Egy friss kutatás a fogzománc vizsgálata alapján arra jutott, hogy a neandervölgyiek leginkább a ragadozókhoz hasonló étrenden éltek, de a vér fogyasztását valószínűleg kerülték. A csontot nem ették meg, de a csontvelőt szerették.
Régi vicc, hogy Ausztráliában minden második állat és növény halálosan mérgező, de egy friss kezdeményezés szerint azokat is halálossá tennék, amelyek eddig nem voltak azok. A kutatók a rizsszemnyi méregtől a macskapopuláció csökkenését és a prédájukul szolgáló védett fajok megóvását várják.
A bordás krokodil a hetvenes években kis híján eltűnt Ausztráliából, a populáció azonban gyorsan magához tért, miután az irtózatos pusztítást végző vaddisznók elterjedtek a kontinensen. A krokodilok segíthetnek kordában tartani a disznópopulációt, és mióta házhoz mennek hozzájuk a sertések, köszönik, jól vannak.
Az Auroralumina attenboroughii nevű faj 560 millió évvel ezelőtt csápjaival ragadta meg a táplálékát a Föld korai óceánjaiban, és felfedezése nagy eredettörténeti kérdéseket vet fel – eddig ugyanis úgy hitték, hogy 540 millió éve fejlődtek ki a modern állatcsoportok.
Magyarországon több tízezer egyed is élhet a nádi farkas néven is ismert fajból, amely Európa többi részén a hiúzok rovására terjeszkedik: az aranysakálok rövid idő alatt az eurázsiai hiúz elterjedési területének 13 százalékát elfoglalták.
Kanadai énekes verébsármányok megfigyelése és a velük folytatott kísérletek eredményei azt mutatják, hogy már a ragadozók hangjai által kiváltott tartós félelem is jelentősen rontja a felnőtt madarak, és az ilyen körülmények között nevelkedő fiókák élet- és szaporodási esélyeit is. A populáció egészét érintő negatív tendencia három generáció alatt sem javul.
A therapodák csoportjába tartozó, több mint másfél méter magas ősgyík futási sebességét – 45 kilométer óránként – a megmaradt lábnyomaik alapján becsülték meg a tudósok.
Ugrópókokon tesztelték, hogy meghátrálnak-e a mozdulatlan ragadozó pókok láttán, és meg tudják-e őket különböztetni a hasonló méretű és alakú tárgyaktól. Meg tudják, bár a kutatók sem értik, hogyan képesek ilyen komplex vizuális számításokra.
Az őslénytani névjegyzéket Ceratosuchops inferodios és Riparovenator milnerae néven bővítő két faj a Tyrannosaurus rexnél is hatalmasabb, kétéltű életmódú Spinosaurusokkal állhatott rokonságba.
A Titanokorys gainesi fosszíliáit a Sziklás-hegység kanadai részén, a Burgess-palán találták meg még 2018-ban, de a kutatók csak most publikálták eredményeiket.
Ötven tetemet és 101 csalétket gyűjtöttek be a vadásztársaság területéről. Az ismeretlen elkövetők erős idegméreggel kezelték a csalétkeket, ami ilyen mennyiségben minden más állatra és az emberre is veszélyes.
A fajmentési program keretében a Maria-szigetre költöztetett ragadozók szó szerint felfalták a korábban több mint 3000 egyedet számláló állandó pingvin-kolónia tagjait, de a sziget teljes madárfaunáját is veszélyeztetik.
Amerikai és kanadai kutatók terepi megfigyeléssel és a ragadozók műholdas nyomkövetésével tanulmányozták a ragadozó-zsákmány viszonyrendszert.
A nagyragadozók visszatérésének áldásos ökológiai hatásairól készített szemléletes infografikát a WWF Magyarország. A természetvédelmi világalap fiókszervezete egy nemzetközi program keretében a farkasokkal, medvékkel, hiúzokkal való hosszú távú együttélés hazai jó példáit is összegyűjtötte.
Antropológusok videóra vették, ahogy egy óriáskígyó elragad egy hatéves csuklyásmajmot, de a társai 20 másodperc alatt koordinált válaszcsapással hiúsítják meg a zsákmányolást. A kutatók szerint a jelenet alátámasztja az elméletet, miszerint a ragadozóktól való félelem miatt alkottak közösségeket a főemlősök.
A fotós elsősorban arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy évente madarak milliárdjait pusztítják el a macskák, miközben a háziállatként tartott macskák nem szorulnának vadászatra, így felborítják a ragadozók és zsákmányaik természetes egyensúlyát.
Amerikai, francia, izraeli és magyar kutatók 102 tartósabban emberközelbe került állatfaj ragadozókkal szembeni túlélési reakcióit vizsgálták a domesztikált, a fogságban tartott, illetve a városi vadvilághoz tartozók körében.
Testhossza elérhette a 8 métert, hátulsó lábai nagyok és erőteljesek voltak, mellső lábain három ujj nőtt. Testét a hosszú és nehéz farok tartotta egyensúlyban.
A francia Természettudományi Múzeum zoológusa nem hitt a szemének: először azt hitte, hogy valaki szórakozik vele, hiszen ilyen állat nem élhet az országban. Mint kiderült, él, sőt már Szlovákiában is felbukkant.