Annak ellenére, hogy a légi úton kijuttatható kémiai irtószerek engedélye toxikológiai okok miatt és az EU-s normatíváknak megfelelően 2019-ben megszűnt, a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) július végétől trópusi betegségekre hivatkozva járványügyi megfontolásokból 180 napra újra engedélyezte a légi permetezést a köztudottan környezetszennyező idegmérgekkel. Augusztus első hetében az országos tisztifőorvos egyedi engedélyével a jelentősebb szúnyogártalommal sújtott térségekben légi kezelésekkel egészítik ki a földi gyérítéseket.

Mindezt úgy, hogy a hazai szúnyogkutatók szerint egyáltalán nincs tudományosan megalapozott bizonyíték arra, hogy a honos, illetve inváziós fajok bármelyike miatt is járványügyi helyzetet kellene elrendelni.

A magyarországi szúnyoghelyzetről a hazai kutatások egyikét vezető Garamszegi László Zsoltot, az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetét (ÖK-ÖBI) igazgató evolúcióbiológus-ökológust kérdeztük.

Biológiai vagy kémiai gyérítés?

„A deltametrin és más piretroid hatóanyagtartalmú biocid termékek olyan nem specifikus idegmérgek, amelyek a csípőszúnyogokon túl számos más hasznos (beporzást, lebontást, kártevők fogyasztását végző) rovarfajra is mérgezőek, de felhalmozódnak a vízi gerincesekben is, így tömeges halpusztulást is okozhatnak. A légi úton történő kijuttatás veszélye még az elsodródás, amely során akár természetvédelmi területek is károsodhatnak” – mondja az aktuális gyérítési akcióról Garamszegi.

A csípőszúnyogok ellen jelenleg használt kémiai irtószerek az ökológus szerint komoly veszélyt jelentenek számos vadon élő, jelentős ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtó rovarra. A vegyi irtás halálos a Dixida (több bioindikátor faj tartozik ide), a Chironomidae (lárvái algafogyasztók, tavak eutrofizációját akadályozzák meg), és a Tipuloidea (lárváik a lebontásban játszanak szerepet) szúnyogcsalád fajaira is, amelyek meghatározó tagjai a táplálékláncnak. Továbbá számos más ízeltlábú, például a korai fejlődési stádiumban lévő pókok, illetve olyan rovarok, mint a katicabogarak (Coccinellidae), fátyolkák (Neuropterida), darazsak (Vespidae) fajaira is. A Magyarországon bevetett deltametrin típusú irtószereket a nemzetközi kutatások toxikusnak találták a házi- és vadméhekre is. Bár szúnyogirtás előtt a méhészeket elvben ugyan figyelmeztetik, és az egyes irtószereket általában háziméhekre tesztelik is, ez nem feltétlenül reprezentatív más beporzókra, így a vadméhfajokra sem.

Garamszegi szerint a közvetlen lepermetezéstől a felnőtt, de a szennyezett virágpor fogyasztásától a még lárva stádiumban lévő – Magyarországon közel 700 fajjal jelen levő – vadméhek is elpusztulnak. A mezőgazdasági termelés és a biodiverzitás szempontjából is fontos szabóméh (Megachile), poszméh (Bombus) és faliméh (Osmia) fajoknál számos dokumentált esetben kimutattak már a szúnyogirtásban használt szerek általi pusztulást.

„Meg kell említeni a szubletális hatásokat is, amelyek során nem feltétlenül pusztulnak el a rovarok, de más fontos funkciójuk sérül, például rövidül az élettartamuk, csökken a hímivarú egyedek száma, csökken a lárvák etetésének intenzitása, és kevesebb lesz a hazatérő egyed. Rendszeresen hallani a kémiai védekezés melletti érvként, hogy a ténylegesen kijuttatott méreganyag alacsony koncentrációja miatt többnyire csak az arra érzékeny csípőszúnyogok pusztulnak el. Ennek ellenére nem ismerünk olyan vizsgálatot, amelyek hazánkban, a jelenleg használt irtási gyakorlatok széleskörű ökológiai következményeit tudományos igényességgel feltárták volna”

– fogalmaz az ökológus.

