A halottak, akik köztünk élnek
A halálhoz és a testhez való viszonyt meghatározza, hogy az életben miként gondolkodunk a halálról és mennyire tekintjük az élet részének az elmúlást. Vajon ma mennyire zárjuk ki vagy engedjük be az életünkbe a halottakat? Miért fontos az átlagembernek is megérteni, hogy a halál és a holttestek a mindennapjaink részei? Vajon milyen lelki-érzelmi aspektusai lehetnek egy ásatásnak, és hogyan történik a holttestek felajánlása?
A Glossza podcast 37. epizódjának vendégei ezúttal Kalla Gábor, az ELTE Régészeti Intézetének egyetemi docense, asszírológus, illetve Baksa Gábor a Semmelweis Egyetem oktatója, az intézet Anatómiai Múzeumának munkatársa, a holttestek anatómiai és oktatási célú felajánlásának orvosszakmai felelőse voltak.
Az emberré válás óta sajátos viszonyban állunk az emberi testtel és a halállal. A szimbolikus gondolkodásmód megjelenése óta tisztelet övezte a holttesteket. Bár a halál az élet velejárója, és az emberre való hatása szintén egy pszichológiai állandónak tekinthető, a halottakhoz és az elmúláshoz fűződő viszonyunk kulturálisan jelentős mértékben eltérő. Ezt alapjaiban meghatározza az a kérdés is, hogy a halottaknak mi a szerepük a mindennapi életben. A jelenlegi kulturális közegünk – néhány ünnepi alkalomtól eltekintve – leginkább kizárja a mindennapi életből az elhunytakat. A korai társadalmak azonban jellemzően integrálták a halottakat (akár közvetlenül a lakóházba temették az elhunytat), hiszen közvetítőnek tartották őket a világ igazi lényegéhez.
Azonban nem csak a halottak maradványaival való bánásmód elemi kérdés, hanem azok „gyűjteményezése”, vagyis a tudományos és oktatási célokra életre hívott anatómiai és antropológiai gyűjtemények kialakítása és fenntartása is. Az epizódban a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének Anatómiai Múzeumát ismerhetik meg a hallgatók. A gyűjtemény főként orvostanhallgatók körében ismert és elsődlegesen medikusok számára elérhető, pedig nemcsak az oktatás és a orvostudomány szempontjából érdekes, hanem történelmileg is fontos kordokumentumok gyűjteménye. A magángyűjtemény kialakítását egy mai értelemben vett anatómus, Lenhossék József kezdte meg 1859-ben azzal a céllal, hogy az orvosképzést segítse, elméleti és gyakorlati szinten egyaránt. És hogy miért fontos preparált holttesteket látniuk az orvostanhallgatóknak, vagy akár a laikusoknak? A válasz adott: a valódi emberi test ismeretéhez egyszerűen elengedhetetlen annak tanulmányozása és megismerése. A gyűjtemény mellett oktatási és tudományos célokat szolgálnak azok a holttestek is, amelyeket az egyetemnek adnak át boncolásra. A jelenlegi törvény ugyanis lehetővé teszi a holttestek anatómiai oktatás és tudományosi kutatási célokra történő felajánlását.
Milyen további céllal és módszerrel vizsgálhatjuk az emberi maradványokat? Miért és hogyan lehet az emberi leletanyagot kiállítani? Mit lehet és kell kezdeni a múzeumokban felhalmozódott, olykor múlttal terhelt csontgyűjteményekkel? A beszélgetésből egyértelműen kibontakozott, hogy mennyire érzékeny és ellentmondásos helyzet az emberi csontokkal való foglalkozás, és egyre több etikai kérdés és alapelv körvonalazódik a témában: emberi maradványok etikus és biztonságos kezeléséről, kutatásáról, vizuális megjelenítéséről, kiállítási és oktatási anyagként való gyarapításáról és akár ezen kialakult gyűjteményi anyagnak a visszaadásáról.
Az adás szerkesztői: Mende Balázs és Szilágyi Adrienn. A Glossza harminchetedik adása meghallgatható a Spotify-on és az Anchoron, illetve megtekinthető a Youtube-on. További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.