A költésparazita madárfajok tojásaikat más madárfajok fészkébe tojják, átruházva ezzel a fiókanevelés biológiai költségeit más fajhoz tartozó nevelőszülőkre, amelyeket az ornitológiai szakirodalom gazdáknak nevez. A módszer legismertebb képviselője a Magyarországon is gyakori kakukk (Cuculus canorus).  

Régóta ismert, hogy a kakukk nem véletlenszerűen viselkedik így. Csak azokon a fajokon élősködik, amelyeknek képes utánozni a tojásait. Ma sem teljesen ismert viszont, hogy a kakukk miről és miként ismeri fel saját gazdafaját, és hogyan találja meg ezen gazdák amúgy jól elrejtett fészkét. 

A Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékének és az MTA-ELTE-MTM Ökológiai Kutatócsoportjának munkatársai a Scientific Reports folyóiratban december 6-án megjelent tanulmányukban magyarázattal szolgáltak a problémára. Az eredményekről Marton Attila, a cikk levelező szerzője számolt be a Qubitnek. 

Madarat énekéről

Európában a kakukknak körülbelül 20 gazdafaja van: Skandináviában többnyire a házi rozsdafarkút (Phoenicurus phoenicurus)  parazitálja, hegyvidékeken, például a Skót-felföldön a réti pityert (Anthus pratensis), Magyarországon pedig a vörösbegyet  (Erithacus rubecula), a fülemülét (Luscinia megarhynchos), a szürke légykapót (Muscicapa striata), a barázdabillegetőt (Motacilla alba) és a nádirigót (Acrocephalus arundinaceus).

Marton szerint az elmúlt 30 év kutatási eredményei egyértelművé tették, hogy a nádasok melletti fák és villanyvezetékek fontos szerepet töltenek be a kakukk fészekkeresési stratégiájában. „Az alapelképzelés szerint ezekről a kiülő helyekről leselkedve szemelik ki újabb és újabb áldozataik fészkeit. Érdekes módon ezek a vizsgálatok főként azt feltételezték, hogy a fészekparazita vizuális ingerek által találja meg a gazdafészkeket, így főként olyan változók hatását vizsgálták, mint a fészek mérete, láthatósága, távolsága a legközelebbi kiülőtől vagy a nádszálak sűrűsége” – mondta a kutató. 

Marton és munkatársai ezzel szemben azt feltételezték, hogy a gazdák riasztóhangja (annak ellenére, hogy elvileg a ragadozók és a betolakodók távol tartását szolgálná) az az információforrás, amelynek révén a kakukk pontosan lokalizálja a célfészket. 

Az ornitológusok két terepi kísérlettel és egy korrelációs vizsgálattal tesztelték hipotézisüket. Az első kísérletben két percen keresztül mérték a tojó és hím kakukkok viselkedését, azután az alábbi videóban látható kakukkmodellel fészekvédelmező viselkedést váltottak ki a nádirigókban, mialatt feljegyezték a kakukkok riasztásra adott válaszát. 

Marton szerint a kakukkok nemtől függetlenül érdeklődtek a nádirigó fészekvédelmező viselkedése iránt. Ám mivel a kísérleti berendezés miatt nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy a kakukkok érdeklődését a gazda hangja vagy látványa keltette-e fel, egy második kísérlet során csak a nádirigó riasztóhangját, illetve kontrollként a balkáni gerle hangját játszották le nekik. Kiderült, hogy a kakukkok az első kísérlet eredményeihez hasonlóan a második kísérletben is a gazdafajuk riasztóhangjára reagáltak.

A nádirigófészkek rendszeres ellenőrzésekor a kutatók már korábban feljegyezték, hogy észleltek-e riasztást a fészeknél vagy sem, illetve tartalmaz-e az adott fészek kakukktojást vagy sem. Az adatok elemzéséből kiderült, hogy a riasztásra hajlamos nádirigó szülők fészkei nagyobb valószínűséggel tartalmaztak kakukktojást, mint a fészkek ellenőrzésekor nem riasztó párokéi.

Ezek szerint a gazda számára többnyire előnyös fészekvédelmezés adott körülmények között nem kívánt mellékhatással is járhat, hiszen felfedheti a gazda fészkének hollétét a közelben hallgatózó fészekparaziták előtt.

További rejtélyek

Hogy miért reagáltak a hím kakukkok a gazda riasztóhangjára? „Legjobb ismereteink szerint csak a tojó kakukkok keresnek fészkeket, ezért a hímek viselkedése mindenképp további kérdéseket vet fel” – mondta a kutató. 

Nem tudni még azt sem pontosan, hogy a kakukkok miről ismerik fel a saját gazdafajuk egyedeit. Korábbi elméletek szerint azt az élőhelyet memorizálják, ahol kikeltek, és oda térnek vissza később. Marton szerint a manapság leginkább elfogadott elmélet szerint a fióka nem az élőhelyet, hanem a gazdafajt tanulja meg valamiképpen felismerni. Ezt támasztják alá a magyar kutatók eredményei is. „Ha a fészekben a kis kakukk meg tudja tanulni a gazdafaj riasztását, akkor később képes lehet felismerni a gazdáját, és a fészkét is meg tudja találni, mert a gazda általában a fészek közelében riaszt.”

Korábbi kapcsolódó cikkeink:

A pesti varjak nem üzentek hadat az embernek, csak a fiókáikat védik

Vajna Tamás tudomány 2019. június 7.

Magyarországon leggyakrabban a varjúfélék tavasz végi, nyár eleji fiókareptetésekor lehet ijesztő madártámadásokra számítani. Az ornitológusok szerint az utódaikat féltő városi madarak agressziója átmeneti, egyszerű módon kezelhető, és ezért nem is szabad elüldözni őket az urbánus ökoszisztémákból.

Világviszonylatban is párját ritkítja Haraszthy László most megjelent gigantikus madárkönyve

Vajna Tamás tudomány 2019. május 2.

18 év, 750 terepen töltött nap és 300 ezer kilométernyi utazás eredménye az a 2268 fotóval illusztrált, 1782 oldalas, összesen 7 kilós, kétkötetes munka, amely az összes Magyarország területén fészkelő madárfaj költésbiológiáját leírja. Haraszthy László április végén megjelent műve nem csupán extrém volumene, hanem a teljességre való törekvése miatt is egészen kivételes vállalkozás.

Igazságot a tojóknak! Kampány indult a nőstény énekesmadarak dalainak gyűjtésére

Vajna Tamás tudomány 2018. március 18.

Az Amerikai Ornitológiai Társaság március közepén arra hívta fel a világ madárkutatóit, hogy a jövőben a nőstények énekére koncentráljanak. A tojók ugyanis alulreprezentáltak a kutatásban, a madárdal-adatbázisokban alig akad tőlük felvétel. Így pedig csupán részben fejthető meg a madarak éneknyelvének etológiai és evolúciós szerepe.