Téves azt gondolni, hogy a halál beálltának megállapítása kizárólag orvosi kérdés, inkább érdemes folyamatnak tekinteni, amelyet egy döntés változtat jogilag és szabályozásilag eseményszerű időponttá. A hozzátartozók, esetleg a beteg korábbi döntései is megszabhatják, kit tekintsünk halottnak.
Epikurosz szerint a halálban nincs semmi rossz, Thomas Nagel szerint viszont van. De van-e okunk félni tőle? – teszi fel a kérdést Kapelner Zsolt filozófus, a Qubit Filoman rovatának szerzője.
Valahol a Ramones-pólók divatcikké válásánál lehetett rá számítani, hogy a fogyasztói társadalom az utolsó fillért is ki fogja még facsarni a punkokból. Most itt a tiszta életű, absztinens lázadóknak szóló víz, a sörös dobozba zárt folyékony halál. Nem is kérdés, persze, hogy KELL.
Össznemzeti gyász, tömegeket megmozgató, emelkedett temetés, iskolából kitörő diákok: száz éve halt meg Ady Endre, korának egyik legnagyobb hazai sztárja, „a forradalom Petőfije”.
Ahogy az életben, úgy a halálban is egyre többen fordulnak a környezetbarát megoldások felé. Ennek több módja is van, a jövőben Washington államban engedélyezhetik azt is, hogy az emberből humuszt készítsenek. Az így nyert anyagot a családtagok később hazavihetik, és eldönthetik, hogy mit ültessenek a földbe.
Döntsön életről és halálról egy önjelölt világmegváltó, aki megígéri, hogy igazságos döntést hoz, vagy próbáljunk meg olyan közösségi döntést hozni, amely lehetőség szerint egy mindenki számára nyilvánosan igazolható eljárást követ?