Egy ötvenezer éves csont lándzsahegy arról árulkodik, hogy a neandervölgyi ősember nem csak kő eszközöket volt képes előállítani

Szokatlan neandervölgyi leletet találtak régészek egy spanyolországi ásatási helyszínen, és meglehet, újra kell gondolni, amit az ősemberről és az általa használt technológiákról tudtunk – írja az IFL Science a Nature alapján.

Egy lócsontból készült lándzsahegyről van szó, ami azt mutatja, hogy az emberelőd efféle anyagokból is tudott vadászfegyvereket készíteni. A csonteszközök használata nem ismeretlen, a legkorábbi példákat Dél-Afrikában, kb. 2-1,5 millió évvel ezelőttről, illetve a tanzániai Olduvai-szurdokban 1,8-0,8 millió évvel ezelőttről találták.

Európában több, a neandervölgyi kort megelőző lelőhelyen is találtak csonteszközöket: Angliában, Spanyolországban, Olaszországban és Németországban. A neandervölgyi korszakból előkerült csonteszközöket pedig többek között bőrkaparásra vagy kalapácsként, ékként, ásó eszközként használták. Ezek általában minimálisan módosított szerszámok voltak.

Eddig arra nem volt bizonyíték arra, hogy a neandervölgyiek csonteszközöket vadászathoz használtak volna, így a Barcelona közelében lévő Abric Romaní sziklabarlangnál, ennél a kb. 75 ezer - 40 ezer évvel ezelőtti táborhelynél talált lándzsahegy fontos lelet.

A lándzsahegyet szándékosan alakították erre a formára, megtalálhatók rajta markolati nyomok is, ami arra utal, hogy fából készült nyélhez rögzítették. Korábban az volt a feltételezés, hogy a neandervölgyiek akkor készítettek csonteszközöket, amikor nem volt elegendő kőből készült eszköz, de a kutatók ezt a hipotézist ebben az összefüggésben elvetik. Lehetséges, hogy a csontdarabot hosszabb csontból alakították ki, például egy ló vagy szarvas lábszárcsontjából, amelyet összetörtek, hogy hozzáférjenek a csontvelőhöz. Lehetséges, hogy a csont lándzsahegyek gyakoriak voltak, csak éppen nem maradtak meg. A csontfegyverek készítése azonban csak középső kőkorszakban terjedt el.