Őssejtekből készült szívizomtapasz hozhat áttörést a szívelégtelenség kezelésében

Őssejtekből készített szívizomtapasz segíthet a jövőben a szívelégtelenség kezelésében, írta meg szerdán a New Scientist, amit főemlősökön végzett sikeres állatkísérletek után már embereken tesztelnek.

Wolfram-Hubertus Zimmermann, a németországi Göttingeni Egyetem kutatója és kollégái pluripotens – vagyis lényegében bármilyen sejttípussá differenciálódni képes – őssejtekből állítottak elő szívizomszövetet és kötőszövetet. A 28 napig tenyésztett sejtekből egy 4x4 centiméteres tapaszt hoztak létre, ami a normál szívizomhoz hasonlóan képes összehúzódni.

A szerdán a Nature folyóiratban közölt kutatás szerint ezután a szívizomtapaszt hat, krónikus szívelégtelenséggel küzdő rézuszmajom szívére helyezték, úgy, hogy azok lefedjék a károsodott területet. A majmok fele kettő, míg a maradék öt tapaszt kapott. Hat hónappal később kiderült, hogy az öt tapaszos majmok szíve minden egyes szívverésnél 7 százalékkal nagyobb mennyiségű vért tudott pumpálni, míg a két tapaszos majmoknál nem történt szignifikáns változás.

Ehhez képest a kontrollcsoporthoz tartozó állatoknál, amik nem kaptak tapaszt, 2,5 százalékos csökkenést figyeltek meg ugyanezen időszak alatt. A pozitív eredmények után a szívizomtapaszt már 15, előrehaladott szívelégtelenségben szenvedő emberen is kipróbálták. Egy páciens esetén, aki a tapasz beültetése után nem sokkal szívtranszplantációt kapott, meg tudták vizsgálni az eljárás hatását. Kiderült, hogy a tapasz szívizomsejtjei nemcsak, hogy átvészelték a három hónapos időszakot, hanem mellékhatások nélkül integrálódtak is.

Bár a kutatók szerint ezek még korai eredmények, a szövettapaszok azon ritka kezelések közé kerülhetnek, amik segíthetnek a szívelégtelenségben szenvedők keringési funkcióinak helyreállításában – amire jelentős igény mutatkozik. Zimmermann szerint jelenleg a terápiára szoruló páciensek 99 százaléka nem részesül megfelelő kezelésben.