„Szeptember 3-án (szerdán) 18 órától Kovács Gergely polgármester válaszol minden olyan kérdésre, amely a kerületben megjelenő vaddisznókkal kapcsolatos” – olvasható a 12. kerületi önkormányzat hivatalos Facebook-oldalán kedden közzétett hirdetményben. A rendkívüli online lakossági fórumot egy nappal azután hívta össze a városrész kutyapárti vezetése, hogy az Index hétfőn állatvédelmi skandallumot emlegetve számolt be a budai hegyvidék lakóit jó ideje lázban tartó vaddisznóhelyzet megoldására bevetett önkormányzati módszerekről. Ezek ellen a közösségi média mellett a héten már a hagyományos sajtóban (például itt vagy itt) is protestáló civil állatvédők állítása szerint szerint közismerten léteznek a befogást és a leölést mellőző „humánusabb” metódusok – elegendő lenne szórók kialakításával, vagyis etetéssel máshová szoktatni az amúgy sem veszélyes állatokat.

A magukat malacvédőknek nevező állatvédők többsége nem vitatja, hogy az elmúlt években meredeken növekvő (jelenleg 300-500 egyedre becsült) budai vaddisznó-állomány jelentős problémát jelent, mivel a populáció mára szinte meghódította az egész kerületet: az állatok az idén nyáron már a Városmajort is érintő éjszakai portyáik során nemcsak a gondosan ápolt közparkok növényzetét teszik tönkre, de a kertekbe is betörnek.

A Vaddisznók a Hegyvidéken Facebook-csoport bejegyzései szerint az utcai vonulásokkal megvalósított csoportos garázdálkodásuk rettegésben tartja a békés nyugalomra vágyó hegyvidéki polgárságot. A Hegyvidéki Önkormányzat a Qubit kérdésére azt válaszolta, hogy „a kerületi lakosok félnek a kialakult helyzet miatt, lakossági bejelentések száma és saját észlelések, valamint az észlelt kondák létszáma alapján a korábban megszokott vaddisznó állomány többszörös túlszaporulatáról beszélünk”.

Az alábbi videót egyik olvasónk készítette idén július közepén a Lóránt utcában, az Istenhegyen:

Pestis előtt

Kétségtelen, hogy a 12. kerülethez tartozó Farkasvölgy, Virányos, Kútvölgy, Mártonhegy, Csillebérc, Budakeszierdő, Sashegy vagy Zugliget közterületein korábban sem volt ritka látvány az európai vaddisznó (Sus scrofa scrofa), de megjelenésére, néhány szabályt erősítő kivételtől eltekintve, egészen a közelmúltig jellemzően csak a közvetlenül erdővel határolt városszéli részeken kellett számítani.

A főváros hosszú évtizedekig úgynevezett élvefogó csapdákkal szabályoztatta a hegyvidéki állományt.

„Az akár hónapokon át folytatott célzott etetéssel a távolról zárható, rendszerint 4 méterszer 2 méter alapterületű, így több egyed befogásra is alkalmas, nem mellesleg masszív vadketrecekbe csalogatott egyedeket olyan malacoskerteknek is nevezett, vadasparkokban, vadászterületeken kialakított élőhelyekre szállították, ahol nem okozhattak semmiféle urbanisztikai problémát, és szabadon, legalábbis vadon élhettek, hogy aztán rosszabb esetben egy nyugat-európai bérvadász terítékeként fejezzék be a budai hegyvidéken megkezdett földi pályafutásukat”

– foglalta össze a Qubitnek az évtizedeken és politikai rendszereken átívelő, a hegyvidékek urbanizációját követve a 2010-es évek közepére már csak a Szabadság-hegy dél-nyugati területeire korlátozódó gyakorlatot egy nyugdíjas vadgazda.

„A városban csak itt-ott lehetett velük találkozni, hogy »jéé, bejöttek a malacok«, aztán az önkormányzat kirakott egy csapdát, az összegyűjtött malacokat elvitték, azok így »elfogytak«, úgy tűnt, hogy minden rendben van. Pedig valószínűleg már akkor is többen laktak a városban, csak nem voltak szem előtt, mert bőven volt helyük elrejtőzni, láthatatlanok maradtak a lakók számára, a pecheseket meg átköltöztették” – fogalmaz Fekete Orsolya, a Hegyvidéki Önkormányzat zöld ügyekért felelős tanácsnoka a kerületben ez év júniusában meghirdetett gyérítési programot magyarázó Facebook-bejegyzésben.

