A budai hegyvidéken ősz elejére égetővé vált vaddisznóhelyzetben kiváltképp figyelemre méltó, hogy az ELTE Etológia Tanszékének Neuroetológiai Kutatócsoportja a Budakeszi Vadasparkkal együttműködve a világon elsőként vizsgálja a vaddisznók (Sus scrofa) agyműködését.

A Magyar Állatkertek és Akváriumok Szövetségének hétfőn kezdődő szakmai találkozóján Bensaali-Nemes Flavie, a kutatócsoport tagja számolt be az egyedülálló viselkedéskutatás részeredményeiről.

Házi vs vad

Korábban már írtunk róla (például ebben, illetve ebben a cikkünkben), hogy a tanszéki kutatócsoport több, mint egy évtizede kutatja állatok és emberek egymás közti interakcióit, hogy feltárja azokat a mechanizmusokat és hatásokat, amelyek az evolúció során az ember kifinomult kommunikációs rendszerének, a beszédnek a megjelenéséhez vezettek. Ehhez az ELTE kutatói az emberi mellett eddig elsősorban háziasított, társállatként tartott fajok – kutyák (Canis familiaris) és törpemalacok (Sus scrofa domestica) – agyi folyamatait vizsgálták. A cél az evolúciósan közös, a domesztikáció során kialakult és az emberre jellemző mechanizmusok feltárása, ezen keresztül pedig az emberi nyelvhasználat kialakulásának megértése a fajok közti hasonlóságok és különbségek alapján.

Azonban a háziasított fajok vad rokonaival való összehasonlítás is kulcsfontosságú annak megértésében, hogy mekkora szerepe lehet az emberi környezethez való alkalmazkodásnak az agy átalakulásában. „A hang- és beszédfeldolgozási képességek eredetét keressük, azt szeretnénk kideríteni, hogy mely képességek fejlődtek ki a domesztikáció során, és melyek voltak meg már korábban, evolúciós örökségként” – fogalmazott előadásában Bensaali-Nemes.