Charles Darwin úgy hitte, felnőtt korukban csak a civilizálatlan emberek sírnak, míg a modern tudomány eredményei szerint a könnyhullatást a gazdagabbak, szabadabbak és elégedettebbek engedhetik meg maguknak. A Fortepan archív felvételei alapján viszont úgy tűnhet, a sírás a gyerekek kiváltsága.
A világ sikeres természetfotósai és gyerekek is megmutathatták, hogy látják a madarakat a kameráikon keresztül.
2024. szeptember 21-én érte el a csúcsát a Duna áradása, a legmagasabb vízszint 830 centiméter volt.
„A tömegben lévő egyén csak porszem a többi porszemek közt, mit a szél tetszése szerint ragad magával” – írja Gustave LeBon alapművében, A tömegek lélektanában. Példák Magyarország 20. századi történelméből a Fortepan archív fotóin.
A kapcsolati erőszak annyira elfogadott volt Magyarországon, hogy az asszonyverést még akkor sem firtatta senki, amikor a gyerekbántalmazás ellen már egyre szélesebb körben szót emeltek – a társadalom által elnézett, zárt ajtók mögötti erőszakról egy kivételes 20. századi felvétel tanúskodik.
Az államszocializmusban agyonhallgatták az öngyilkossági statisztikákat, de a rendőrségi helyszínelők Fortepan-archívumba került felvételei árulkodnak a tragikus tényről, hogy lakosságarányosan jóformán a teljes 20. században Magyarországon volt a legmagasabb az öngyilkosságok száma.
Bár Kállay Miklós miniszterelnök hintapolitikájának köszönhetően a hazai zsidóság sokáig nem volt közvetlen életveszélyben, 1944. április 5-én, alig három héttel a német megszállás után mégis ki kellett tűzniük a sárga csillagot, ami mindenhol a deportálások kezdetét jelentette.
Hollókőn túl is van élet húsvétkor: Budapest 15. kerületében lovas kocsikkal járják az utcákat, előkerülnek a vödrök, a csizmák és a zakók, az esti táncházra pedig már száraz öltözetben fordulnak rá a fiatalok.
Az evéskultuszt piedesztálra állító Krúdy Gyula 1919-ben még attól tartott, hogy eltűnnek Magyarországról a tekintélyt parancsoló hasak, ám az 1930-as években már egyre több orvos figyelmeztetett a terjedő elhízásjárvány veszélyeire.
Bár a sokácokkal a 17. század végén Magyarországra költöző busójárás a kezdetei óta szinte a felismerhetetlenségig megváltozott, a népszerűsége mit sem veszített az évszázadok során. A helyiek úgy tartják: „Mohácson az év busójárástól busójárásig tart.”
A budapesti utcákon az 1970-es években fényképező Kereki Sándor vagy Balla Demeter felvételei éppúgy díszíthetnék a világ legmeghatározóbb galériáinak a falát, mint amerikai kortársaik street fotói, csakhogy a hazai közönség akkoriban hírből sem ismerte a műfajt.
Bár a Budapest című, 1956-ban propagandacélokkal kiadott kötet négy idegen nyelven is megjelent, a magyar olvasónak sokkal többet árul el a korról, mint a megcélzott külföldieknek. Íme a Fortepan 083-as albuma.
A debreceni akkumulátorgyár-komplexum területén ma még aratják a takarmányt és legeltetik a szarvasmarhát. A gyár melletti településen élők egy része a polgármesternél és a bíróságon tiltakozik, de sokan hiábavalónak tartják az ellenállást, és csak a helyi kocsmában zúgolódnak.
A Fortepan megható pillanatfelvételei betekintést nyújtanak a múlt századi generációk életébe.
Miközben mára saját napja van a magyar fotográfiának (augusztus 29.), nálunk a mestereken kívül még csak arisztokraták és különc tudósok fotóztak, amikor Amerikában már 1 dollárért vesztegették a tömegeknek szánt boxgépeket.