oliveira Salazar a Mardekár ház alapítója és Voldemort őse, Mardekár Malazár (az angol eredetiben Salazar Slytherin) nevében jelenik meg – Rowling 1991 és 1993 között Portugáliában élt, és az országot évszázadok óta szoros politikai, diplomáciai és kulturális kapcsolatok fűzik Angliához.

Egyetlen esetben fordul elő, hogy Rowling kifejezetten megakadályoz egy történelmi azonosítást: a hatodik Harry Potter könyv A másik miniszter című fejezetben szereplő mugli miniszterelnök nem feleltethető meg valós személynek (aki a konzervatív John Major lett volna) – Rowling ebben az esetben bizonyosan kerülni akarta az aktuálpolitikai kontextust.

A Harry Potter-regények a középkori orvosláson, alkímián, asztrológián, ókori mitológián és modern történelmen át a kulturális utalások széles skáláját felvonultatják. Ahogy Csontos János fogalmazott 2003-ban, a Magyar Nemzetben, Rowling igencsak sikeres receptjének egyik titka az, hogy olyat mutat az olvasónak, ami a kultúrtörténetből amúgy is ismerős számára, ezért könnyen kapcsolódik hozzá. De ez a gazdagon szőtt háttér természetesen mit sem érne a színes és szerethető regényhősök és szövevényes kalandjaik nélkül, ami pedig már egyedül Rowling érdeme.

A szerző történész.