A Jupiter holdjának felszínén látható sötét foltok valószínűleg a hold mélyén húzódó sós óceánból feltörő anyagok jelenlétét jelzik. Az Europa az egyik legígéretesebb égitest a földön kívüli élet szempontjából.
Azt már tudtuk, hogy a Hold akkor jött létre, amikor egy Mars méretű objektum csapódott a Földbe, de hogy utána mi történt, arról még mindig vitáznak a tudósok. Egy új modell minden eddiginél elegánsabb magyarázatot ad a Hold születésére.
A Juno űrszonda csütörtökön 358 kilométerre közelítette meg a jeges hold felszínét, és elkészítette róla az eddigi legnagyobb felbontású felvételeket. Műszereivel betekintett a jégkéreg mélyébe, és gejzíreket is keresett.
Márciusban érne a Hold felszínére a rover, Japán közreműködéssel.
Johannes Kepler tanait a korabeli tudomány kifejezett gyanakvással fogadta, így inkább fikcióként, álom formájában írta le a Holdról alkotott elképzeléseit. A halála után megjelent mű, a Somnium sokak szerint a világirodalom első sci-fije.
A kínai Csang-o–5 holdszonda által gyűjtött kőzetminták friss elemzése szerint akár hatszor annyi víz is lehet a mintagyűjtés helyszínén, de egy eddig ismeretlen ásványra is bukkantak a Holdon.
Az Apollo-program eredeti képanyagát mélyfagyasztásban tartja a NASA, de egy brit űrrajongó hozzáférést kapott a fotókhoz és a filmekhez, hogy digitálisan feljavítsa őket. A munkájából 400 oldalas fotókönyv készült.
A hordozórakéta egyik hajtóműve nem reagált megfelelően az üzemanyag feltöltésénél, ráadásul a NASA mérnökei a rakéta hővédelmi rendszerében is hibát fedeztek fel, így legközelebb pénteken próbálkozhatnak a kilövéssel.
Két asztrofotós összeállt, és több mint 200 ezer nagy felbontású Hold-fotó összeillesztésével elkészítette az égitestről valaha látott egyik legszebb, 174 megapixeles képet.
A Danuri szonda augusztus 4-én indult útnak, és december közepén érkezhet meg a célállomásra.
Már csak néhány hétre vagyunk attól, hogy újra elinduljon egy, az emberes Hold-utazást célzó űrprogram.
A lábunk alatt több ezer kilométerre két, kontinensek méretéhez fogható furcsa alakzat rejtőzik. Egy új hipotézis szerint lehetséges, hogy a hatalmas struktúrák a Holdat 4,5 milliárd éve létrehozó becsapódás hatására jöttek létre, egy másik bolygó maradványaiból.
Kis lépés ez a lúdfűnek, hatalmas lépés az emberiségnek.
A NASA DART szondája idén szeptemberben ütközik bele egy kisbolygóba, hogy tesztelje, el lehet-e téríteni egy a Földre veszélyes objektumot, Kína néhány év múlva követi az amerikai példát. A két nagyhatalom a Hold közelében is kerülgeti egymást.
Martin Rees azt állítja, hogy kár a közvagyont drága és veszélyes emberes küldetésekre pazarolni: a valóban hasznos kutatásokhoz nincs szükség másra, csak jól megtervezett robotokra.
Az idei első részleges napfogyatkozás a 29 havonta előforduló fekete hold jelenségével együtt volt megfigyelhető a déli félteke egyes részein, lenyűgöző fotók születtek róla.
Az amerikai tudományos akadémia bolygókutatói kitűzték a következő évtizedre vonatkozó céljaikat. Az Uránusz és az Enceladus meglátogatása mellett élet után kutatnának a marsi jégben, és mintákat hoznának vissza a Naprendszer különböző égitestjeiről.
És mennyivel változna egy földi nap hossza? Itt a válasz.
11 órába telt, amíg elvontatták a Space Launch System hordozórakéta és az Orion űrhajó együttesét az összeszerelő üzemtől az indítóállásig – a szállítást egy 10 ezer tonnás lánctalpas monstrum végezte. Ha a végső teszt sikerrel jár, az Artemis–1 misszió akár már idén májusban elindulhat a Holdra.
