Korábban már részletesen megírtuk, hogy miféle ökológiai, illetve ökotoxikológiai veszélyekkel jár a kémiai szúnyogirtás, amelyről az is ismert, hogy egyénileg és kollektíven is nagyon súlyos árat fizetünk érte. Öröm az ürömben, hogy az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság évek óta egyre bővülő területen folytat biológiai szúnyoggyérítést.

Azt is megírtuk, hogy a Culicidae rendszertani családhoz sorolt csípőszúnyogok elleni szelektív mikrobiológiai védekezést a Bacillus nembe tartozó talajlakó baktériumok (Bacillus thuringiensis israelensis, Bacillus sphaericus) segítségével végzik. Ezek a mikrobák a természetes életfolyamataik során olyan spórákat termelnek, melyeket a szúnyoglárvák elfogyasztanak. A spórákból az irtani kívánt szúnyogfajok lárváinak bélcsatornájában a fehérjebontás során olyan anyagok képződnek, amelyek megtámadják a bélbolyhok falát. Ennek következtében az emésztőcsatorna tartalma a testüregbe kerülve mérgezést, így a lárvák pusztulását okozza. A módszer előnye a nagyfokú szelektivitás, az, hogy az alkalmazási dózisok szigorú betartása mellet a többi vízi élőlényre nem ártalmas, a szárazföldi rovarokra pedig értelemszerűen nincs hatással. A biológia metódus megelőzésként is felfogható, mert a szúnyoglárvákra és nem a kifejlett egyedekre hat, szemben a kémiai védekezéssel, amely a felnőtteket veszi célba, így egy hatékony irtás csak néhány napig érezhető, mert a vizekben már fejlődik a következő generáció.

Ugyanakkor a környezet- és természetkímélő technológia hátulütője, hogy a célterületek zömmel sűrű növényzettel borítottak, így komoly probléma, hogy a mikrobiológiai „hatóanyag” nem jut el a vízfelszínig, vagyid oda, ahol a lárvák táplálkoznak. Megoldásként a permetezendő folyadékot valamilyen granulátumra, például homokra, vagy műanyagra rögzítik, ám az előbbiek de ez a módszer is számos nehézségbe ütközik. A sokszor használt homokszemcsék, bár természetes anyagok, éles széleik károsíthatják a növényeket, ráadásul túl gyorsan süllyednek le az aljzatra. A „műanyag hordozók ugyan kiküszöbölik ez utóbbi problémát – hiszen könnyű szemcseként sokáig lebegnek a felszínen –, de a kémiai irtószerekhez hasonlóan környezetkárosítók. A speciális fehérjékből készült jégpelletek is jó megoldást jelentenek, de gyors olvadásuk korlátozza a használatukat, különösen azokon a meleg klímájú területeken, ahol jellemzően nagy a szúnyog-koncentráció” – olvasható a HUN-REN hétfői közleményében.

A Természettudományi Kutatóközpont, az ELTE TTK Kémiai és a Fizikai és Csillagászati Intézet, valamint a Bay Zoltán Kutatóintézet munkatársai most egy olyan hordozó granulátummal rukkoltak ki, amely úgy hatékony, hogy egyben környezetbarát, állítja a HUN-REN. A metódus lényege, hogy a hordozó „kombinálja” a gipsz, a cement és a tapétaragasztóként ismert karboximetil-cellulóz tulajdonságait, így a szúnyoglárvákat írtó matériát „egy lyukacsos adszorbensre lehet felvinni”. A víz felszínére szórt szemcsék sokáig lebegnek, aztán pedig „vízzel telítődve, természetes anyagként süllyednek az aljzatra”.