Fischer Brigitta: A bridzs olyan játék, amit a legjobbak sem a pénzért, hanem a dicsőségért játszanak
A bridzsről sokaknak önfeledten sütizgető angol vagy amerikai idősödő nők jutnak az eszébe, és csak kevesen tudják, hogy Magyarországnak van egy női bridzsvilágbajnoka. Miközben építészmérnökként dolgozik, a 29 éves Fischer Brigitta tavaly amerikai és svéd csapattársaival együtt a dobogó legfelső fokára állhatott a wrocławi bridzsvilágbajnokságon. A bridzsben járatlanok számára nehezen átlátható játék mellett mesélt a válogatottba kerüléséről és arról, hogy jelent-e még valamit a mai bridzsezőknek az Iskola a határon című regényéről ismert, de a múlt században versenyzőként és szakíróként egyaránt múlhatatlan érdemeket szerző Ottlik Géza neve.
Most ért haza a 2023-as bridzs-Európa-bajnokságról Strasbourgból. Nyertek?
Hatodikak lettünk, nagyjából 140 párból.
Tavaly világbajnokságot zárt a dobogó legfelső fokán. Most csalódott?
Ha valaki a verseny előtt azt mondja, hogy benne leszünk az első tízben, aláírtam volna, de miután az elődöntőben első helyen kvalifikáltunk, így már más reményeim voltak. Ennek ellenére utólag úgy érzem, hogy elégedett vagyok, mert ezzel a párommal eddig a 17. hely volt a legjobb, amit elértünk, így a 6. hely igen jónak mondható.
Nem állandó párral játszik?
Már az itthoni magyar versenyeken is 2-3 különböző partnerrel játszom, és ez fokozottan igaz a nemzetközi versenyekre, főleg az olyan nyílt mérkőzésekre, mint a mostani Európa-bajnokság volt. Most egy svéd partnerrel játszottam, a tavaly augusztusi világbajnokságon egy amerikai lány volt a partnerem.
Hogyan választ partnert?
A versenybridzs közössége rendkívül szűk, mindenki mindenkit ismer. A mostani svéd partneremmel együtt kezdtünk úgy 15 évvel ezelőtt bridzselni. Utánpótlásversenyeken találkoztunk, szoros baráti kapcsolat alakult ki köztünk, így előfordul, hogy versenyen is együtt indulunk.
Az edzőknek ebbe nincs is beleszólása?
A bridzsben az edzők csak az utánpótlással foglalkoznak. Ez a többi sporthoz képest korban eléggé kitolódik, mert a versenyzők 26 éves korukig játszhatnak az utánpótlásban, de ezután már egyéni fejlesztéssel és a partnereikkel közösen, a licitrendszerek és a közös játék önálló csiszolásával fejlődnek tovább. Így aztán 29 évesen teljesen a saját döntésem, hogy kivel játszom egy versenyen.
A felnőtt játékosok ezek szerint 26 éves koruk után hasonló korúak ellen játszanak?
A mostani bajnokságon elvétve volt néhány fiatalabb játékos, de a mezőny nagyon vegyes. A határ 26 éves kor felett a csillagos ég, igaz, 70 éves kor felett létezik külön szenior kategória is, de semmi nem kötelezi az idősebbeket, hogy abban a mezőnyben induljanak. Én is választhattam volna párnak akár 70 éves partnert is, a vegyespáros kategóriában, amiben neveztünk. Egyetlen megkötés van, hogy egy férfi és egy nő játsszon párban.
Nem cukkolják a környezetében, hogy a sokak által az unatkozó idős hölgyek és urak játékának tartott bridzsben vált élsportolóvá?
Viccelődni nemigen szoktak, inkább csak meglepődni. Amikor olyanokkal beszélgetek, akik nem tudják rólam, hogy bridzselek, első említéskor többnyire jellemző az a reakció, hogy „hiszen azt négy öregasszony játssza, süti mellé”, pedig a valóság nem is állhatna ettől távolabb. Egy verseny akár két hétig is eltart, ahhoz pedig kifejezetten nagy állóképesség kell, hogy valaki napi 8 órán keresztül matematikai feladványokat fejtsen meg. Ebben a játékban az a jó, hogy a tudás minden szintjén élvezhető: ha 20 éve játszol, éppolyan izgalmas, mint amikor még csak két hete játszottál, mert mindig akad olyan probléma, ami igazán lefoglal és elgondolkodtat.
Mielőtt megtanult bridzselni, milyen kártyajátékokkal játszott?
Apukám oldaláról az egész család a nagyszüleimig visszamenőleg nagyon szeretett kártyázni. Sokat rablórömiztünk, kanasztáztunk, rikikiztünk. Utóbbi nagy segítség volt, amikor bridzselni kezdtem. Apukámék ultiztak is, de azt sosem tanultam meg. Tizennégy évesen kezdtem bridzselni, a Fazekas Mihály Gimnáziumban, ahová jártam. Hirdettek délutáni bridzsszakkört, amire igazából csak azért mentem el, mert a barátaim járni akartak és kellett nekik az asztalhoz egy negyedik játékos. Ők rántottak be. Én voltam a legfiatalabb, így csak 2018-ig jártunk együtt versenyezni, de mindannyian utánpótlás-válogatottak voltunk 26 éves korunkig.
A 14 évesekkel is úgy tanítják a bridzset, hogy bemagoltatnak velük egy 30-40 gépelt oldalnyi terjedelmű licitrendszert?
Dehogy! Először a játék alapjait tanultuk meg, csak azután a bonyolult liciteket. Aki az edzéseket tartotta, minden hétre rövid kis feladatokat hozott. Ezekben előre le volt fektetve, hogy mi a játékban az aduszín, és mennyit kell ütni egy sikeres felvételhez. A játék lényegét próbáltuk megérteni. Amikor ez megvolt, tanultunk mellé egy meglehetősen egyszerű licitrendszert, hogy akkor is tudjunk játszani, ha az edző nincs ott.
Manapság az MTK színeiben jár versenyekre. Mi szükség volt az egyesületre?
Aki nekünk tartotta a szakkört a Fazekasban, egyúttal az utánpótlás-kapitány is volt, ő szippantott be minket azzal, hogy szerinte versenyezhetnénk is. Az egyesületi elköteleződésnek elsősorban adminisztratív jelentősége van, mert a bridzs éppúgy államilag támogatott sportág, mint a foci vagy a boksz. Emiatt kell egyesületben játszani, de ezen túl nincs nagy szerepe annak, hogy egy játékos az MTK vagy a Hegyvidék sportolója-e. Még olyan megkötés sincs, hogy az egyesület színeiben kellene indulni, vagy hogy egy csapatversenyen csak MTK-s játékosokkal lehetnék egy csapatban.
Pénzben is kártyázik?
Nincs sok pénzes verseny, a bridzs olyan kártyajáték, amit a legjobbak sem a pénzért, hanem a dicsőségért játszanak. Az Egyesült Államokban mondjuk van, aki meg is él belőle, de az is főleg a szponzoráció révén valósul meg, nem a versenydíjakból. Inkább jellemző, hogy egy-egy játékos, hogy ő maga is fejlődjön, vagy a jó eredmények reményében, felbérel egy párt vagy akár egy egész csapatot, ami lehet jól jövedelmező.
Mennyi ideje jut a bridzsre annak, aki nem életvitelszerűen játssza?
Amíg gimnazista voltam, nagyon sok időt töltöttem játékkal, élőben és online is játszottam. 21 éves korom óta, amióta dolgozom, többnyire csak a közvetítések kedvéért megyek a BBO-ra.
Ezt nem sajnálja?
Sajnálni nem sajnálom, mert szeretem a munkámat. Építészgyakornokként kezdtem, egy tervezőirodánál, a jelenlegi munkahelyemen inkább projektmenedzsmenttel, beruházás-szervezéssel foglalkozom. Az viszont rossz érzés, hogy korábban, amíg minden nap tudtam egy-két órát bridzselni, voltak olyan problémák, feladványok, amiket zsigerből megoldottam. Ehhez képest most olyan problémákon is hosszasan el kell gondolkodnom, amiknek néhány évvel ezelőtt kapásból tudtam a megfejtését, és már az is előfordul, hogy nem is mindig sikerül. Kicsit kijöttem a gyakorlatból.
Ez nem jelenthet akkora válságot, ha tavaly vb-t nyert.
Ahhoz egy nagyon jó csapat is kellett, a tavalyi csapatverseny volt. A bridzset egyébként sem lehet egyéni teljesítményként mérni; a legkisebb egység a pár teljesítménye, és a tavalyi világversenyen a csapatból minden pár nagyon jól teljesített.
A nemzetközi versenyeken minden pár ugyanazt a licitrendszert használja vagy szabadon használhatja mindenki, amit csak akar?
A hagyományos Európa- és világbajnokságokon minden ország egy csapatot nevezhet, ott előre le kell adni a konvenciókártyát, vagyis a licitrendszert, amit a pár játszik, így az ellenfél fel is készülhet a bonyolultabb konvenciókra. A nyílt versenyeken olyannyira azt játssza mindenki, amit akar, hogy sokszor csak az asztalnál derül ki, hogy az ellenvonalon játszó pár melyik licitrendszert alkalmazza.
Hány licitrendszert tanulnak meg a versenybridzselők?