Aztán azonban „elkezdték a nagy, összefüggő, zöld, árnyas, ősfás telkeken kiirtani (lehetőleg az összes) zöldet, és elkezdtek az így-úgy létrejött építési telkeken épülni az új lakóparkok (és az erdős részen is voltak építkezések). Hatalmas területű búvóhelyek tűntek így el, ezért a kondáknak egyre kisebb és kisebb helyük lett elbújni, és ennivalót szerezni, ezért egyre többször mutatkoztak az utcán is. A helyzetet rontotta a néhány évvel ezelőtti nagyon kemény aszály is, amikor a száraz erdő és a minden éjjel rendszeresen bekapcsoló locsolórendszerek között kellett választania annak a kondának, ami esetleg még kiment az erdőbe. Mindez azt jelenti, hogy az 5-6 évvel ezelőtti létszám többszöröse szorult az 5-6 évvel ezelőtti (városi) élőhely töredékére, ezért ez a »tumultus«”.

Pestis után

A 2019-ben Magyarországra betörő, Budát őszre elérő afrikai sertéspestis (ASP) megtizedelte a hegyvidéki populációt is, mivel a vírusra minden életkorban fogékony és megbetegedett állatok szinte kivétel nélkül elpusztulnak. A tünetmentes hordozók viszont észrevétlenül fertőzhetnek. Az állatok bélsárral, vizelettel, nyállal, orrváladékkal, ondóval, hüvely- és méhváladékkal egyaránt terjeszthetik a vírust, amely így közvetlenül fertőzi meg a környezetében található más példányokat. A vadászok, erdőjárók, sertéstartók, az állatgondozók, az állatfelvásárlók és a fertőzött állatok tartási helyén megforduló más személyek az említett váladékokkal szennyeződött lábbelivel, ruházattal, használati eszközökkel (vasvilla, lapát, vödör, takarmányos kocsi) szintén elhurcolhatják a betegség kórokozóját.

Nem véletlen, hogy a járvány kitörése óta, vagyis az elmúlt hat évben hatóságilag tilos a befogott vaddisznók országon belüli szállítása. „A malacoskertek nem fogadtak többé befogott vaddisznókat, a már meglévő vaddisznós kerteket fel kellett számolni, így már nem is gyűjtötték össze őket. Természetes ellenség és elszállítás híján elkezdett nőni a számuk, de még mindig volt hova bújniuk”.

A szigorú karantént, ahogy mindenkinek, a 12. kerületnek is tartania kell. De könnyen belátható, hogy „a városban, lakóházak között nem maradhatnak a vaddisznókondák, viszont, ha összegyűjtik a vaddisznókat, akkor már elengedni nem lehet őket. Nagyon szép elképzelés, hogy ne tartsuk be a jogszabályt, meg legyünk »kreatívak«, de talán belátható, hogy ez a helyzet nem ad teret a saját elképzeléseknek. Sajnos nincs olyan, hogy csak kicsit fogják meg, vagy csak kicsit altatják el Mindenki érti és érzi, hogy mi ezzel a megoldással a probléma. Nyilván sokkal jobb lenne, ha a befogott állatokat el lehetne épségben engedni, és ők elnyargalhatnának a naplementében Budakeszi felé – de ehhez nem kapott engedélyt a kerület, és amíg a járvány tart, nem is fog” – fogalmaz Fekete.

A befogás utáni eliminálást a kutyapárti önkormányzat is kényszernek tartja, ám jelenleg nincs más megoldás. A hivatalos honlap részletes ismertetője szerint a „kerület vezetése megvizsgálta azt a többek által javasolt ötletet, miszerint a befogott vaddisznók számára létre kellene hozni egy vadasparkot a Hegyvidéken. A javaslatot azonban a szakemberek nem támogatják, mert ha egy viszonylag szűk területen összezsúfolnák az állatokat, azok gyorsan megfertőznék egymást. Azt, hogy egy élő vaddisznó fertőzött-e ASP-vel, sajnos csak olyan mintavételi eljárással lehetne teljes bizonyossággal megállapítani, ami fertőzés nélkül is az állat pusztulását okozná”.

A Hegyvidéki Önkormányzat sajtósa a jelenlegi állapotról a Qubitnek azt válaszolta, hogy a „csapdázáson kívül egy lakossági tájékoztató kampányt is folytattunk a közösségi felületeken, illetve online és offline a Hegyvidék újságban”.

* * *

Szeptemberben a mesterséges intelligencia (AI) főbb kutatási irányaival, korlátaival és társadalmi kockázataival foglalkozunk az exkluzív, csak Qubit+ tagoknak meghirdetett, következő tudományos estünkön, a 12. Qubit Live-on.

Velünk lesz Huszár Ferenc mérnökinformatikus, az egyik legidézettebb magyar AI-kutató, Ligeti-Nagy Noémi alkalmazott nyelvész, a Nyelvtudományi Kutatóközpont Nyelvtechnológiai Kutatócsoportjának vezetője, Jakovác Antal fizikus, a Wigner Adat- és Számításintenzív Tudományok Kutatócsoport vezetője, Gáspári Zoltán bioinformatikus, a PPKE egyetemi tanára és Kizlinger Lilla, Ezüst Medve díjas színművész. Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel mielőbb a Qubit+-ra!