Kereken 180 éve jelent meg Poe mesterműve, A holló, ami majdnem papagáj lett

Edgar Allan Poe 1845-ben ledobta az atomot: ekkor, pontosabban 1845. január 29-én jelent meg a leghíresebb verse, A holló, ami az Aranybogár megjelenése után viszonylag ismert költő nevét már egész Amerikával megismertette. A vers a New York-i The Evening Mirrorban jelent meg először, és bár hihetetlen sikernek bizonyult, a költő mindössze 9 dolláros honoráriumot vehetett érte kézhez – igaz, A holló rövid időn belül tíz különböző lapban, ugyanebben az évben pedig egy verseskötetben is megjelenhetett.
Ennyi publikáció és a hirtelen jött ismertség a Time magazin szerint már elég volt ahhoz, hogy a költő átmenetileg megszabaduljon az anyagi gondjaitól – vagy legalábbis ahhoz, hogy ne nyomorogjon. Poe a vers megírásakor semmit sem bízott a véletlenre, és bár egyes kritikusai szerint sokat merített más költők munkáiból, Poe ahhoz ragaszkodott, hogy a versszakok formájában legalábbis egyedinek számít.
Majdnem papagáj lett
A vers főhőse a feleségét, Lenore-t gyászolja, akit Poe nagy valószínűséggel a saját feleségéről, Virginia Clemmről mintázott, aki ekkoriban már tuberkolózisban haldoklott. A Lenore név Floyd Stovall irodalomtörténész szerint több szempontból is szerencsés választásnak bizonyult, az éteri hangzáson kívül azért is, mert jól rímel arra, hogy nevermore.
Némileg meglepő, hogy egyes feltételezések szerint a holló figurája is valós szereplőn alapul, méghozzá Charles Dickens hollóján, akit Gripnek hívtak, és akivel a költő személyesen is találkozott. Ez nagy szerencse, mert ugyan Poe eredeti terveiben is egy beszélő madár szerepelt, de kezdetben papagájban gondolkodott, ami valószínűleg jóval kevésbé működött volna, mint a holló.
A közönséggel ellentétben a kortárs költők többsége nem fogadta túl nagy lelkesedéssel a verset, és Poe az átmeneti anyagi fellendülésen túl nem sokat profitált belőle: négy évvel a megjelenése után, 1849-ben halt meg, továbbra is szűkös anyagi körülmények között.