Egy friss kutatás különböző vírusok gazdaváltásait vizsgálta, és egy hatalmas víruscserélő hálózatot tárt fel gerinces állatok között. François Balloux genetikus a Qubitnek elmondta, nem egy-egy fenyegető vírusra, hanem a széleskörű felderítésre kellene koncentrálni.
Mi a közös a macskákban, a nyulakban, a vízilovakban, a vombatokban, a tasmán ördögökben és a hangyászsünökben?
AI-rajzművésztől a laboratóriumi állatokon át a nanovilágig rengeteg témát ölel fel a szeptember 29-30-án megrendezett programsorozat interaktív beszélgetésekkel, workshopokkal és előadásokkal gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
A városokban vadon élő emlősök számára egyre barátságtalanabbá válhat a környezet a globális felmelegedés miatt. A kopár városok helyett a zöldebb nagyvárosok jelenthetnek menedéket számukra.
A rekorder vándormadarak életük során annyit repülnek, hogy többször eljuthatnának a Holdra meg vissza, és a hosszúszárnyú bálna, a kérgesteknős, a mongol farkas vagy a sarki nyúl sem ijed meg a távolságtól. De melyik állat képes megtenni 13 560 kilométert 11 nap alatt?
A sauteur d’Alfort nyúlfajta egyetlen genetikai mutációnak köszönheti rendkívüli képességét.
Amotz Zahavi evolúcióbiológus szerint a jelzések költségessége garantálja az állatok közti őszinte kommunikációt, míg Számadó Szabolcs és kollégái most arra jutottak, hogy a megbízható jelzéseknek sokszor egyáltalán nincs költségük, vagy egyenesen hasznosak, ami garantálja fennmaradásukat az evolúció során.
Miután a közös őstől eredeztethető állatok és gombák útjai elváltak, genomjaik evolúciója jelentősen eltérő irányt vett, mondja a kutatásban vezető szerepet vállaló Szöllősi Gergely evolúciógenetikus.
Az 1950-es években egyetlen hódvár sem volt Alaszka sarkkörön túli részén, mára a műholdak több mint 11 ezret azonosítottak.
Azzal, hogy a birkák rendszeresen lecserélik a vezetőjüket, a csoport folyamatosan frissíti a környezetről beszerzett információit, és kollektív intelligenciáról tesz tanúbizonyságot.
Az óriáslajhárokat és elefántszerű növényevőket ábrázoló dél-amerikai festmények évszázadokon át készülhettek. Amikor a Homo sapiens találkozott egy ismeretlen állattal, vörös okkerrel, azaz vasoxiddal örökítette meg.
A kígyók még télen is előjönnek rejtekhelyeikről, a madarak biztonságos távolságba repülnek, a háziállatok pedig már órákkal az adott természeti katasztrófa bekövetkezése előtt nyugtalanul viselkednek. A kutatók néhány éve kezdték vizsgálni, hogy használhatná-e az ember az állatok viselkedését például földrengés-előrejelzésre.
Európában a bölények, a hódok és a rénszarvasok, Ázsiában a vadlovak és a farkasok, míg Észak-Amerikában a medvék és a rozsomákok visszatelepítésével lehetne helyreállítani a biológiai sokféleséget. A ragadozók a növényeket védhetik, a növényevőknek pedig a tápanyagkörforgásban és a tüzek megfékezésében is fontos szerepük van.
A zoológusok mintegy 1500 olyan állatfajt ismernek, amelyeknél mindennapos az azonos nemű egyedek közötti szex. Ez a legújabb kutatások szerint evolúciós szempontból épp olyan hasznos lehet, mint az utódnemzéshez vezető, különböző neműek által űzött verzió.
A növényi lélek mint feltevés évezredeken át gondot okozott a természetfilozófusoknak. Ha a növényeknek is van lelkük, hogyan különböztethetők meg az állatoktól? Morálisabb-e a vegán étrend? Hasonló provokatív kérdések megválaszolásához visz közelebb egy új kötet, amely az élet és a lélek kapcsolatát a növények természetfilozófiai elemzésén keresztül mutatja be.