Az utolsó Apollo-misszió során gyűjtött mintákat azért tárolták ilyen sokáig a NASA kutatói, hogy az akkor még nem létező, legmodernebb technológiákkal lehessen őket vizsgálni.
A csillagászok először azt hitték, hogy Elon Musk elszabadult rakétája fogja eltrafálni a Holdat, majd 99 százalékos magabiztossággal azt állították, hogy a Csang-o 5-T1 űreszköz szemete csapódik majd az égitestbe. Kína tagad, március 4-ig várhatóan további hátborzongató fordulatokra számíthatunk.
Miután a csillagászok kiderítették, hogy valami neki fog csapódni a Holdnak, a gyanú gyorsan Elon Muskra terelődött, de most úgy tűnik, hogy a kínai Csang-o 5-T1 rakétája a ludas. Nagyobb baj nem fenyeget, de ez is jól mutatja, hogy milyen nehéz pontosan azonosítani az űrszemetet.
A négytonnás rakétában nem volt elég üzemanyag, hogy visszatérjen a Föld légkörébe, így az űrben rekedt. Januárban még elsiklott a Hold mellett, de márciusban már nemigen kerüli ki az ütközést.
A 2015-ben fellőtt Falcon-9 hét éven át kallódott az űrben, most úgy tűnik, hogy egyenesen a Hold felé tart. A csillagászok szerint a négytonnás űrszemét március negyedikén, 2,58 km/s sebességgel fog becsapódni, de különösebb látványosságra nem lehet számítani.
A Nemzetközi Űrállomásról visszatérő űrhajósoknál alacsonyabb vörösvérsejtszámot mértek, mint induláskor. Ez az űrben egyelőre nem jelentett komoly egészségügyi kockázatot, bolygóközi utazásnál viszont még gondokat okozhat, ha pedig sikerül megfejteni a jelenség pontos okát, az a földi betegek kezelésében is segíthet.
Hiába, hogy a két égitest együttes vonzereje a Földön észlelhető gravitáció egymilliomodát sem éri el, már ez is elég sok ahhoz, hogy minden élő és holt anyag működését, ciklusait és ritmusait befolyásolhassa.
A napsugárzás töltésével lebegni képes roverekkel durva terepeket is fel lehetne térképezni, így a repülő csészealjra emlékeztető eszközök akár a 700 trillió dollárnyi nemesfémet rejtő Psyche kisbolygót is gond nélkül felfedezhetik.
Idén több magyar fotós is világraszóló sikereket ért el: Gazsó Attila a családját fotózta a karantén alatt, Schmied Andi Manhattan luxuslakásaiba szivárgott be, Feltóti Péter az űrre szegezte a kamerát.
A Jütu–2 holdjáró fotóján látható kockaalakú objektum mindössze 80 méterre van a rovertől, mégis 2-3 hónapot vesz igénybe, míg közelebbről is meg tudja vizsgálni a különös alakzatot.
Az amerikai űrhivatal az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumával közösen záros határidővel keresi azt az ipari beszállítót, amely legyártja majd az Artemis-program keretében építendő bázis energiaellátását biztosító könnyű és kompakt atomerőművet.
Jeff Bezos pereskedése, a Trump-éra nagyotmondási kényszere és a világjárvány miatt csúszik az Artemis-űrprogram első emberes Hold-küldetése, így legkorábban 2025-ben lép újra ember a Holdra. Az első tesztrepüléstől viszont már csak három hónapra vagyunk.
Az univerzumban keringő száraz porhüvely vagy kocsonyás csontú múmia leszel a marsi talajba kaparva? A holttestek lebomlása a földi ökoszisztémához idomult, az űrbéli körülmények viszont jelentősen felülírják ezt a folyamatot.
Egy német cég ultrakönnyű anyagokból készített elektromos holdjáró motorkerékpárt – a NASA 2024-ben szeretne emberekkel is visszatérni a Holdra, addigra a helyi közlekedést is meg kell oldania.
A csendes-óceán keleti régióiban eltűnő felhők miatt nőhet az óceánok átlaghőmérséklete, ami tovább gyorsíthatja a globális felmelegedést.
Vadonatúj radartechnológiával készítették az 1,4 milliárd pixeles képet, amely a Hold Tycho-kráterét ábrázolja. És ez még csak a kezdet!
