Kutatók azt vizsgálták, mennyi energiát emészt föl a terhesség kilenc hónapja, megdöbbentően magas számot kaptak
A Science című folyóiratban csütörtökön közzétett tanulmányukban ausztrál kutatók azt állítják, a terhesség kilenc hónapja csaknem 50 ezer kalóriát igényel. Ez körülbelül 28 liter Ben and Jerry's fagylaltnak felel meg, és lényegesen több, mint amire a kutatók számítottak.
A korábbi becslések alacsonyabbak voltak, mert a tudósok azt feltételezték, hogy a szaporodással járó energia jobbára a magzatban tárolódik. Dustin Marshall, az ausztráliai Monash Egyetem evolúcióbiológusa és diákjai azonban felfedezték, hogy az emberi baba szöveteiben tárolt energia a terhesség teljes energiaigényének csak mintegy 4 százaléka. A másik 96 százalékot a nő saját teste által igényelt plusz „üzemanyag” teszi ki – ismerteti a kutatást a New York Times.
„Így a baba maga is kerekítési hibává válik. Eltartott egy ideig, amíg ezt felfogtuk” – idázi a lap Marshall-t, aki hosszabb ideje végez az anyagcserével kapcsolatos kutatásokat.
A különböző fajok eltérő energiaigényekkel élnek, a melegvérű emlősök például képesek állandó testhőmérsékletet fenntartani, és aktívak maradnak akkor is, ha a hőmérséklet csökken. A melegvérűségnek azonban hátrányai is vannak. Az intenzívebb anyagcsere fenntartása megköveteli, hogy az emlősök folyamatosan „fűtsék a kemencét”, a hidegvérű kígyók például, ezzel szemben akár hetekig is bírják étkezés nélkül.
Marshall nekilátott, hogy több tucat állatfaj esetében összeállítsa az életük során elfogyasztott energia teljes leltárát, és eközben ütközött bele abba, hogy a legtöbb nősténynek nemcsak a saját testét kell táplálnia, hanem további energiát kell az utódaiba is juttatnia. A kutató és diákjai átnézték a tudományos szakirodalmat olyan információkat keresve, mint például az egyes utódok szöveteiben tárolt energia. Vizsgálták a nőstények általános anyagcseréjét is szaporodás közben, amit a tudósok az oxigén fogyasztás alapján tudnak megbecsülni. Az efféle adatok összesítésével 81 faj szaporodási „költségeit" becsülték meg, a rovaroktól a kígyókon át a kecskékig.
Azt találták, hogy az adott állat mérete nagyban befolyásolja, hogy mennyi energiára van szüksége a szaporodáshoz. A mikroszkopikus állatok például kevesebb mint egy milliomod kalóriát igényelnek egy utód létrehozásához, ezzel szemben egy fehérfarkú szarvas sutájának több mint 112 ezer kalóriára van szüksége egy utód létrehozásához és kihordásához. A faj anyagcseréje is szerepet játszik itt: a melegvérű emlősök háromszor annyi energiát használnak fel, mint az azonos méretű hüllők és más hidegvérű állatok.
A legnagyobb meglepetést az okozta, amikor megállapították, hogy sok faj esetében a terhesség közvetett költségei, azaz energiaigényei nagyobbak, mint a közvetlenek. A legszélsőségesebb eredmények az emlősöknél születtek, a nőstény emlősök által a vemhesség alatt felhasznált energiának átlagosan csak 10 százaléka ment az utódokba.
„Többször visszatértünk a forrásokhoz, mert az elméletből következő várakozásaink alapján megdöbbentőnek tűnt” – kommentálta Marshall azt az eredményt, hogy a közvetett energiaigények milyen magasak lehetnek.
Számos oka lehet annak, hogy az emlősök ilyen magas közvetett költségeket fizetnek az utódok kihordásáért. Sok faj például méhlepényt hoz létre, hogy tápanyagokat juttasson el az embrióhoz. Marshall azt gyanítja, hogy az ember azért fizet különösen magas költségeket, mert a terhesség ideje is hosszabb, mint a legtöbb más emlős esetében.