Miért omlott össze egy magasház Bangkokban, több száz kilométerre a mianmari földrengéstől?
Több mint 960 kilométer választotta el a pénteki mianmari földrengés epicentrumát Bangkok felhőkarcolóitól, amelyek meginogtak és kilengtek, egy 33 emeletes, épülőfélben lévő magasház pedig összedőlt. Hogyan okozhatott a mianmari földrengés Bangkokban is rezgéseket és tragédiát?
A választ az alacsony frekvenciájú szeizmikus hullámok jelentik, amelyek hatalmas távolságokat képesek megtenni – magyarázza a jelenséget cikkében a New York Times.
A nagy földrengések egyidejűleg különböző frekvenciájú rengésekből állnak. Egyesek gyors rázkódásokat, mások alacsony frekvenciájú kilengéseket okoznak. Így volt ez múlt pénteken is, amikor a mianmari földrengés heves, nagy frekvenciájú szeizmikus hullámokat keltett; ezek alacsony épületeket pusztítottak el a rengés epicentrumának közelében, Mianmar második legnagyobb városa, Mandalay mellett. Az alacsony frekvenciájú hullámok ezzel szemben a földkéreg mentén, nagyobb távolságokra terjednek.
Az ilyen típusú szeizmikus hullámok a magas épületekre különösen is hatnak, de az épületek a magasságuktól és persze az építési technológiától függően különbözően reagálnak a földrengésekre. Egy tízemeletes épület egy másodperc alatt inog egyik oldalról a másikra, egy ötven emeletes épületnél öt másodperc ugyanez a mozgás.
Az alacsony frekvenciájú szeizmikus hullámok kulcsszerepet játszottak abban az 1985-ös földrengésben, amikor Mexikóvárosban 900 épület semmisült meg, vagy rongálódott meg – idézi föl a lap. A 8,0 erősségű földrengés epicentruma azonban viszonylag messze volt, több mint 320 kilométerre a várostól. A kutatók akkor arra a következtetésre jutottak, hogy a szeizmikus hullámok különös erővel rezonáltak a város agyagos és iszapos talaján.
Hasonló dinamika játszódott le múlt pénteken is: ahogy az alacsony frekvenciájú rengés végigsöpört a délkelet-ázsiai szárazföldön, a thaiföldi fővárosban és környékén felerősödött, mivel a város a Chao Phraya folyó deltájának puha talajára épült.
Mexikóvárosban 1985-ben a szeizmikus hullámok frekvenciája kulcsfontosságú volt az eseményekben. Egy amerikai tudósokból álló csoport arra a következtetésre jutott, hogy a súlyos károk nagy része a hét és tizennyolc emelet közötti magasságú épületekre korlátozódott. Ehhez képest a régebbi, alacsony falazatú épületek általában jól ellenálltak a rezgéseknek, csakúgy, mint a masszív, kőből épült házak, még ha közelebb is voltak az epicentrumhoz.
Korábban az uralkodó elképzelés az volt, hogy erősebb, merevebb épületeket kell építeni, ez azonban az évtizedek során megváltozott, és a mai felhőkarcolók rugalmasabbak. Ez a kialakítás jól ellenáll a 6-os erősségű földrengések esetén, amelyek gyakrabban fordulnak elő. A ritkább, nagyobb rengések következményei azonban súlyosabbak lehetnek, ebbe a sorba tartozik az a 7,8-as erősségű földrengés is, amely két évvel ezelőtt több mint 50 ezer ember halálát okozta Törökországban.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: