Azonosították az anya-gyermek kötődésért felelős agysejteket egerekben

Kutatók olyan idegsejteket azonosítottak egerek agyában, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy életük első napjaiban már egyedülállóan erős kötődést alakítsanak ki az anyjukkal.

Ezen neuronok stimulálása az anyjuktól elválasztott egérkölykökben utánozni tudta az anya jelenlétének megnyugtató hatását, és csökkentette a stresszel kapcsolatos viselkedésformákat.

A Science1 folyóiratban ma közzétett eredmények új információkat szolgáltatnak az anya és csecsemő közötti kötődés kialakulásáról az emlősöknél, és segíthetnek jobban megérteni, hogyan befolyásolja az agy fejlődése a viselkedést – írja a kutatást ismertető Nature.

„Keveset tudunk arról, hogy a csecsemők agya hogyan értelmezi a környező világot és a szociális kötődéseket” – kommentál Marcelo Dietrich, a tanulmány társszerzője, a connecticuti New Havenben található Yale Egyetem neurobiológusa. „Amikor tíz évvel ezelőtt elindítottam a laboratóriumomat és efféle kérdéseket akartam tanulmányozni, sokan mondták, hogy ez tévút. Most megmutatjuk, hogy lehetséges: szigorúan tudományt művelünk, de megpróbálni megérteni ezeket a mechanizmusokat, amelyek potenciálisan nagyon fontosak a fejlődés és az egészség szempontjából”.

Dietrich és csapata tizenhat és tizennyolc napos kor közötti szoptatós egérkölyköket vizsgált. Élő képalkotó technikákkal rögzítették a zona incerta (ZI), a talamusz alatt található szürkeállomány vékony rétegének aktivitását, miközben az állatok interakcióba léptek az anyjukkal. A ZI vizuális, hangi és érzékszervi információkat dolgoz fel. A korai fejlődés során különböző agyi régiókkal alakít ki kapcsolatokat, amelyek közül néhány az elválasztás után visszahúzódik. A kutatók észrevették, hogy amikor az egérkölykök interakcióba léptek az anyjukkal, a ZI-ben a szomatosztatin nevű hormont termelő neuronok aktívak voltak. Ez pedig számos más hormon és folyamat szabályozásában vesz részt az egész szervezetben.

Annak tesztelésére, hogy ezeknek az idegsejteknek az aktivitása specifikus-e az anya és csecsemő közötti interakciót tekintve, a szerzők megfigyelték az egérkölykök agyát, más, ismeretlen egerekkel töltött idejük során. Azt is tesztelték, hogy az idegsejtek reagáltak-e kontrolltárgyakra – gumikacsákra és szőrös, egér alakú macskajátékokra. „Több száz ilyet vásároltunk az Amazonon” – mondja Dietrich.

A szomatosztatin neuronok nem reagáltak a játékokra, de bizonyos mértékben aktiválódtak, amikor az egérkölykök nem rokon felnőttekkel, testvérekkel és más, hasonló korú kölykökkel érintkeztek. A válasz azonban nem volt olyan erős, mint az anyjuk esetében, ami arra utal, hogy ezek az idegsejtek kulcsszerepet játszanak az egyedülálló anya-kisgyermek kapcsolat kialakulásában.

A kutatók azt is megállapították, hogy ezeknek az idegsejteknek az aktiválása csökkentette a stresszre adott válaszokat az anyjuktól elválasztott tizenegy napos kölykökben: kevesebbet sírtak, és alacsonyabb volt a stresszhormon szintjük, mint azoknál a kölyköknél, amelyekben az idegsejteket nem aktiválták. Bár a tanulmány bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a ZI szomatosztatin neuronjai szerepet játszanak a kölyökegerek kötődésében és a stressz csökkentésében, a szerzők megjegyzik, hogy a felnőtteken végzett vizsgálatok más eredményeket mutattak.

Felmerül a kérdés, hogy valóban ugyanazokról a sejtekről van-e szó az újszülött vagy az elválasztás előtti egerek és a felnőttek esetében, vagy ha tényleg ugyanazokról van szó, akkor radikálisan megváltozik-e a szerepük. A szerzők szerint ezek az idegi áramkörök az egerek öregedésével változnak, hogy segítsenek az életük során őket érő nyomáshoz való alkalmazkodásban.