Elkészítették a Pókember hálóvetőjét

Peter Benjamin Parker Pókemberként (legalábbis az eredeti, 1962-es képregényben) maga fejlesztette ki a hálóvetőjét, ami Jesse Kavadlo, a Marylandi Egyetem irodalomprofesszora szerint fontos eleme a történetnek: jól mutatja a hatvanas évek technológiai optimizmusát Amerikában, és azt is, hogy a szuperhős nem egyedül egy pókcsípésnek köszönheti az erejét, hanem a saját tudásának és kreativitásának is.

Peter Parker története inspirálta a Tufts Egyetem kutatóit is arra, hogy megpróbálják a valóságban is létrehozni a hálóvetőt, az eredményeikről pedig egy nemrégiben megjelent tanulmányban számoltak be. Az igazi hálóvető még nem tart ott, mint a képregényes, így például a vele létrehozott fonál nem bírná el egy ember súlyát, de kisebb tárgyakat már fel lehet emelni vele.

Az egyetem Silklab kutatórészlegén létrehozott folyékony, de azonnal megszilárduló, tapadós anyagot a selyemlepke gubójából nyerték ki. A gubókat egy oldatban fibroinokra, oldhatatlan fehérjékre bontották, majd a megfelelő adalékanyagok hozzáadásával elérték, hogy a levegővel érintkezve a fonál megszilárduljon.

Szerencsés véletlen

A felfedezés egy véletlennek köszönhető: a Silklab általában nem a Pókember fegyvereinek lemásolásán dolgozik, hanem például olyan erős ragasztókon, amelyek víz alatt is működnek. Egy ilyen ragasztó fejlesztése közben tűnt fel az egyik kutatónak, hogy a laborfelszerelés tisztítása közben az egyik edény aljában pókhálószerű anyag formálódik. Marco Lo Presti, az esetet megfigyelő kutató acetonnal tisztította a felszerelését, ezért a kutatók ezen a vonalon indultak el, a ragasztó pedig dopamint tartalmazott.

A fibroinok lassan félszilárd hidrogél állagot vesznek fel, ha acetonnal vagy etanollal kezelik őket, de a dopamin jelenlétében csaknem azonnal megszilárdulnak. A kapott anyagot egy tűből kilőve a kutatók olyan anyagot kaptak, amelyből a levegőn az aceton elpárolgott, a vonál pedig megszilárdult, de előtte hozzátapadt a célponthoz. Az anyag szakítószilárdságát kitozánnal, a tapadósságát pedig borát pufferoldattal növelték meg.

A kapott anyag a saját súlyának nyolcvanszorosát is elbírja, és a Pókember fonalához hasonlóan számos célra felhasználható, a kutatók egyebek mellett egy szikét, egy kémcsövet és egy fadarabot is felemeltek vele. Lo Presto szerint a kísérlethez az inspirációt nem a természetből merítették, hanem kifejezetten a Pókemberből, a pókok ugyanis nem szokták kilőni a fonalukat – ami ezerszer erősebb, mint a most létrehozott anyag, kezdetnek viszont ez sem rossz.