Kőkemény szócsata egyik oldalon a HUN-REN vezetői és a miniszter, a másikon az akadémiai dolgozók között
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) „felháborítónak és botrányosnak tartja Hankó Balázs miniszter újabb támadását a Magyar Tudományos Akadémiától elszakított kutatóhálózat ellen, és kiáll a kutatóhálózat egysége, a kutatás szabadsága, valamint az alapkutatások támogatása mellett” – fogalmaz a szervezet közleménye.
ADF arra reagált, amit Hankó Balázs minisztertől, valamint más megszólalóktól a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat V. Stratégiai Workshopján, Budapesten elhangzott. A szeptember 25-i workshop a HUN-REN átvilágításának és megújításának folyamatába illeszkedő program, a hálózat vezetői és a miniszter az átalakítási tervekről is beszéltek.
Mint arról az MTI beszámol, Gulyás Balázs, a HUN-REN elnöke a rendezvényen a kutatóhelyek vezetői és nemzetközi kutatók előtt elmondta: lezajlott a kutatóhelyek átvilágítása, a kutatók bevonásával felállított és fél éve dolgozó munkacsoportok elkészültek a HUN-REN stratégiájának megalapozásával.
A workshop nemcsak ezeknek az átvilágítási eredményeknek és stratégiai javaslatoknak a megbeszéléséről szólt, hanem a magyar felsőoktatás helyzetéről is.
Hankó Balázs arról beszélt, hogy az elmúlt évek során sikeresen újult meg a magyar felsőoktatás, a magyar innováció. Egyetemeink lépnek előre a nemzetközi rangsorokban – mondta, hozzátéve: az innovációs ráfordítások az elmúlt 10 évben megduplázódtak, tavaly elérve az 1042 milliárd forintot. Elmondta: az elmúlt tíz év során 3000-ről 6500 főre emelkedett az egymillió főre jutó kutató-fejlesztők száma a vállalati szektorban.
Ezzel szemben az ADF szerint ezek az állítások „éles ellentétben állnak a valósággal. A privatizált és alapítványosított egyetemek kiestek az Erasmus-programból és más uniós tudományfinanszírozási rendszerekből is, az Erasmus helyettesítésére kitalált Pannon Programban pedig a Hankó által vizionált 8000 ösztöndíjas helyett jelenleg körülbelül csak 700-an vesznek részt. Az állami egyetemek ugyan hozzájutnak még uniós forrásokhoz, de működésük katasztrofálisan alulfinanszírozott, és a külföldi partnerek velük sem szívesen kötnek szerződést.”
A HUN-REN átvilágítását végző Alexander Zehnder megállapításait az ADF szerint a miniszter és a HUN-REN vezetése pedig szándékosan félreérti.
Gulyás Balázs a HUN-REN a workshopon vezetője beszélt, hogy a hálózati és kutatóhelyi szinten feltárt strukturális problémák miatt alapvető változtatásokra van szükség. A tudományos eredmények a legtöbb kutatóhely esetében megfelelőnek, esetenként kiválóak, de a kutatóhálózat egészének szerkezete módosításra szorul. A legtöbb kutatóhely ugyanis nem rendelkezik stratégiával, a kutatási infrastruktúrákat nem menedzselik és azok nem eléggé elérhetők a kutatók számára. A kutatási spektrum sok kutatóhelyen túl széles, a kutatási portfóliók széttagoltak, a kutatóhelyek potenciálját jobban ki kell használni.
AZ ADF most Zehndert idézve vág vissza: „az állami finanszírozású alapkutatások önmagukban is hozzájárulnak a gazdaság fejlődéséhez, akkor is, ha konkrét haszonnal azonnal és közvetlenül nem járnak.” Zehnder, mint az ADF írja, hosszútávú megállapodásról beszél a kormány és a kutatóhálózat között a célok elérése érdekében nem arról, hogy az állam maga alá gyűri a hálózatot, ahogyan az korábban történt.”
Az ADF szerint a kutatóhálózatot vezető Gulyás Balázs és Jakab Roland elképzelései, valamint a Hankó Balázs által vázolt tervek mindezzel teljesen ellentétesek. Hangsúlyozzák: „az MTA-tól való elszakítás óta a kutatóhálózat autonómiája még az alapítványosított egyetemek szintjét sem éri el. A kutatók és dolgozók közösségének – szemben például egy valóban működő egyetemi szenátussal – nincs beleszólása az ügymenetbe, az érdekképviseletek a jelenlegi szervezeti struktúrában nem vehetnek részt sem a döntéshozatalban, sem a működés felügyeletében, a vezetés nem hajlandó tárgyalni velük. A hálózat vészesen alulfinanszírozott, a bérek megdöbbentően alacsonyak, a PhD-val és több nyelvvizsgával rendelkező pályakezdő kutatók fizetése nem haladja meg a garantált bérminimumot, tehát azt a bért, amit bármilyen középfokú végzettséget igénylő munkakörben fizetni kell. A hálózaton belüli szervezeti átalakítások ötletszerűek, mint ahogy a finanszírozás is.”
Szerintük erős a gyanú, hogy „az eddig még állami intézményként, az MTA vagyonával működtetett hálózatot az alapítványba kényszerített egyetemekhez hasonlóan megpróbálják privatizálni, illetve valamilyen piaci formában tovább működtetni."