Eperhold – így nevezik a nyár első teliholdját, írja a Space.com. A tavasz végét jelző telihold általában alacsonyabban jár, mint az év többi teliholdja, a nevét viszont nem a színéről vagy a méretéről kapta. Az eperholdat csupán megszokásból hívják eperholdnak világszerte.

A júniusi telihold gyakran egybeesik az első eperszürettel, és ez rögtön meg is magyarázza, hogy miért a gyümölcsről nevezték el a nyár első teliholdját. De nem csak ezért különleges a júniusi telihold: ilyenkor, a nyári napforduló közelsége miatt a Nap egészen magasan, míg a Hold egészen alacsonyan helyezkedik el a Földhöz képest az égbolton.

A Hold látszólagos méretét befolyásolja az is, hogy most júniusban ritka égi jelenség tanúi lehetünk: a Hold a pályája egy különösen alacsony szakaszán halad át, amit nagyjából 18,6 évente tapasztalunk. Ez a jelenség azt eredményezi, hogy a telihold szokatlanul alacsonyan látszik az égen – ugyanez legutóbb 2006-ban fordult elő, és legközelebb 2043 körül várható újra. Így a június 10-én és 11-én tapasztalható telihold valóban óriásinak tűnhetett a világon mindenhol.

Eperhold, de miért?

Az eperhold elnevezés a gyümölcs szezonja miatt ragadt a júniusi teliholdra, de nem csak így szokták emlegetni a jelenséget. Ezt a nevet az Egyesült Államok északkeleti részén élő algonkin indián törzsek, valamint az ojibwe, dakota és lakota népek használták.

Minden telihold egy kicsit más

Az év teliholdjai hónapról hónapra más-más nevet kapnak. A Farmer's Almanac összegyűjtötte az idei teliholdak dátumait és a különleges neveket is. Januárban például farkasholdnak hívjuk a teliholdat, míg áprilisban rózsaszínű hold kel fel, decemberben pedig a fagyos hold. Ezeknek az elnevezéseknek, az eperhold nevéhez hasonlóan általában nem a Hold színéhez, hanem a telihold időpontjához van közük.

A vérhold ezzel szemben tényleg a Hold színére utal. Ilyenkor a Hold teljes holdfogyatkozásban van és a szokásos szín helyett vöröses vagy barnásvöröses színben pompázik, írja a Space.com. Vérhold legközelebb szeptemberben lesz majd, de leginkább csak Ázsiában és Ausztráliában lehet látni, míg Európából csak rövidebb ideig tudják majd elcsípni a kitartó megfigyelők.

A CNN Science cikke szerint egyébként mostanában nemcsak az eperholdra, hanem a nyári égbolton kivehető Tejútra, valamint a Marsra, a Jupiterre, a Merkúrra, továbbá a Vénuszra is érdemes egy-egy pillantást vetni.