„Furcsa, hogy azon gondolkodom (nem túl komolyan), hogy 56 évesen elkezdjem az orvosi egyetemet? Őszintén csodálom azokat, akik behatóan ismerik az orvostudományt. Tudom, ez váratlan egy olyan embertől, aki megkapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat” – írta az X-en Ardem Patapoutian, aki 2021-ben kapta meg a legrangosabb tudományos elismerést a hőérzet és a tapintás receptorainak felfedezéséért.

Az alábbi poszt többi részét azért nehéz visszaadni magyarul, mert magát az említett kategóriát is többféleképpen szokás fordítani. Ahogy az elmúlt hetek Karikó Katalinnal kapcsolatos híreiből is kiderült, leginkább orvosi-élettani Nobel-díjként hivatkoznak rá, a hivatalos angol megnevezés szerint viszont „a fiziológia vagy az orvostudomány területén” elért eredményekért jár a díj. Cserébe viszont mindenki csak orvosi Nobel-díjként emlegeti.

Ardem Patapoutian viszont – egyébként sok Nobel-díjas társához, például Karikó Katalinhoz hasonlóan – nem orvosként kapta a díjat. A libanoni születésű örmény-amerikai kutató sejt- és fejlődésbiológus diplomát szerzett Los Angelesben a Kaliforniai Egyetemen, atán a Caltechen PhD-zett biológiából. Jelenleg molekuláris biológiával és idegtudománnyal foglalkozik a La Jolla-i Scripps Kutatóintézetben.

Bár maga Patapoutian is hangsúlyozza, hogy inkább csak egy gondolatkísérletről van szó, több érdekes válasz is született a posztra: míg több rangos orvosi egyetem (a Harvardtól az Iowai Egyetemig) munkatársa tárt karokkal várná a Nobel-díjas kutató jelentkezését, mások inkább lebeszélnék a váltásról.

„Jöjjön egy ellenvélemény. Az orvosi egyetemi helyek korlátozottak, és nincs elég orvosunk. Ha elmész, és elfoglalsz egy helyet, akkor azt egy olyan éredemes orvostanhallgató elől veszed el, aki jó eséllyel segített volna betölteni a hiányt” – írta válaszában Shan Siddiqi, a Harvard Egyetem agykutatója.

De azért olyan is akadt, aki felhívta a figyelmet arra, hogy nem lenne egyedülálló a kései pályamódosítás. Elég csak Szilárd Leóra gondolni, aki fizikusként érte el legnagyobb eredményeit, de a második világháború után, 48 évesen a molekuláris biológia felé fordult – és végül éppen Patapoutian székhelyén, a kaliforniai La Jollában (a Salk Biológiai Kutatóintézetben) helyezkedett el, ahol haláláig élt és dolgozott.

Kapcsolódó cikk a Qubiten: