A korai emlősök nagyjából mind szürkésbarnák voltak

Fejlett képalkotó módszerek és az élő emlősökben jelenlévő pigmenttermelő sejtek alapos vizsgálata után egy kutatócsoport feltárta, hogyan nézhetett ki ősi emlős rokonaink bundája. A kutatók különböző emlősközeli vagy emlős csoportot képviselő példányban feltűnő azonosságot találtak, amely arra utalt, hogy ezeknek a kihalt állatoknak mintázat nélküli, sötétbarna bundájuk volt – szál be a Popular Science.

Az első emlősszerű állatok a dinoszauruszok mellett a mezozoikumban jelentek meg. A megkövesedett csontok és csontváz lenyomatok alapján a paleontológusok régóta azt feltételezik, hogy ezek a korai előemlősök (és a későbbi valódi emlősök) meglehetősen kicsik voltak. A legtöbbjük nem volt nagyobb, mint egy rágcsáló, és a ragadozók elkerülése érdekében főként éjszaka voltak aktívak – a szemgödrök mérete konkrét bizonyítékai ennek az éjszakai életmódnak.

A szín nem esztétikai kérdés csupán: többfunkciós alkalmazkodás, amely olyan célokat szolgálhat, mint a hőszabályozás, álcázás, párválasztás, kommunikáció és védekezés. „A korai emlősök kinézetéből megérthető, hogyan éltek, és mikor kezdett kialakulni a jelenlegi sokféleség" – mondja Matthew Shawkey, a belgiumi Genti Egyetem evolúcióbiológusa.

Az eredmények „megerősítik azt, amit gondoltunk, azaz, hogy a korai emlősök a dinoszauruszok árnyékában éltek. Ez nemcsak méretüket és sokféleségüket korlátozta, hanem színezetüket is” – részletezi a kutató. „Alapvetően a dinoszauruszok kisméretű táplálékai voltak.”

Shawkey és kollégái felépítettek egy adatbázist az élő emlősökről. Spektrofotometriával számszerűsítették 116 modern faj színét, és elektronmikroszkóppal alaposan megvizsgálták az egyes állatok melanoszómáit, amelyek a melanocita sejtek belsejében lévő melanin-termelő és -tároló zsákok. Összefüggéseket találtak a szőr színe és a melanoszómák alakja és mérete között, és ez alapján felállítottak egy modellt. Majd közeli felvételeket készítettek hat nagyon jól megőrződött, 165-120 millió éves fosszíliáról, amelyeket Kína északkeleti részén tártak fel. Elég részletesek voltak, a szőrzet és az egyes szőrszálak bonyolult lenyomatát is tartalmazták. A fosszíliák között volt két repülő mókusszerű sikló, egy vakondszerű ásó, egy fára mászó és két különböző szárazföldi lény.

Azt találták, hogy a megkövesedett melanoszómák nagyon hasonlóak voltak egymáshoz: ovális alakúak és közepes méretűek. Összességében a kihalt fajok sokkal kisebb változatosságot mutattak, mint a modern fajok, a tudósok emlősmodelljüket felhasználva azt állítják, hogy ezek a melanoszóma méretek egy egérszürke-barna árnyalatnak feleltek volna meg. A példányok között és azokon belül is volt némi eltérés, de nem elég ahhoz, hogy különböző színűnek nevezzük őket. Valószínűleg az univerzális tompa, sötét szín segített ezeknek a korai emlősöknek abban, hogy éjszaka hatékonyabban álcázzák magukat és melegen tartsák a testüket.