Elképesztően ritka eseményt észleltek februárban a csillagászok, de csak most derült ki, mi okozta: egy tőlünk 12,4 milliárd fényévre található hatalmas fekete lyuk szétszakított egy csillagot, és ez akkora energiájú jelet produkált, hogy az még földi teleszkópokkal is követhető volt.
A nagyon fiatal, alig 100 ezer éves protocsillag a körülötte lévő gáz- és porfelhőkkel együtt azt is megmutatja, hogyan nézhetett ki a Nap és a Naprendszerünk nem sokkal a születésük után.
A Wolf-Rayet 140 két csillaga nyolcévente olyan közel kerül egymáshoz, hogy a csillagszeleik összeütköznek, a nyomás hatására pedig porgyűrűk válnak le.
A teleszkópos megfigyelések előtti időkből származó feljegyzések tanúsága szerint a csillag régebben nem vöröses, hanem határozott sárga színben pompázott. Ez azért is fontos, mert az emberiség hiába vizslatja már évezredek óta az eget, megbízható mérésre és észlelésre csak az utóbbi időkben volt lehetőség.
A geostacionárius pályán keringő Himawari–8 a Földet figyeli, de a vörös óriás szerencsére pont belefért a látóterébe. A felvételekből kiderült, hogy a Betelgeuze-nek a korábbi spekulációkkal ellentétben kutya baja, és még jó ideig nem kell szupernóva-robbanástól tartani.
Kis-Tóth Ágnes, az ELTE Atomfizikai Tanszékének munkatársa A Hangya című szuperhősös akciófilm példáján mutatja be, hogy ha a hangyaember képes lenne óriássá nőni, sűrűsége akár az ezredrészére is lecsökkenhetne, így a fizika törvényei szerint nagy valószínűséggel héliumos lufiként szállna tova.
Miután összeállt a 18 elemből álló óriási főtükre, minden idők legdrágább és legfejlettebb űrteleszkópja egy tőlünk 2000 fényévre található csillag ragyogását örökítette meg, de a háttérben további csillagok és galaxisok százai tűnnek még fel.
Egy új kutatás szerint eddig súlyosan túlbecsülte a tudomány a kicsi, de elképesztően sűrű neutroncsillagokon létrejövő hegységek méretét. A magasságuk még a néhány centimétert sem érheti el.
Az égbolt egyik legfényesebb csillagának elhalványodását 2019 végén figyelték meg, és a csillagászok már abban reménykedtek, hogy felrobban, de mint kiderült, szupernóva helyett más események álltak a jelenség hátterében.
Az idei év valóban fantasztikus és néha erősen vitatott eredményeket hozott az űrkutatásban és a csillagászatban. 2020-ban sokkal közelebb kerültünk a Naprendszer és az univerzum más szegleteinek megértéséhez.
A feladat, mint minden karácsonykor, hogy a fát beszuszakoljuk, csak ezúttal nem talpba, hanem egy hatágú csillagba, ráadásul nyolc darabot. Az ábrán látható szabályos háromszögek mind egyformák, oldaluk 25 cm. A fenyő szára 9 cm. Menni fog?
Az ESA magyar kutatók közreműködésével több mint 300 ezer vörös törpét észlelt a Nap körül, így egy adatfrissítéssel megtízszereződött az ismert csillagszomszédaink száma.
A Nap másodlagos fúziós folyamatából származó neutrínórészecskéket érzékelt egy olaszországi detektor. A tudományos áttörés fontos információkkal szolgál a Nap szerkezetéről, a magjában lévő elemekről és a nagyobb csillagok működéséről.
A 215 millió fényévnyire lévő csillag túl közel került egy fekete lyukhoz, amelynek extrém gravitációs tere magához vonzotta, majd csíkokra szabdalta a jobb sorsra érdemes égitestet.
Az európai-amerikai együttműködéssel az űrbe bocsátott Solar Orbiter szonda példátlan felbontásban tárta fel a hozzánk legközelebbi csillagot, és eddig nem látott struktúrákat azonosított rajta.
Háromezer fényévre innen létezik egy olyan bolygórendszer, amelyben egy Föld-szerű bolygó és egy Nap-szerű csillag nagyon ismerős módon viszonyul egymáshoz. A Kepler távcső tízéves adatai alapján egy új módszerrel azonosított bolygó felfedezését forradalmi észlelésnek tartják az eredményeket publikáló csillagászok.
A kínai gigateleszkóp felfedezése szerint a neutroncsillag, amely egy másodperc alatt több százszor forog körbe, a környező csillagokból nyeri az ehhez szükséges energiát.
A kutatók nemrég publikálták a szonda első eredményeit, amelyek segítenek abban, hogy jobban megértsük saját Napunkat, és védekezzünk az űridőjárás hatásai ellen.
A kutatók megvizsgálták, hogy milyen hatása lenne a Kepler-96 csillagkitöréseinek a földi mikroorganizmusokra egy lakhatósági zónában található hipotetikus bolygón. Meglepő eredményre jutottak.