Az időszámításunk előtti 12. századot megelőző évszázadokat a civilizációs felemelkedés, a technológiai fejlődés és a kereskedelmi kapcsolatok kiépítése jellemezte, aztán néhány évtized alatt dominóként dőltek össze a legnagyobb birodalmak. A régész-történész Eric H. Cline számos érdekes elméletet felvet a bukás okairól: rejtélyes tengeri törzsek, globalizációs törekvések és a klímaváltozás is közrejátszhatott a hirtelen pusztulásban.
Rangsorolták a Föld országait abból a szempontból, hol ússza meg az ember a legnagyobb eséllyel az emberi társadalmak pusztulását. Az a rossz hír, hogy a legjobb helyek mind szigetek.
Gaya Herrington, a KPMG vezető elemzője tanulmányában összevetette a múlt századi prognózist a friss empirikus adatokkal, és arra jutott, hogy jó úton járunk az összeomlás felé.
Műholdfelvételeken észlelték az Amery jégpolcon kialakult, 2019 júniusában felszívódott tó eltűnését. Ha ezek az esetek megismétlődnek, egymást erősítve fokozhatják a hidrofrakciót a déli kontinensen.
Bár az egyes államok sokszor lassan hozzák nyilvánosságra, vagy egyenesen titkolják, hogy mekkora gazdasági visszaeséshez vezetett eddig a válság, és mi jöhet még, a magáncégek által közölt, valós időben követhető adatokból látványosan kirajzolódik a csökkenés mértéke.