Ráadásul problémás lehet a permetezés logisztikája is, ha a földi szóráshoz nem megfelelő infrastruktúrával készülnek fel az irtást végzők. A megnövekedett igény miatt előfordulhat, hogy egy permetezőkocsinak több települést kell bejárnia éjszakánként, de ez így hatástalan lesz, mert sok helyen az irtás a szúnyogok aktív időszakán kívülre fog esni, és helyettük más éjjel repülő ízeltlábú fog elpusztulni – mondja Garamszegi.

„Rendszeresen hallani, hogy a kémiai védekezés során használt vegyszer emberre egyáltalán nem ártalmas, mégis azt kérik tőlünk, hogy az irtás alatt az ablakokat csukjuk be vagy a kertből szedett gyümölcsöket mossuk meg. Tudnunk kell, hogy nagy mennyiségben, vagy a folyamatos kitettség esetén (akár bőrön át vagy belégzéssel bejutva) több egészségügyi problémával szembesülhetünk. Olyan ez mint a dohányzás: tudjuk, hogy nagy mennyiségben a nikotin rákot okoz, és a mi felelősségünk és döntésünk, hogy elszívunk egy szál cigarettát vagy nem. Ugyanígy a polgárok is jogosultak az objektív és tényszerű tájékoztatásra a szúnyogirtó szerek káros hatásait illetően – csak ennek tudatában tudják felmérni, hogy igényelnek-e kémiai szúnyogirtást vagy nem”.

Az ökológus kutató szerint a biológiai gyérítés – ami Ausztriában a szúnyogok elleni védekezés 98 százalékát jelenti, de még Szerbiában is felerészt így irtanak – egészen más elveken alapul. „A kémiai, vagyis vegyszeres irtás alternatívája egy olyan bakteriális toxin, amely specifikusabb a csípőszúnyog lárvákra” – mondja Garamszegi.

Közelebbről: egyes talajlakó mikrobák a természetes életfolyamataik során olyan spórákat termelnek, amelyeket a szúnyoglárvák elfogyasztanak. A spórákból az irtani kívánt szúnyogfajok lárváinak bélcsatornájában olyan anyagok képződnek, amelyek megtámadják a bélbolyhok falát. Ennek következtében az emésztőcsatorna tartalma a testüregbe kerülve mérgezést okoz, a lárvák pedig elpusztulnak. A módszer előnye Garamszegi szerint a nagyfokú szelektivitás, vagyis hogy az alkalmazási dózisok szigorú betartása mellet a legtöbb vízi élőlényre nem ártalmas, a szárazföldi rovarokra pedig értelemszerűen nincs hatással.

Ráadásul, a biológia metódus megelőzésként is felfogható, mert a szúnyoglárvákra és nem a kifejlett egyedekre hat, szemben a kémiai védekezéssel, amely a felnőtteket veszi célba, így egy hatékony irtás csak néhány napig érezhető, mert a vizekben már fejlődik a következő generáció – figyelmeztet az ökológus.

Szúnyogmonitor

Kétségtelen, hogy a biológiai gyérítés nagyobb szaktudást és jelentős háttértudást igényel, már csak a csípőszúnyogok szaporodási sajátosságai miatt is. Az ÖK-ÖBI égisze alatt életre hívott, lakossági bejelentéseken alapuló Szúnyogprojekt célja éppen az, hogy feltérképezze az egyik inváziós faj magyarországi elterjedtségét.

Az alábbi, heti rendszerességgel frissülő térkép az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) magyarországi észleléseit összegzi.

„A szúnyogok monitorozása ezért fontos, mert most vakon azt mondtuk, illetve mondták a döntéshozók, hogy irtani kell a járványhelyzet miatt, holott nem csak az ökológiai mechanizmusokat, de még a faj hazai elterjedtségét sem ismerjük” – mondja Garamszegi.

Az ökológus szerint igaz az is, hogy a biológiai irtás ráadásul csak akkor hatékony, ha nemcsak egy településen, hanem egy adott élőhely egész területén végzik – tehát több település szükségszerű összefogásával. „Vannak kivétel-fajok is, mert a biológiai módszer kihat a Chironomidae árvaszúnyog lárvákra is, így a specificitás nem teljes körű, de összességében ha a környezetbarát hatását a kémiai módszerrel hasonlítjuk össze, akkor minden érv a biológiai módszer mellett szól” – mondja Garamszegi. Az ökológus úgy véli, hogy hosszú távon az integrált szúnyoggyérítés a megoldás, amelyben a kémiai módszerek is helyet kapnak bizonyos körülmények között, például tényleges járványhelyzetben, a másképpen nehezen megközelíthető területek szúnyogmentesítése.

„A hatékony és környezetkímélő gyérítési program megszervezéséhez alaposan meg kell ismernünk a célszervezetek ökológiáját. Mindenekelőtt aprólékosan dokumentálni kell, hogy mely fajok hol élnek és mit csinálnak, milyen mennyiségben fordulnak elő. A tenyészőhelyek feltérképezése például alapfeltétele a biológiai gyérítés szakszerű alkalmazásának. Utána következik annak megállapítása, hogy mely betegségek kórokozóit hordozzák ténylegesen. Aztán jöhet a kapcsolatrendszerük feltérképezése, vagyis hogy milyen más fajokkal érintkeznek, vagyis, hogy milyen gerincesek vérét szívják. Mert vannak olyan fajok amelyek embert egyáltalán nem is csípnek” – mondja Garamszegi.

A megfigyelés mellett a molekuláris analitikai módszerek ma már lehetővé teszik a szúnyogok által hordozott kórokozók és étrendjük pontos meghatározását. A megfogott, becsapdázott szúnyog gyomrában található vér genetikai elemzése tisztázza a megcsípett állat kilétét, azaz hogy milyen fajok vérével táplálkozik, a rovar nyálmirigyéből vett minta specifikus DNS-tesztekkel történő vizsgálata pedig a vérszívók által terjesztett kórokozók faji hovatartozását árulja el. Garamszegi szerint „csak az ilyen összetett vizsgálatok segítségével tudjuk feltérképezni a szúnyogok természetben megvalósuló kapcsolatrendszerét, és ennek tükrében tudunk csak kijelentést tenni a tényleges járványveszélyről. Ez lenne az ideális, de ettől borzasztó messze vagyunk. Még a legtöbb, hazánkban őshonos szúnyogfaj esetében is”.

Lakossági tudomány

Garamszegi és kollégái a citizen science (közösségi vagy házi tudomány) jegyében kérték a lakosság segítségét a tigrisszúnyogok feltérképezésében.

Nemcsak azért, mert az intézetnek csupán egyetlen autója és limitált üzemanyagkerete van, amely lehetetlenné teszi, hogy néhány kutató felkutassa a potenciális élőhelyeket, hanem azért is, mert az inváziós csípőszúnyogok, így a tigrisszúnyogok lárvái legtöbbször emberi települések környékén, az esetek nagy részében a kertes házak kertjeiben tanyáznak. „Az is fontos komponense a projektnek, hogy a lakosság felé megfelelő tájékoztatást adjunk. Fontos lenne, hogy az emberek fel tudják ismerni az inváziós fajokat és a szaporodásukat is meg tudják esetleg akadályozni” – mondja az ökológus.

Ezek a szúnyogok ugyanis olyan víztereket keresnek, amelyek nem érintkeznek a talajjal: esővízgyűjtő hordó, eldugult ereszcsatorna, kint hagyott, esetleg fóliával letakart tárgyak, amelyekben vagy amelyeken felgyűlik a víz. Fél deciliter folyadék már elegendő ahhoz, hogy több tíz csípőszúnyog kifejlődjön benne. Az ökológus felhívja a figyelmet arra is, hogy ha ezeket az élőhelyeket megszüntetik az emberek maguk körül (szúnyoghálóval takarják le az esővízgyűjtő hordót, kitisztítják a csatornát, elpakolják a kint hagyott tárgyakat vagy hetente legalább egyszer eső után kiöntik a bennük felgyűlt csapadékvizet), sokkal kevesebb lesz a szúnyogártalom a ház körül. Ez a védekezés sokkal hatékonyabb ellenük, mint bármilyen más módszer.

