Orvosi Wolf-díjat kapott Roska Botond, a látás megmentéséért

Roska Botond és kutatótársai a közelmúltban olyan módszert fejlesztettek ki, amellyel már több, szinte teljesen vak betegnek sikerült visszaadni valamennyit a látás képességéből. A betegek, akik korábban legfeljebb a sötét-világos eltérést érzékelték, a kezelés után képesek voltak különféle tárgyakat elkülöníteni. A kutatók a módszerükett folyamatosan fejlesztik. A Qubit Roska Botonddal 2019-ben készült interjúja itt olvasható.

A szemben egy leheletvékony réteg, a retina felel a fény érzékeléséért, majd az így kialakuló idegi jelek feldolgozásáért. Olyan ez, mintha a szemünkben, pontosabban a retinánkban lenne egy fényérzékelő „berendezés", alatta pedig egy „miniszámítógép" – részletezi közleményében a Magyar Tudományos Akadémia (MTA). Ha a retinában lévő fényérzékeny sejtek elpusztulnak, a betegek előbb-utóbb elvesztik a látásukat – ilyen állapotot idéz elő például a retinitis pigmentosa nevű, genetikai eredetű betegség.

Roska Botond és kutatótársai felismerték, hogy a fényérzékeny sejtek pusztulása nem érinti a retinában lévő „számítógépet", azaz a jelfeldolgozó részt. Ha azonban nem kap jelet, nem tud mivel dolgozni. A bázeli IOB-ben (Molekuláris és Klinikai Intézet) dolgozó, 1969-es születésű Roska Botond kutatócsoportjának nagy eredménye éppen az, hogy újra jeleket tudtak juttatni a jelfeldolgozásért felelős részbe.

Roska Botond, a bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet (IOB) professzora
photo_camera Roska Botond, a bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet (IOB) professzora Forrás: MTA

Ezt úgy érték el, hogy fényérzékennyé tették a retina sejtjeinek egy másik, eredetileg nem fényérzékeny csoportját. A módszer lényege, hogy vírusok segítségével fényérzékeny fehérje génjét juttatták be a sejtekbe. Az így genetikailag módosított sejtek elkezdték termelni a fényérzékeny fehérjét, és ezután képesek voltak a fény érzékelésére. Az így kialakuló idegi jelek pedig bejutottak a retina miniszámítógépébe, amelyek feldolgozták azokat. Így a szinte teljesen vak betegek képessé váltak tárgyak jelenlétének érzékelésére.

A Qubitnek Roska Botond így magyarázta a módszert 2019-ben: „Elméletileg bármilyen szembetegségben használható a génterápia, igaz, az egyes betegségeknél másféle módon kell alkalmazni. A legegyszerűbb az úgynevezett monogenetikus betegségek terápiája, amikor a tüneteket egyetlen gén hibája okozza. A szembetegségeknek – eltérően a többi szerv betegségeitől – elég nagy hányada ilyen. Ilyenkor az általunk fejlesztett vektorvírussal csak vissza kell juttatni a megfelelő gént a megfelelő sejtekbe. Van olyan öröklött monogenetikus szembetegség, amelyre már tíz éve létezik génterápia. (...) A látásvisszaállító génterápiák egy másik formája az úgynevezett optogenetikai terápia. Ezek esetében teljesen mindegy, miért vakul meg valaki, és valamennyire a sejtelhalás is áthidalható. A retinában megmaradt sejteket ugyanis speciális fehérjékkel fényérzékennyé lehet tenni. (...) A szállítóvírus ilyenkor csak a fehérjét juttatja a még élő sejtekbe."

A Magyarországon született és tanult, Svájcban élő és dolgozó Roska Botond megosztva kapta az orvostudományi díjat a Franciaországban és az Egyesült Államokban dolgozó José-Alain Sahel francia tudóssal.

A Wolf-díjat 1978-ban alapította Richard Wolf milliárdos feltaláló azzal a céllal, hogy elismerje a jelenkor legkiválóbb tudósainak és művészeinek „az emberiség érdekeit és az emberek közti baráti kapcsolatokat segítő eredményeit”. A díjat öt tudományos és egy művészeti kategóriában adják át jobbára évente Izraelben. A díjjal, amelyet több tudományterületen a Nobel-díjhoz közeli presztízsűnek tartanak, 100 ezer dollár pénzjutalom is jár.

Az idei díjazottak között egy másik magyar is van: a zeneművészeti elismerést Kurtág Györgynek ítélték oda. Az 1926-os születésű, világhírű zeneszerző a kortárs zene megkerülhetetlen alakja. A zsűri indoklásában zeneszerzői és emberi nagyságát is kiemeli. Mint írják, Kurtágnak „az ember egzisztenciális kérdéseivel foglalkozó zenéje olyan alapvető érzelmeket állít középpontba, mint a szerelem, a bánat, a félelem, a szorongás, a kétségbeesés, valamint a harmónia és a megbékélés utáni vágy. Művészete a kis formáktól, mint amilyenek például rövid zongoraművei, a nagyszabású kantátáig vagy operáig terjed, tükrözve az egész nyugati zene múltját és jelenét." Kiemelik Kurtág korunk zeneszerzőire és muzsikusaira gyakorolt egyértelmű hatását.