Páratlan épségben fennmaradt bronzkori falu maradványaira bukkantak Angliában

Egy háromezer éves bronzkori falu kiválóan megőrződött maradványaira bukkantak régészek Anglia keleti részén – írja a New Scientist. A települést egy tűzvész pusztította el, közel egy évvel azután, hogy felépült.

A páratlan leletanyag, amelyet 2015-től Mark Knight, a Cambridge-i Egyetem régészének vezetésével tártak fel, a New York Times szerint betekintést nyújt abba, hogy mennyire „színes, gazdag és változatos” volt a mindennapi élet Angliában időszámításunk előtt 850-ben.

A mai Whittlesey közelében található Must Farm kőfejtőben a régészek négy, fából készült kör alakú kunyhó maradványait találták meg, amelyek kormeghatározás alapján 2800-3000 évesek. Amint a feltárásban résztvevő Chris Wakefield, az angliai Yorki Egyetem régésze a New Scientistnek elmondta, a facsonkok arra utalnak, hogy a kunyhók cölöpökre épültek, amelyeket fából készült járdák kötöttek össze egy, a területen átvágó keskeny folyó felett. A folyómeder mérete alapján a szakember szerint eredetileg 10 kunyhó állhatott a területen.

Az épületmaradványok mellett a régészek mindennapi használati tárgyakat, köztük tálakat, baltákat, ruhákat és ékszereket találtak. Az edények és csészék kémiai vizsgálata azt mutatja, hogy az egykori lakosok zabkását és marhahúsból, birkahúsból, valamint halból készült pörkölteket fogyaszthattak. Ezek Rachel Pope, a Liverpooli Egyetem régésze szerint az eddigi legjobb információt adják az ősi táplálkozási és főzési szokásokról.

„Az egyik leggyönyörűbb tárgy, amit egy kollégám talált, egy két darabból álló nyeles fejsze volt” – mondta Wakefield, aki szerint az volt különösen lenyűgöző a szerszám kialakításban, hogy a fejsze feje egy extra fadarabba volt beillesztve, amelyet ki lehetett cserélni. Az ásatás során előkerült ruhadarabok a kutató szerint bársonyos tapintásúak és az akkori Európában gyártott legjobb minőségű textíliák közé tartoznak, a feltárt ékszerek pedig a kontinens más részeiről vagy a Közel-Keletről származhatnak.

Az iszapos területen felépített település maradványait Wakefield szerint a víz által elöntött, oxigénhiányos környezet őrizhette meg ennyire csodálatosan. A kutatók úgy vélik, a települést egy kis, virágzó földművelő közösség hozta létre, amely egykor Kelet-Anglia édesvízi mocsarai között élt.