Nem érnek semmit a dolgozók mentális jóllétét célzó céges programok

Egy friss brit kutatás szerint hiába ajánl egyre több munkahely szaktanácsadást, mindfulness-workshopokat vagy coachokat, életvezetési vagy táplálkozási tanácsadást, a dolgozók ettől egyáltalán nem érzik jobban magukat, függetlenül a felkínált segítség típusától vagy attól, hogy egyáltalán felkínáltak-e nekik ilyesmit.

William J. Fleming szociológus, a tanulmány szerzője szerint ez szakmától és munkatípustól függetlenül megfigyelhető maradt, vagyis a cég által felkínált életvezetési tanácsadástól (például) sem a gyári, sem az irodai dolgozónak nem lett jobb.

Érdekes módon azok, akik stresszkezelő vagy időmenedzsment tanfolyamon vettek részt, általában nagyobb stresszről és időzavarról számoltak be, de nem világos, hogy azért kellett nekik ilyenre járniuk, mert szükségük volt rá, vagy maguk a foglalkozások mentek az agyukra és vették el az idejüket értelmesebb dolgoktól.

Fleming a Nagy-Britannia Legegészségesebb Munkahelye-program felmérésének adatait, összesen 46 ezer válaszadó válaszait elemezte 233 különböző munkahelyről. Az egyetlen olyan tényező, ami valamelyest javított a válaszadók mentális egészségén, az önkéntesség volt, ebben viszont a kutató nem vélt felfedezni ok-okozati összefüggést – elképzelhetőnek tartja, hogy az önkéntesek eleve jobb mentális egészségnek örvendtek már azelőtt is, hogy önkénteskedtek volna.

Nem több kellene, hanem más

Fleming egy korábbi kutatásában is hasonló eredményre jutott, ez azonban nem azt jelenti, hogy minden mentális jóllétet célzó céges program teljesen felesleges lenne, hanem inkább azt, hogy a cégek nem megfelelő körültekintéssel, leginkább ötletszerűen válogatnak közülük. A programok hatékonyságáról sokat elárul az a felmérés is, ami szerint miközben a (brit) válaszadók 68 százaléka fontosnak találja a munkahelyi mentális egészséget, csak 10 százalékuk gondolja úgy, hogy ehhez hozzá is járulnak valamivel ezek a foglalkozások. Jayne Moore, a Supporting Occupational Health egészségügyi szervezet vezetője szerint ezen az arányon sokat javíthatna, ha a munkáltatók nem véletlenszerűen választanák ki a programokat.

Sarah Cunningham, a World Wellbeing Movement ügyvezető igazgatója szerint a kilencvenes évek végén a munkahelyen még nem volt divat a mentális egészségről beszélni, amikor pedig az lett, annyi is maradt: divat. Fleming szerint a munkahelyeken bevezetett programok leginkább a munkatársak stressztűrésén próbálnak javítani, de a mostani elemzés szerint sikertelenül.

A kutató a jelek szerint nem túl sokat segítő programok helyett inkább azt javasolja, hogy a cégek inkább a munkakörnyezeten próbáljanak meg javítani, illetve a stresszen és a határidős nyomáson próbáljanak csökkenteni. Ez már csak azért is tűnik jó ötletnek, mert mint ahogy Cunningham is megjegyzi, szép dolog egy mindfulness- vagy jógafoglalkozás az ebédszünetben, csak úgy meg aztán pláne semmi értelme nincs, ha a munkatársak ebédelni sem tudnak távozni az asztaluk elől.