Azért fejlődött ki a hajlékonyabb vállunk és könyökünk, hogy le tudjunk mászni a fáról

Az emberek és az emberfélék családjába tartozó főemlősök más, mozgékonyabb majmokhoz képest nagyobb és nehezebb testűek, ezért fölfele még viszonylag jól tudnak mászni, de lefele már nagyobb gondban vannak. Egy friss kutatás szerint a főemlősök evolúciója során azért váltak rugalmasabbá a karok ízületei, hogy ellensúlyozzák a gravitációból fakadó nehézségeket: a váll és könyök hatékonyabb hajlításával jobban el tudtak rugaszkodni a fától, így a lábukkal hatékonyabban tudtak fékezni.

„Lefelé menni sokkal nagyobb kihívást jelent, mint felfelé, mert gondosan el kell vezetni azt a potenciális energiát, ami miatt leesnénk. A nehezebb állatoknak óvatosabbnak kell lenniük, nemcsak a lombok közötti mozgás során, de a magas fákról való leereszkedés közben is” – mondta Nathaniel Dominy, a Dartmouth College antropológusa és evolúcióbiológusa a New Scientistnek.

A kutatók eredetileg azt gondolták, hogy a fára való felmászás miatt alakulhatott ki a főemlősök vállának, könyökének és csuklójának nagyobb mozgástartománya, de az egyes majmok és főemlősök mászási technikáinak megfigyelése nem hozott jelentős különbséget a felfelé mozgásnál. Aztán a csimpánzoknál sikerült észrevenni, hogy lefelé egészen máshogy mozognak, mint fel a fára.

A Dartmouth kutatói hat héten át filmeztek vadon élő csimpánzokat Ugandában, majd négy hónapig kormos mangábékat Elefántcsontparton, és különböző elemző és statisztikai szoftverek segítségével megmérték az állatok vállának és könyökének szögét, miközben fel- és lemásztak a fáról. Megállapították, hogy felfelé hasonló volt a majmok és a csimpánzok váll- és könyökszöge, lefelé viszont a csimpánzok 21 fokkal jobban hajlították a vállukat, míg 33 fokkal a könyöküket, mint a mangábék.

A szélesebb ízületi szöget lehetővé teszik, hogy a főemlősök távolabb tartsák a testüket a fától, ezáltal a lábukkal a fatörzsre nyomják a súlyukat ahelyett, hogy csússzanak a föld irányába – mondta Dominy. Az emberek aztán később gyümölcsszedésre, lándzsadobásra, labdázásra vagy létrahasználatra tudták alkalmazni ezt az adottságot.

Az eredmények azonban „tyúk vagy tojás” kérdést vetnek fel: vajon a könyök és a váll ilyen mozgástartománya tette lehetővé, hogy a főemlősök nagyobb testűvé váljanak, vagy alapból nagy testűek voltak, aztán ez fokozatosan alakult ki?