34 évvel ezelőtt lőtték fel az amerikai űrügynökség Hubble űrtávcsövét, amely évtizedekre meghatározta a csillagászatot, és átalakította a világegyetemről alkotott képünket. Ebből az alkalomból a NASA egy, az űrteleszkóp által nemrég a Kis Súlyzó-ködről (Messier 76) készített felvételt tett közzé, ami az amatőrcsillagászok kedvelt célpontja.

A planetáris köd nagyjából 3400 fényévre található a Földtől, a Perseus csillagkép irányába, és egy haldokló vörös óriásról leváló, egyre jobban kitáguló gázburok alkotja. A nevét a központi, rúd alakú régiót körülvevő két buborékszerű képződményről kapta, amiket színpompás gázfelhőkként látunk.

A lebenyek felfújódó léggömbökként tágulnak, és távolodnak a központi fehér pöttyként kivehető csillagtól, miközben annak ultraibolya sugárzása megvilágítja őket. A felvételen piros-világosbarna árnyalattal ragyogó gáz a nitrogén, kék színben pedig az oxigént látjuk. A fehér törpévé fejlődő csillag az egyik legforróbb csillagmaradvány, amit a kutatók ismernek, felszínének (fotoszféra) hőmérséklete a Napénak 24-szerese.

A fellövése óta a Hubble-űrtávcső 1,6 millió megfigyelést végzett több mint 53 ezer különböző objektumról. Ezalatt közel 184 terabájt adatot gyűjtött, és méréseiből 44 ezer tudományos publikáció született. A Hubble megfigyelési idejére jelenleg hatszoros túljelentkezés van, ami azt mutatja, hogy a 34 éves berendezésre még a James Webb űrtávcső felbocsátása után is nagy a kereslet.

Katasztrofálisan indult a küldetése

Az Európai Űrügynökség (ESA) együttműködésével készült űrtávcsőnek az eredeti tervek szerint 1983-ban kellett volna pályára állnia, de aztán csúszások és a Challenger űrrepülőgép katasztrófája miatt fellövése 1990. április 24-ére tolódott. A Discovery űrsiklón (STS-31) utazó teleszkóp az addig pályára állított legnagyobb tudományos műszer volt, ami akkor közel 6,7 milliárd dollárjába (inflációval korrigáltan) került az űrügynökségnek.

Az már hetekkel a felbocsátás után kiderült, hogy a NASA forradalmi műszerébe katasztrofális hiba csúszott és az optikai rendszere nem ad éles képet. A felvételek elemzése feltárta, hogy a problémát a főtükör rossz csiszolása okozta, ami a megadottól 2200 nanométeres eltérést eredményezett. Bár a csillagászok fejlett képfeldolgozó eljárásokkal részben ki tudták küszöbölni a hiba hatását, egyértelmű volt, hogy a helyzetet csak űrbeli javítással lehet orvosolni.

Erre 1993 decemberében került sor, amikor az Endeavour (STS-61) legénysége telepítette a COSTAR korrektív optikai rendszert a teleszkópra, ami szinte tökéletesen kijavította a főtükör szférikus aberrációját. Ezután 16 éven keresztül ezzel dolgozott az űrtávcső, amíg azt a Hubble utolsó nagyjavításán (STS-125), 2009-ben ki nem szerelték, mivel addigra már mindegyik műszernek meg volt a saját korrekciós rendszere.

Ha minden rendben megy, a Hubble legalább még két évig, 2026-ig maradhat üzemben. Az űrügynökség eközben vizsgálja, hogy lehetséges lenne-e a SpaceX Dragon űrhajójával még egyszer utoljára megemelni a pályáját, ami évekkel meghosszabbíthatná élettartamát. A NASA soron következő űrteleszkópja, a Nancy Grace Roman űrtávcső 2027-ben indul majd el, hogy infravörös tartományban kémlelje a kozmoszt.