Végre tudjuk, hogy a kutyák miért úgy rázzák le magukról a vizet, ahogy
Ha például a nyakukra cseppentett folyadékkal stimulálják őket, a kutyáktól a macskákig és egerekig, mindenféle szőrös állat hasonló rázkódást produkál. Az új kutatások szerint az emlősök bőrében található C-LTMR nevű receptor felelős a jellegzetes mozgásért, amellyel lerázzák magukról a vizet.
„Bonyolult viselkedésről van szó” – mondja Dawei Zhang, aki a Harvard Medical School doktoranduszaként vett részt abban a kutatásban, amelynek eredményeit a napokban tették közzé a Science című folyóiratban. A Live Science-nek Zhang kifejtette, hogy az állatok egyedeken és fajokon átívelően hajlamosak ugyanolyan frekvencián és hasonló módon, általában egyszerre három, oda-vissza rázással reagálni a vízre, de eddig senki sem tudta, hogy milyen receptorok és idegek váltják ki ezt.
A kutatók először olyan genetikai mutációkat hoztak létre egerekben, amelyek kiiktatták a bőr receptoraiban lévő, mechanikai ingereket (azaz nyomást, rezgést, mozgást) érzékelő idegsejt csoportot, illetve a hőmérséklet-változást érzékelő receptorokat. Azt találták, hogy a hőmérséklet-változást nem érzékelő egerek megremegtek, amikor nedvességcseppek érték őket. A mechanikai ingereket nem érzékelő egerek azonban nem.
Három receptorra szűkítették le a vizsgálat körét, amelyek mindegyike nagyon enyhe érintésre reagál. Amikor a kutatók a C-rostos receptoroknak (C-LTMR) nevezett idegtípust stimulálták, az egerek úgy remegtek, mintha zápor zúdult volna a nyakukba. A C-LTMR-ek a szőrös állatok szőrtüszőiből származó jeleket továbbítják, így az új tanulmány szerint arra specializálódtak, hogy olyan apró, zavaró ingereket érzékeljenek, mint a csúszó-mászó paraziták vagy akár a vízcseppek. Lényegében védekező rendszerről van szó, amellyel megszabadulnak a bundájukon megjelenő, potenciálisan káros ingerektől.
Hogy az emberekben megmaradt-e ennek a rázkódási reakciónak a maradványa, illetve, hogy mi borzongásunk a fenti jelenséghez hasonló-e, az továbbra nyitott kérdés.