A korai emlősök nagyjából mind szürkésbarnák voltak

2025. március 14.
tudomány

Fejlett képalkotó módszerek és az élő emlősökben jelenlévő pigmenttermelő sejtek alapos vizsgálata után egy kutatócsoport feltárta, hogyan nézhetett ki ősi emlős rokonaink bundája. A kutatók különböző emlősközeli vagy emlős csoportot képviselő példányban feltűnő azonosságot találtak, amely arra utalt, hogy ezeknek a kihalt állatoknak mintázat nélküli, sötétbarna bundájuk volt – szál be a Popular Science.

Az első emlősszerű állatok a dinoszauruszok mellett a mezozoikumban jelentek meg. A megkövesedett csontok és csontváz lenyomatok alapján a paleontológusok régóta azt feltételezik, hogy ezek a korai előemlősök (és a későbbi valódi emlősök) meglehetősen kicsik voltak. A legtöbbjük nem volt nagyobb, mint egy rágcsáló, és a ragadozók elkerülése érdekében főként éjszaka voltak aktívak – a szemgödrök mérete konkrét bizonyítékai ennek az éjszakai életmódnak.

A szín nem esztétikai kérdés csupán: többfunkciós alkalmazkodás, amely olyan célokat szolgálhat, mint a hőszabályozás, álcázás, párválasztás, kommunikáció és védekezés. „A korai emlősök kinézetéből megérthető, hogyan éltek, és mikor kezdett kialakulni a jelenlegi sokféleség" – mondja Matthew Shawkey, a belgiumi Genti Egyetem evolúcióbiológusa.

Az eredmények „megerősítik azt, amit gondoltunk, azaz, hogy a korai emlősök a dinoszauruszok árnyékában éltek. Ez nemcsak méretüket és sokféleségüket korlátozta, hanem színezetüket is” – részletezi a kutató. „Alapvetően a dinoszauruszok kisméretű táplálékai voltak.”

Shawkey és kollégái felépítettek egy adatbázist az élő emlősökről. Spektrofotometriával számszerűsítették 116 modern faj színét, és elektronmikroszkóppal alaposan megvizsgálták az egyes állatok melanoszómáit, amelyek a melanocita sejtek belsejében lévő melanin-termelő és -tároló zsákok. Összefüggéseket találtak a szőr színe és a melanoszómák alakja és mérete között, és ez alapján felállítottak egy modellt. Majd közeli felvételeket készítettek hat nagyon jól megőrződött, 165-120 millió éves fosszíliáról, amelyeket Kína északkeleti részén tártak fel. Elég részletesek voltak, a szőrzet és az egyes szőrszálak bonyolult lenyomatát is tartalmazták. A fosszíliák között volt két repülő mókusszerű sikló, egy vakondszerű ásó, egy fára mászó és két különböző szárazföldi lény.

Azt találták, hogy a megkövesedett melanoszómák nagyon hasonlóak voltak egymáshoz: ovális alakúak és közepes méretűek. Összességében a kihalt fajok sokkal kisebb változatosságot mutattak, mint a modern fajok, a tudósok emlősmodelljüket felhasználva azt állítják, hogy ezek a melanoszóma méretek egy egérszürke-barna árnyalatnak feleltek volna meg. A példányok között és azokon belül is volt némi eltérés, de nem elég ahhoz, hogy különböző színűnek nevezzük őket. Valószínűleg az univerzális tompa, sötét szín segített ezeknek a korai emlősöknek abban, hogy éjszaka hatékonyabban álcázzák magukat és melegen tartsák a testüket.