Az ASKAP J1832−0911 nevű objektum egy hónapig 44 percenként ismétlődő felfényesedéseket produkált, amiket rádió- és röntgentartományban is észleltek a csillagászok. Annyi biztos, hogy nem pulzárról van szó.
A Teleiosnak elnevezett, szinte tökéletesen szimmetrikus szupernóva-maradvány a Tejútrendszer külső régiójában található, és több tucatszor akkora, mint a Naprendszerünk.
A 21 fényévnyire található HD 219134 asztroszeizmológiai vizsgálata felülírta a korábbi mérések adatait.
Az Eosnak elnevezett molekulafelhő 300 fényévre található tőlünk, és nehéz volt kimutatni. De a csillagászok szerencséjére távoli ultraibolya tartományban szinte ragyog az égbolton.
A tőlünk 140 fényévre található égitest 30 óránként egy Mount Everest-nyi tömeget veszít el. A bolygónak egymillió éve lehet hátra.
100-200 millió évvel az ősrobbanás után jöhettek létre az első vízmolekulák, hatalmas csillagok szupernóva robbanásainak következtében.
A Dorado csillagképben, a Nagy Magellán-felhőben, a Tejútrendszer egyik szatellit törpe galaxisában.
Az amerikai űrügynökség szondája december 24-én 6,2 millió kilométerre halad majd el a Naptól. A megközelítés során 692 000 kilométeres óránkénti sebességet fog elérni, amivel fél óra alatt eljuthatna a Földtől a Holdig.
Heavy metal koncertekről ismerős, lángot lövellő gitárra emlékeztet ez a nebula, amelynek a létezéséről tudtunk ugyan, de most az általa kibocsátott sugárnyalábokat is sikerült megfigyelni.
A mi galaxisunktól 160 ezer fényévre található WOH G64 vörös szuperóriásról készült felvételen máris különös jeleket észleltek, amik arra utalhatnak, hogy a csillag néhány év múlva felrobban.
Molnár László, a HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének kutatója és kollégái azt állítják, hogy egy Naphoz hasonló csillag kering a rejtélyes vörös szuperóriás körül. Decemberben a Hubble űrtávcsővel nézhetik meg, tényleg így van-e.
Az Európai Űrügynökség Euclid űrtávcsövének 260 megfigyeléséből készült mozaikfelvételét kedden közölték. A hihetetlen részletességű kép vizsgálata a titokzatos sötét anyag és a sötét energia természetét segíthet feltárni a kutatóknak.
A kutatók egy tál spagettit majszoló, majd azt visszaböfögő ötéves gyerekhez hasonlították a csillagfaló szupermasszív fekete lyukakat.
Az új megfigyelések alapján a galaxisunk nem lóg ki a tömegből, és a hozzá hasonló tömegű spirálgalaxisokra emlékeztet. Emiatt viszont sok mindent felül kell vizsgálni, amit a Tejútrendszerről idáig feltételeztünk.
Egy nemzetközi kutatócsoport öt csillaghalmazt talált a James Webb űrtávcsővel egy hihetetlenül távoli galaxisban, amit egy kozmikus nagyítólencsének hála 13,3 milliárd évvel ezelőtti formájában látunk.