A COVID-19 világjárvány miatt drasztikusan lecsökkent tengeri forgalom lehetővé teszi, hogy az oceanográfusok a természeteshez közelítő zajterhelés mellett vizsgálják a felszín alatti környezetet.
Mivel a haldokló szuperkontinensek ellaposodtak, a felszínükről nem jutott elég tápanyag az óceánokba. A legunalmasabb földtörténeti kor egymilliárd évvel hátráltatta a földi evolúciót.
Egy friss kutatás szerint 2014 óta a fiatal fehér cápák nagyjából 600 kilométerrel északabbra is megélnek, mint eddig, a csúcsragadozók felbukkanása pedig komoly gondot okoz a helyi élővilágnak. A legnagyobb baj persze nem a cápák költözése, hanem az ezt okozó klímaváltozás, bár a kutatók több cápatámadásra is számítanak.
A földrészek nemcsak a kőzetlemezek ütközései miatt távolodnak egymástól, hanem az alsó földköpenyből feláramló magma is szétfeszíti az óceán medrét alkotó lemezeket.
A kutatók szerint tanulságos utat járnak be az óceán felé tartó műanyag hulladékok: ha útközben nem halásszák ki őket az illegális újrahasznosítók, semmi sem állítja meg őket az óceánig, majd egy szerencsétlen állat bendőjéig.
A korallok pusztulása a halak és más fajok sokféleségét és egyedszámát is drasztikusan csökkenti, és a kifehéredési események egyre gyakoribbak: az elmúlt 25 évben 5 ilyen volt, közülük három az elmúlt öt évben.
Minden bizonnyal egy őrizetlen szovjet vegyianyag-tárolóból került a színtelen méreg a tengerbe. Fóka- és poliptetemekkel teli partok, égő szemű szörfösök, valamint néhány túlélő hal és rák jellemzi a katasztrófát.
A felszín alatt akár 2 kilométeres mélységben található gazdag ökoszisztémák egyetlen állam joghatósága alatt sem állnak, így a halászattól a mélytengeri bányászatig számtalan emberi tevékenység veszélyezteti a fennmaradásukat.
Egy kutatócsoport arra készül, hogy lemerül egy több mint száz méterrel az óceánfenék alá nyúló kék lyuk, a Green Banana Hole aljára, és megvizsgálja, mi folyik a különös kémiai tulajdonságokkal rendelkező mélyedésekben, amelyekről feltételezik, hogy barlangrendszert alkotnak az óceán alatt.
Három év alatt egy egész holdnyi területet sikerült feltérképezni az óceánfenékről, de széles összefogás és technológiai gyorsulás nélkül nehéz lesz határidőre leszállítani a nagy óceántérképet, amely a hajónavigáció, a halgazdálkodás vagy a klímaváltozás szempontjából is nagyon fontos lenne.
A Föld klímáját jelentősen befolyásoló tengeri, illetve óceáni áramlatok sebessége 1990 óta évtizedenként 5 százalékkal növekedett. A Science Advance-ben megjelent tanulmány szerint a globális felmelegedéssel sebesebbé váló szelek hajtják őket.
Implantátumokkal felturbózott szupermedúzákkal kutatnák az óceánok ismeretlen mélységeit. A félig robot medúzák gyorsabban úsznak, mint hagyományos társaik. A tervek szerint szenzorokat is szerelnének az állatokra.
A lárvák páncélja és érzékszervei is mállani kezdenek a rákok egyre alacsonyabb pH-értékű élőhelyén. Ez a tengeri ökoszisztémának és a halászatoknak sem tesz jót.
A Földet ivóvízhiány fenyegeti, miközben a bolygó 70 százalékát víz borítja – ennek túlnyomó része azonban ihatatlan sós víz. Ezt a problémát igyekeznek egyre több helyen sótalanító üzemekkel megoldani, amik viszont újabb környezeti problémákat vetnek fel.
Amíg mindenki az ENSZ világvége-jelentésére figyelt, egy nemzetközi óceánkutató szervezet öt pontba szedte, hogyan lehet megmenteni a világtengert úgy, hogy még a párizsi klímaegyezmény lehetetlennek gondolt vállalásai is tarthatók legyenek.
Nem elég, hogy kifejlődhetett élet a Földön kívül, de egy friss kutatás szerint még az itteninél is kedvezőbb kondíciók uralkodhatnak a távoli bolygókon.
A felmentő korallsereg már úton van a Nagy-korallzátony felé, egy pár héttel ezelőtti víz alatti vulkánkitörés nyomán összeállt kőtutajon utaznak.
Szinte lehetetlen elkerülni a 4ocean hirdetéseit: a cég 20 dollárért árul filléres karkötőket, és azt ígéri, hogy mindegyikért cserébe összeszedet fél kiló műanyag szemetet haiti és indonéz munkásokkal. Ez a mennyiség persze csepp az óceánban, miközben a két huszonéves alapító szénné keresi magát.
Az óceánok műanyagszennyezésének 60 százalékát kibocsátó országok elszánták magukat a cselekvésre, bár a közös nyilatkozat konkrétumokat még nem tartalmaz.
A francia kalandor egy 6 négyzetméteres térben hánykolódott az óceánon karácsony óta, most véget ért 4715 kilométeres túrája: narancssárga hordója egy karibi szigeten kötött ki.
Bár már évtizedek óta tudnak róluk, mostanra sikerült minden kétséget kizáróan azonosítani a déli féltekén élő negyedik típusú kardszárnyú delfint.
Laboratóriumi körülmények között sikerült reprodukálni, hogyan keletkezhettek aminosavak a Föld ősi óceánjainak aljzatán, közel 4 milliárd évvel ezelőtt.
Hawaiira vontatják az Ocean Cleanup nevű 600 méteres csőkígyót, hogy módosításokat eszközöljenek rajta. A tervező azért nem adta fel a reményt, hogy a találmány egyszer majd az óceán megmentője lehet.
Az elmúlt 25 évben a világóceánok 60 százalékkal több hőenergiát tároltak el, mint amennyit a klímakutatók feltételeztek. Egy friss tanulmány szerint egységes cselekvés híján az eddig elképzeltnél is cudarabb világ jöhet az emberiségre.
Az óceánban is pusztít a zajszennyezés: a palackorrú delfinek ezt ugyanúgy próbálják orvosolni, mint az emberek, amikor egy zajos klubban akarnak szót érteni egymással.
Az eddigi számítások szerint csak a 21. század végére kellene eltűnnie a királypingvinek többségének, de a legnagyobb populáció máris végzetesen megcsappant a nyolcvanas évekbeli létszámhoz képest.
A felhők kivilágosításával előzné meg vagy legalábbis késleltetné a küszöbön álló természeti katasztrófát egy ausztrál kutató. Mások filmréteggel vonnák be az óceánt, ismét mások célzottan szaporítanák az ellenálló korallpolipokat.