Húsvét hétfő reggelén, valamivel 7 óra után a rákospalotai Magyar utcában kocsik elé fogják a lovakat; locsolkodni készül a kerületi Szilas néptáncegyüttes férfi és fiú tagjaiból álló 20-30 fős társaság.

A kisgyerekek és a családapák fegyelmezetten állnak sorba a kerti csapnál, hogy félig töltsék a vödreiket – a rutinosoknak saját, egyedi festésű fém vödrük is van, amit kizárólag a locsolkodásra vesznek elő minden évben. Várakozás közben felpattannak a pálinkásüvegek is; még nincs 8 óra, amikor megtörténik az első koccintás.

Közép-európai hagyomány, megtisztulás pár vödörnyi vízzel

Locsolkodni nem csak a magyar fiúk járnak, Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában és Ukrajnában is él a hagyomány. Míg korábban szinte kizárólag vízzel locsoltak, mára a szokás megkopott, és néhány kivételtől eltekintve szinte mindenhol kölnivel gondoskodnak róla, hogy „ne hervadjanak el a lányok“.

A Szilas család, az együttes tagjai és a tánccsoportok köré verbuválódó közösségben azonban úgy vélik, hogy a locsolkodás úgy jó, ahogy 50-60 éve is csinálták: vízzel, vödörből, zenével, énekkel és tánccal.

Ezért Rákospalotán minden évben szervezett locsolkodás tölti meg hagyománnyal húsvét hétfőn az utcákat. A fiúk körbejárják néhány lányos család házát, ahol kisebb-nagyobb csoportokban várják őket a lányok.

Falu a városban

Az együttes egyik művészeti vezetője, Bonczók-Sáfrán Dominik alig 8 óra előtt a lovas kocsikra tereli a locsolkodókat, feszített menetrendet állított össze a délelőttre. A zenekar rákezd az egyik kocsin, a másikon halkan dalolásznak a fiúk. Álmosan indul a reggel, a hideg ébresztő pedig az első háznál a lányokat találja meg.

A négy fiatal a locsolkodókat alsószoknyában fogadja, ilyenkor nem kerülnek elő a díszes viseletek. A palotai ruhák élénk színei könnyen befogják a rétegeket, nem tesz nekik jót a víz. Óriási sikítással fogadják a rájuk ömlő vizet – mire felocsúdnak, rákezd a zenekar, és táncra kérik őket. A szüleik pálinkával, frissítőkkel és finom reggeli szendvicsekkel, valamint süteményekkel kínálják a vendégeket.

Hamarosan újra útra kelünk, a locsolkodókat időre várják a következő háznál. Közben az utcákon egyre többen állnak ki a kapuk elé, hogy lássák, hogyan locsolkodnak Rákospalota régi, máig falura emlékeztető részén. A fiúk egy része énekelve halad a kocsik mellett, és közben hiába van fényképezőgép a kezemben, én sem úszom meg szárazon.

A következő, színes virágokkal teli kertben nyolc lány várja összefont karral a locsolókat. Nagyhangú kisfiú mond verset, de mire elhangzik a kérdés, hogy szabad-e locsolni, már lendülnek is a vödrök, és felszakadnak a sikolyok is. A lányok csuromvizes szoknyákban táncra perdülnek a fiúkkal, majd egy gyors öltözés után tojásokkal, süteményekkel kínálják őket. Asztalnál vendégelik meg a locsolókat, akik ennél a háznál sem maradhatnak sem éhesek, sem szomjasak.

Lassan indul tovább a menet, hogy újabb házat látogassunk meg. Egyre hangosabban énekelnek, játszik a zenekar is. Az Artner család óriási udvarán a kerítés mellé húzódnak a lányok, ott várják a locsolókat – számítanak rájuk, de erre az élményre soha nem lehet eléggé felkészülni. Kicsik és nagyok is táncra perdülnek a lovas kocsin játszó zenekar zenéjére, miután gyorsan átöltöztek a fiatalok a felhős, szeles délelőttön.

Tollas kalapok, egyszerű szoknyák

A fiúk ápolt csizmában, mellényben, zakóban és az öltözékhez illő kalapban járják a házakat, de Rákospalotán ma már nem öltik magukra az ünnepi viseleteiket ekkor a nők. Az érzékeny anyagokat más alkalmakra tartogatják, karbantartásuk olyan nehézkes, hogy egy-egy húsvéti alkalom miatt nem kockáztatják az épségüket. Egyszerűbb, saját készítésű ruhák, virágos szoknyák viszont elő-előkerülnek, a slingelt alsószoknyák és fodros ujjú ingek mellé.

Az utolsó állomáson engem is viseletbe öltöztetnek. Egy egyszerű, szatmári viseletre hajazó összeállításban csatlakozom a többi lányhoz. Még az udvarba sem jutunk be, az utcán zúdul ránk több tíz liter víz, bőrig ázunk. És bár igaz, hogy ma már egyetlen tánclépésre sem emlékszem, szédülésig táncoltatnak, fotósként sem úszhatom meg az élményt. A délutánt énekléssel, beszélgetéssel tölti az együttes, estére pedig táncházat szerveznek zenekarral, ahol újra összegyűlhetnek mindannyian, és immár szárazon pörgethetik meg a fiúk a lányokat.

A locsolkodók és az őket váró lányok napokig készülnek erre a délelőttre, gyönyörűen festett tojások, ízletes, titkos családi receptek alapján készített sütemények kerülnek az asztalokra, és persze minden háznál előkerül a család saját pálinkája is.