Nagyjából tisztában vagyok a különféle rendszerekkel, fontos is, hogy egy versenybridzsező legalább az indulólicitekkel tisztában legyen akkor is, ha az adott rendszert amúgy nem is játssza. Az alapos detektívmunkát, vagyis annak a feltérképezését a liciteken keresztül, hogy egy adott leosztásban hogyan kerültek kézbe a pontok, másképp nem is lehet elvégezni. Én egyébként egy természetes standard rendszer egyik verzióját, a two-over-one-t játszom, de ha olyan új partnerrel állok össze, aki egy másikhoz ragaszkodik, leülök és megtanulom, mert szeretek ezzel foglalkozni. Amúgy egy nagy versenyen a játékhoz használt licitrendszernek kicsi a szerepe a végkimenetelben. Annál sokkal fontosabb, hogy a versenyző mennyire tud együttműködni a partnerével, a pár tagjai hasonlóan gondolkodnak-e vagy inkább kiegészítik egymást. A kooperáció sokkal fontosabb, a licitrendszer csak eszköz.
Egyéni stílus azért létezik, vagy a szigorú szabályok ellehetetlenítenek minden egyedieskedést?
Van egyéni stílus, de változik, ahogy a játékos egyre idősebb lesz. Utánpótlás-játékosként sokkal kevesebb félelemérzetem volt, jobban szerettem licitálni, agresszívebben játszottam. Ilyenkor az ember többnyire mindenáron meg akarja magát mutatni, csakazértis ő akar lenni a felvevő játékos. Aztán előbb-utóbb mindenki megtanulja használni a passz kártyát. Ugyanakkor nemcsak agresszivitásban, hanem kreativitásban, precizitásban is vannak egyéni különbségek. Van, aki beleszagol a levegőbe és megoldja a partit, míg más az utolsó utáni valószínűségszámítást is elvégzi, és úgy adja meg az impasszt a megfelelő irányba.
Ön inkább kreatívnak vagy inkább precíznek számít?
Régebben szerintem inkább kreatív voltam, ma már a megbízható kategóriába sorolnám magam. Nem próbálom lehozni a csillagos eget, de nem is bukok el egy 10 ütéses 4 majort. Megpróbálom az adott felvételt minél biztonságosabban megjátszani, nem licitálok vicceseket, és általában is igyekszem megbízható partnerként működni.
Az irodalomkedvelők, még ha nem is bridzselnek, Ottlik Géza életművéből tájékozódhattak a játékról. A bridzselők között van hagyománya az Ottlik-olvasásnak?
Ottlik imádta az extravagáns partikat, egy igazi zseni volt. A Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein című könyvéből 20 oldalt is alig bírtam elolvasni, mert rendkívüli módon elfárasztja az ember agyát, miközben biztosra vehető, hogy a bridzsasztalnál a leírtak gyakorlatilag soha nem kerülnek elő. Mostanában elég sok Ottlik-megemlékezést tartottunk, az egyik magyar kupamérkőzés csoportkörei az ő nevét viselik. Máig meghatározó az alakja a hazai bridzséletnek.
Ottlik bridzspályafutása inkább indult szakíróként, mint versenyzőként. Hogyan kophatott el a játék egykori népszerűsége?
A bridzset Ottlik idejében is inkább arisztokrata sportként tartották számon. A mai világban egy akciódús filmhez, vagy pláne a számítógépes játékokhoz képest eléggé impulzusszegénynek tűnhet kívülről. Nem minden ember vágyik rá, hogy a figyelmét ilyen módon kösse le egy-másfél órán keresztül. Ettől függetlenül az utóbbi években érzékelhetően nőtt a bridzs népszerűsége: 2-3 éve indult egy program azzal a céllal, hogy gyerekeket tanítson bridzsezni, és idén nyáron már 60 olyan gyereket visznek táborozni, akik napi 4-6 órában foglalkoznak ezzel.
„Egy bridzsjátszma, ha mégoly absztrakt is, része a valóságnak, paránya. S abban különbözik a többi részétől, hogy itt végére tudunk járni a miértek láncának” – versenybridzsezőként mit jelent önnek ez az Ottlik-idézet?
Nagyon szeretem a bridzsben, hogy hétpercenként új feladvány indul, és nem számít, hogy előtte vagy utána mi történik. De ez a mondat a bridzsnek azt a lényegét is rejti, hogy a detektívmunkát nem lehet megúszni. Kicsit leegyszerűsítve a bridzs nem más, mint valószínűségszámítások sorozata. Hosszú távon akkor lehet nyerni, ha mindig a legjobb esélyre játszod a lapokat, akkor is, ha a legjobb esélyt a lapok egy adott leosztásban nem adják ki. A licitből és a lejátszásból egyaránt rengeteg információ kiderül, és nemcsak abból, ha az ellenfél csinál valamit, hanem abból is, ha látszólag nem csinál semmit. Miért nem licitáltak a bal oldalon? Miért körrel indultak a jobb oldalon? Egy ilyen kérdésből egészen a végtelenségig el lehet jutni azt latolgatva, hogy ebből vagy abból mi következik.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: