A nagyméretű cápát felfalta egy nála is nagyobb cápa, lenyelte a jeladóját is, innen tudjuk, mi történt

A heringcápák (Lamna nasus) mintegy 3,6 méter hosszúra is megnőhetnek, az Atlanti-óceán északi részén, a déli félteke óceánjainak egy részén, de az Antarktiszon is járőröznek, és izmos, áramvonalas alakjuk, szögletes, lándzsaszerű fogaik meglehetősen félelmetessé teszik őket. Úgy tűnik azonban, hogy ez a ragadozó sem védtelen a még nagyobb ragadozókkal szemben – írja beszámolójában a LiveScience.

A Frontiers in Marine Science című folyóiratban ma megjelent tanulmányban a kutatók leírják, hogy egy heringcápát valószínűleg egy nála nagyobb rokona ragadta el. A rá erősített nyomkövető eszközt is elnyelte, és éppen ennek adataiból tudható, mi is történt.

„Ez az első dokumentált ilyen eset a világon” – kommentált a tanulmány vezető szerzője, Brooke Anderson, az Észak-Karolinai Környezetminőségi Minisztérium tengeri halászati biológusa.

Vemhes nőstény heringcápáról van szó, amelyet 2020 októberében Cape Cod közelében műholdas jeladóval és archiválási eszközzel láttak el. Az adatgyűjtés célja az volt, hogy nyomon követhessék a cápa mozgását, útjának mélységét és területi kiterjedését. Míg a műholdas jeladók állandóak, az archiválási eszközt úgy tervezték meg, hogy egy év elteltével leváljon az állatról, miután rögzítette a mozgásáról szóló adatokat.

Ebben az esetben a cápa 2020 decemberéig zömmel a felszín és 100 méteres mélység között mozgott, bár napközben akár 800 méter mélységbe is merült, éjszaka pedig 200 méter körül lebegett. Ezt a szokását megtartotta, amikor a megjelölés helyétől délre, a Bermuda szigetek partjainál lévő vizek felé haladt. 2021. március 24-én a rögzített mélységgel korreláló hőmérsékleti minták azonban drasztikusan megváltoztak. A kutatók szerint ez azt jelentette, hogy a jeladó egy másik cápa gyomrában volt abban az időben, mivel a hőmérséklet melegebb volt, mint amilyen egyébként az adott tengermélységben lett volna.

A heringcápa elfogyasztásához megfelelő méretű ragadozók földrajzi elterjedése alapján a tettes valószínűleg egy fehér cápa (Carcharodon carcharias), vagy egy röviduszonyú makócápa (Isurus oxyrhinchus) lehetett. A fehér cápa valószínűbbnek tűnik, tekintve, hogy a jelző stabil mélységtartományban volt. A makócápák ugyanis általában mélyebb merüléseket végeznek, majd gyorsan emelkednek fel.