A fészekparazita rézkakukkok az evolúciós együttfejlődésnek köszönhetik sokféleségüket
A gazdaélőlény és élősködői közötti fegyverkezési verseny, illetve a fajok kölcsönös előnyeit garantáló szimbiózis formájában egyaránt megvalósuló koevolúció egy ritka, teljes egészében bizonyítatlan változatára találtak példát brit és ausztrál ornitológusok. A Science-ben május 30-án megjelent tanulmányuk szerint az Ausztrália, Indonézia, Kambodzsa, Malajzia, Pápua Új-Guinea, Szingapúr, Thaiföld és Vietnám nedves trópusi és szubtrópusi alföldi erdeiben honos kis rézkakukknak (Chrysococcyx minutillus) a koevolúció okán lehet több mint egy tucat, a fenotípust tekintve egymástól jelentősen különböző alfaja.
A kis rézkakukk alfajai a legtöbb kakukkféléhez hasonlóan fészekparaziták, vagyis az ismert módon a náluknál kisebb testű fajok fészkeibe rakják le tojásaikat, az ezekből kikelő kakukkfiókák pedig gondoskodnak róla, hogy mostoháik őket és ne saját utódaikat neveljék. A kis rézkakukkok stratégiája azért egyedi, mert a tojásból kikelő kakukkfiókák külső jegyeikben megtévesztésig hasonlítanak a gazdafaj fiókáira.
A ausztrál-brit kutatócsoport évtizedes, DNS-elemzéssel kiegészített terepmunkán alapuló eredményei azt mutatják, hogy az egymással fegyverkezési versenyszerű kölcsönhatásban lévő fajok közötti koevolúció növeli a biológiai sokféleséget azáltal, hogy elősegíti új fajok kialakulását.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: