Nem egy német matematikus, hanem egy velencei kalmár volt a tizedesvessző ősatyja
A matematikatörténet mindeddig Christophorus Clavius német csillagászt és matematikust tekintette az első tudatos tizedesvessző-használónak: bár pontokat és vesszőket mások is alkalmaztak korábban, ő volt az első, aki ezt teljesen tudatosan, a tizedestörtek jelzéséhez használta a számításaiban. Egy friss kutatás most bebizonyította, hogy ez nem így volt: már jóval Clavius 1593-ban megjelent, az asztrolábiumról szóló értekezése előtt is használta egy velencei kollégája, Giovanni Bianchini.
A velencei kereskedő és csillagász Bianchini horoszkópszámításokhoz használta a tizedestörteket 1441 és 1450 között, vagyis jó százötven évvel Clavius előtt. Természetesen nem ő volt az első, aki törteket használt, de a tizedestörtekben úttörőnek bizonyult: Glen van Brummelen, a kanadai Trinity Western University matematikatörténésze szerint ezek az ötletek kérészéletűnek bizonyultak, míg Bianchi újítása legalábbis Clavius korában még lehetett annyira ismert, hogy a német matematikus átvegye tőle a módszert.
Csillagász, kalmár és horoszkópkészítő
José Chabás csillagászattörténész szerint éppen ez történt: Clavius egyértelműen Bianchinitől merített ötletet, amikor tizedesvesszőket alkalmazott a számításaihoz. Van Brummelen szerint valószínűleg Bianchini státusza sem mellékes a történet szempontjából: a befolyásos itáliai d’Este család intézőjeként egyszerre volt kalmár és tudós, miközben a birtokokról gondoskodott, neki kellett kiszámítania a családtagok horoszkópját is. Ehhez alaposan bele kellett ásnia magát a csillagászat tudományába, amiről több könyvet is publikált, egyebek mellett a napfogyatkozások idejének megjósolása is érdekelte.
Van Brummelen a felfedezése után abban reménykedett, hogy Bianchini munkájában megtalálja majd az arab hatást: kereskedőként valószínűleg sokat utazott, és sokat tanulhatott külföldön is, így kézenfekvőnek tűnt számára, hogy innen származik ez az ötlet is, de nem talált erre utaló nyomot. Úgy tűnik, hogy Bianchini maga találta ki, hogy tizedestörtekkel számoljon, csak ez az ötlet még százötven éven át nem hódította meg a matematikusok világát.
A korabeli csillagászok többsége hatvanas számrendszerben számolt, ahogy a középkori asztrológusok is, ezért a tizedestörtek alkalmazása valószínűleg számukra annyira idegennek hatott, hogy ezért sem terjedt szélesebb körben Bianchini módszere – akit viszont gazdasági emberként nem kötött gúzsba ez a hagyomány, és inkább a praktikusabbnak tűnő megoldásokat kereste, míg a hétköznapi kiskereskedők inkább a hétköznapi tapasztalathoz köthető mértékegységekkel, arasszal, lábbal és öllel számoltak.