Invázió vs. kolonizáció

„Amióta a világ a világ, a növények és az állatok képesek a térben mozogni, terjedni, és előbb-utóbb eljutnak olyan helyekre, ahol még nem voltak. Amennyiben ezeken a helyeken sikeresen képesek tartósan túlélni és szaporodni, ott megmaradnak, új kapcsolatrendszereket építenek ki és többé-kevésbé megváltoztatják a korábbi ökoszisztémát. Mindez attól válik invázióvá, hogy az események felgyorsulnak, és az emberi tényezőt is hozzáadjuk. A természetes ökológiai folyamatok több ezer vagy tízezer évig tartanak, míg az emberi tevékenység és jelenünknél maradva az attól nem független klímaváltozás jelentősen gyorsítja ezt a folyamatot, akár évtizedekre, évekre is leszűkítve az időintervallumot. Ha kivesszük az emberi tényezőt a képletből, akkor az invázió ökológiai szempontból rendkívül gyors kolonizációt jelent” – ad tágabb evolúciós keretet az aktuális magyarországi szúnyoghelyzetnek Garamszegi.

A káros-hasznos (nem káros) különbségtétel emberközpontúsága nyilvánvaló. Az ökológus szerint azt tudni kell, hogy amikor egy új faj bekerül egy ökológiai rendszerbe, többféle szinten változtat annak összetételén. Parazitái, a táplálékláncban elfoglalt helye alapján átrendezi a fajok közötti korábbi kapcsolatokat. Az erőforrásokért folytatott küzdelem során kiszoríthat korábbi részt vevőket, mint azt a hétpettyes katicabogárral (Coccinella septempunctata) tette a Kelet-Ázsiában honos, rendkívül agresszív harlekinkatica (Harmonia axyridis).

„Ha az ember számára kedvezőtlenek a hatások, akkor használjuk hagyományosan a káros kifejezést az ilyen fajokra. De akkor is ezt a címkét ragasztjuk egy-egy fajra, ha csak zavaró a jelenléte, mint mondjuk az ázsiai márványospoloskáé (Halyomorpha halys), amely az 1940-es évek végén Magyarországra is behurcolt burgonya- vagy kolorádóbogárral (Leptinotarsa decemlineata) ellentétben jelentős gazdasági kárt nem okoz, csak felettébb gusztustalan” – mondja Garamszegi.

Hogy modellezhető-e előre, mit vált ki egy inváziós faj, arra Garamszegi azt válaszolja, hogy az ökológiai rendszerek nagyon sok tényezősek: több a változó, mint a rendkívül bonyolultan és nagy számítási kapacitással modellezett éghajlati rendszerekben, amelyek paraméterei szintén nehezen jósolhatók nagy pontossággal.

„Modellek alapján is csak predikciókat tudunk tenni. Az viszont tény, hogy minél többet tudunk, annál pontosabb becsléseink lesznek a jövőre, bár valószínűségi alapon lehet csak jósolni így is” – mondja Garamszegi, aki szerint laborkörülmények között „sokkal pontosabban tudjuk előrejelezni egy-egy ökoszisztéma változásait, de a labor az labor, és nem pedig a természetes valóság. A természet attól természet, hogy magában hordozza a környezeti tényezők stohasztikus (nem-prediktálható) változásait”.

Ráadásul a rendszerek bonyolultsága is változó, teszi hozzá az ökológus: „A trópusokon iszonyatosan komplex rendszereket hozott létre a természet, míg a sarkkörökön ez egyszerűbb, de még az utóbbiról sem tudunk mindent, sőt. A fajok táplálékláncban elfoglalt helye sem mindig tiszta, nemhogy a parazitológiai viszonyrendszer, arról meg végképp csak sejtéseink lehetnek, hogy mit okoz, ha egy új invazív fajt a saját táplálékpreferenciájával és az általa hordozott parazitáival beteszünk a rendszerbe”.

Korábbi kapcsolódó cikkeink:

link Forrás

link Forrás

link Forrás