A Földtől 370 fényévre található PDS 70 rendszer egyik bolygója körül olyan korong jelent meg, ami egy vagy több hold születését jelzi előre – ilyen jelenségről eddig még nem sikerült felvételt készíteni.
A felerősödött gravitációs erővel járó Hold-ciklus összeadódik a tengerszint szűnni nem akaró emelkedésével, és ez komoly gondokat okoz majd a 2030-as évek közepétől a tengerpartokon. Egy új tanulmány először számolt az árapály-jelenség összes szóba jöhető tényezőjével.
Eddig úgy tartották, hogy a Szaturnusz holdja mélyén húzódó óceánból gejzíreken át kitörő metán élettelen geokémiai folyamatok eredménye is lehet, de francia kutatók legújabb modelljei alapján ilyen mennyiségben csak biológiai tevékenység állíthatja elő a gázt, vagyis élet húzódhat az Enceladus jeges felszíne alatt.
Képzeljük el, mi lenne, ha egy csapásra megszabadulhatnánk az összes műanyaghulladéktól. Megnőne-e a Hold, és mekkora lenne az új szemét-égitest? Mi lenne, ha a hulladékot a Földdel nyeletnénk el? Az Ész Ventura e heti különleges becslési feladatai nem igényelnek feltétlenül bonyolult számításokat, kutatómunkát viszont igen.
Andrew McCarthy speciális távcsövekkel és kamerákkal készít nagy felbontású fotókat különböző égitestekről. Legutóbb a napfelszín egy különösen aktív területén kialakult plazmaesőt örökített meg.
A hatalmas Ganymedes előtt hétfőn haladt el a NASA Juno űrszondája, közel ezer kilométerre megközelítve a Jupiter jeges holdját. Most megérkeztek az első fotók a látogatásról.
A Holdon 2013-ban felfedezett lávaalagutakban helyeznék biztonságba a Föld genetikai örökségét – arra az esetre, ha véletlenül meg találna szűnni az emberi civilizáció. A holdi génbank egyes részei a kvantum levitáció segítségével működnének.
Az idei év valóban fantasztikus és néha erősen vitatott eredményeket hozott az űrkutatásban és a csillagászatban. 2020-ban sokkal közelebb kerültünk a Naprendszer és az univerzum más szegleteinek megértéséhez.
A Csang'o–5 küldetés sikere azt jelenti, hogy 44 év után először állnak új holdkőzetminták a kutatók rendelkezésére. Az USA és a Szovjetunió után Kína a harmadik ország, amelynek sikerült mintákat gyűjteni a Holdon.
Jövőre hivatalosan is elindul a NASA Artemis-programja, amelynek során 2024-ben újra embereket küldenek a Holdra. A hősies-hazafias jelszavak után az űrhivatal most végre azt is elárulta, milyen kutatásokat végeznek majd az égitesten a Hold vízkészletével először találkozó űrhajósok, a későbbi Hold-kolónia előfutárai.
A Holdra több mint 50 év után visszatérő Artemis-misszió első űrhajósai kilenc férfi és kilenc nő közül kerülhetnek ki. A NASA listáján szereplők fele még sosem járt az űrben, de több ismert nevet is találni rajta.
A Csang'o–5 még idén visszatérhet a Földre, több kilogrammnyi kőzet- és talajmintával, hogy a kutatók közelebb kerüljenek a Hold keletkezésének megértéséhez, és az égitest eredetének feltárásához.
Az Artemis-program űrhajósainak valahol lakni és dolgozni is kell a Holdon, és a bázist a következő években robotoknak kell felépíteniük. A tervek még mindig nincsenek meg, de két csillagász most ősi módszerekre támaszkodva oldaná meg a dolgot.
A pályáját márciusban elhagyó 2020 CD3 természetes képződmény. Csillagászok szerint az 1,2 méter átmérőjű aszteroida azért keringhetett közel 3 évig a Föld körül, mert pályáját a Hold stabilizálta.
Bebizonyosodott, hogy víztartalmú kőzetek vannak a Hold felszínének egyes részein; összesen 40 ezer négyzetkilométernyi területról feltételezhető, hogy vízjeget rejt. Utóbbi kifejezetten jól jöhet a NASA jövőbeli emberes holdküldetései során.