Egy friss kutatás szerint 50 millió évvel ezelőtt egy törpegalaxis találta el a Tejútrendszernél több mint kétszer nagyobb LEDA 1313424 galaxist, ami fiatal csillagoktól fénylő, koncentrikus gyűrűket alakított ki.
Molnár László, a HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének kutatója és kollégái azt állítják, hogy egy Naphoz hasonló csillag kering a rejtélyes vörös szuperóriás körül. Decemberben a Hubble űrtávcsővel nézhetik meg, tényleg így van-e.
A Hubble űrtávcső 20 év alatt gyűjtött adatai kellettek hozzá, de úgy néz ki, kutatók végre tényleg találtak egy még a fekete lyukak között is titokzatosnak számító objektumot. Az Omega Centauri gömbhalmazban rejtőző égitest a galaxisok középpontjában található szupermasszív fekete lyukak születéséről is mesélhet.
A Sas-ködben található ikonikus csillagközi por- és gázképződmény mélyére vezető videóból az is kiderül, miért van szükség egyszerre két nagyon erős űrtávcsőre, a Hubble-re és a James Webbre is.
Egy nemzetközi kutatócsoport öt csillaghalmazt talált a James Webb űrtávcsővel egy hihetetlenül távoli galaxisban, amit egy kozmikus nagyítólencsének hála 13,3 milliárd évvel ezelőtti formájában látunk.
A képen a Kis Súlyzó-köd színpompás gázfelhői láthatók. Az 1990. április 24-én fellőtt űrteleszkóp karrierje katasztrofálisan kezdődött, de aztán túlszárnyalta még a szakemberek legvadabb álmait is.
A James Webb és a Hubble űrtávcsövek a látható fény és az infravörös képek egyesítésével tárják elénk a kiszemelt galaxishalmaz részleteit.
Szén-dioxid és metán is van a K2-18b légkörében, a NASA pedig megerősítette, hogy dimetil-szulfid is akad a 120 fényévnyire található exobolygón.
A világhírű fizikus szerda este az MTA-n elevenítette fel, hogyan fedezték fel 1998-ban kollégáival, hogy a világegyetem egyre gyorsabban tágul. A Qubitnek Riess a kozmológusokat ma foglalkoztató „Hubble-feszültségről”, a sötét energia kutatásáról és a James Webb űrtávcső eredményeiről mesélt.
A V 372 Orionis nevű változócsillag és kísérője fényesen beragyogja a csillagköd sűrű gáz- és porfelhőit.
A Nagy Magellán-felhőben található csillagtörmelék egy nyolc másodpercenként egyet forgó neutroncsillagot rejt, amelynek mágneses mezője 4 milliárdszor erősebb, mint a Föld magnetoszférája.
Az NGC 1999 nevű reflexiós köd közeli csillagok fényét veri vissza, de az űrkutatók a mai napig nem tudják, mi okozza a közepén tátongó lyukat, amely a világűr egy üres szelete.
A SpaceX-szel közösen vizsgálják, hogyan lehetne néhány javítással és a teleszkóp magasabbra tolásával 20-30 évvel meghosszabbítani az egyre lejjebb ereszkedő Hubble élettartamát.
Először figyelte meg egy időben ugyanazt a célpontot a NASA két nagy űrteleszkópja, és a közös vizsgálat a különböző műszerek összjátéka miatt teljesebb képet adhat a DART misszió hatásáról.
Az Oort-felhő felől érkező üstökös magja ötvenszer akkora, mint a hétköznapi üstökösöké. A kutatók eddig is gyanították, hogy a nagyon távoli, de nagyon fényes üstökös jó nagy lehet, de most be is bizonyították, hogy az.